Switchen a kínálat egyre nagyobb, aminek hála senki nem fog unatkozni a karantén alatt, ha esetleg önkéntes száműzetésbe vonul, és még időben lecsapott  a Nintendo masinájára. A korábbiakkal ellentétben aktuális összeállításunk ezúttal inkább az érdekesebb és nosztalgikusabb címekre összpontosít, rossznak azonban egyik sem mondható. Ami pedig a legjobb: ennél a teljes kínálat még sokkal színesebb és izgalmasabb, csak ugye nekünk sincs időnk mindent letesztelni, mert a szerkesztőségnek ahhoz legalább kétszer ekkora tagszámra volna szüksége – plusz valljuk be, van azért olyan játék is, aminél a képek és videók éppen eleget mondanak, cikket már felesleges írni róluk.

Rainbows, Toilets & Unicorns

Van az a játék, aminél az ember önkétlenül is felhördül: „ehhez nem ittam eleget”. Nos, a Fantastico Studio alkotása is lehetne ilyen, de igazából annyira színes és vicces az egész produkció, hogy nem lehet nem élvezni már az első pillanattól kezdve, mikor a karakter befagyizás után rohan a budira, aztán rövid váltás után máris egy bullet hell frontvonalán találjuk magunkat.

Repkedő keresztek, papok és rabbik, minden a szivárvány összes színében, miközben természetesen a tölténypornón van a hangsúly. Karakterünk persze fejlődik, egyre többet lő, egyre nagyobbat sebez, plusz van mindenféle boost, mindemellett feltűnnek elvetemült és hatalmas főellenfelek. Ami kellemetlen: halál esetén kezdünk mindent elölről, avagy jól be kell tanulni a szakaszokat, ki kell ismerni az ellenfeleket, ehhez pedig rengeteg tanulás és ismétlés vezet. A Black Paradox alkotói ezúttal nem fogták vissza magukat, és bár nem ez lesz az év játéka, az alacsony árnak köszönhetően remekül szórakozhatnak vele mindazok, akik fogékonyak a műfajra, valamint a teljesen őrült ötletekre. | 69%

BE-A Walker

Ez volt az a cím, aminek már a borítóképére ránézve is éreztem magamban a bizsergést: ez kell, de nagyon! Merthogy az orosz Tequilabyte Studio alkotásában átélheted azt, mit éreztek a birodalmiak a lépegetőkbe bújva, miközben az ewokokat lőtték, vagy milyen volt az Avatar hódítóinak, mikor a gonosz navik megtámadták a seregüket. Itt is egy cégnek dolgozva kell rendet és fegyelmet tartani, mialatt az őslakosok primitív fegyvereikkel és még primitívebb harci ösztöneikkel ellehetetlenítik a munkát. Hát hogy képzelik!

A BE-A Walker játékmenete irtó egyszerű. Előre és háta lépegethetünk, esetleg lecövekelve inoghatunk, amire akkor van szükség, amikor mondjuk, egy harcos a tetőre ugrott, esetleg ajándék helyett egy bombát kaptunk, amit le kéne rázni. Egyébként elsőre egy sima lőfegyverünk van, majd idővel jön a rakétavető, a gránátvető, de mindegyik felhevül vagy újratöltési idővel rendelkezik, így nem durrogtathatunk csak úgy, ész nélkül. Emellett a páncélre és az oxigénellátásra is oda kell figyelni, de a teljesített missziók után pénzmag üti markunkat, amivel fejleszthetünk, testre is szabhatunk, javító és ellátó drónokat vehetünk és a többi. Emberek mentése, őslakosok levadászása: lényegében ez a feladat, miközben balról jobbra haladunk a pályákon, szól a törzsi dob, mi pedig kizsigereljük a primitív ellenállókat. Végre igazi hősök lehetünk! Ami amúgy nagyon szórakoztató, legalábbis játékban, ilyen rajzfilmes, rajzolt külső mellett. Néhol kicsit kiegyensúlyozatlan, nem is túl változatos vagy összetett, de a maga módján nagyon szórakoztató, és nem is drága. | 70%

Kingdom Rush Frontiers

Szerintem nincs olyan, aki még nem találkozott a Kingdom Rush-sorozattal, de ha mégis, akkor egy tower defense alapvetésről van szó, amivel rengeteg órát lehet elütni, még ha nem is a zsáner vagy úgy a videojátékok Alfájáról és Omegájáról van szó. A mindenféle népek elleni védekezés közben a kijelölt pontokra védelmi eszközöket/egységeket tehetünk le, ezeket fejleszthetjük, illetve minden esetben van egy hősünk, aki speciális támadásokra képes. Van még extránk, meteort hívhatunk az egyre tömöttebb sorban érkező támadókra, plusz haderőt zúdíthatunk rájuk, de a lényeg a megszokott, hogy véletlenül se jussanak el az út legvégére, ahol a kapun átlépve életerőnket csökkentik.

Természetesen egyre több pálya válik elérhetővé, ahogy a missziókat sikeresen teljesítjük, továbbá extra lehetőségeket is kapunk, de ezzel együtt egyre drágábbak az elérhető fejlesztések, továbbá ellenfeleink is egyre szívósabbak, egyre többen vannak. Nem mondom, hogy nem találkoztam még jobb TD programmal, ahogy azt sem, hogy nem lehetne ezt az egészet változatosabban vagy színesebb módon prezentálni, de a Kingdom Rush számomra mindig rendelkezett egy sajátos bájjal, amit a vicces kikacsintások és gegek csak tovább erősítenek. A sivatagban például kifejezetten mókás, ahogy a buckalakók bele-belerondítanak egy egyébként is vérre menő, nem annyira könnyű küzdelembe. Ez sem drága mulatság, a műfaj kedvelői pedig ismeretlen ismerősként ölelhetik kedvükre, miközben a kis képernyőn különösen jól érvényesül ez a taktikai adok-kapok. | 72%

Boulder Dash 30th Anniversary

Hopp, egy újabb régi ismerős. Nagyon régi. Merthogy a Boulder Dash már C64-en is hódított, emlékszem rá, hogy iskolásként mennyit szórakoztam (a Wizard of Wor és Dig Dug, The Last Ninja és Paradroid társaságában) a föld alatt drágaköveket gyűjtő kis alakkal, akinek életére szörnyetegek és szikladarabok jelentették a legnagyobb veszélyt. Nos, nem véletlen, hogy harminc esztendős évfordulós kiadásról van szó, ami ráadásul már 5 éve megjelent, csak Switchre jutott el most, egy mindent bele verzió képében, amely számos pályacsomagot (köztük igazi retró élménnyel, avagy az eredeti pályákkal) és karaktert rejt magában.

A feladat adott: összeszedni a köveket, elkerülni, hogy a sziklák kilapítsanak, a szörnyek felfaljanak, majd eljutni adott időn belül a kijárathoz. Teljesítményünket jutalmazza a rendszer, egyre több eszközt szerezhetünk meg (dinamit a robbantáshoz, időlassítás és a többi), a kapott csillagokból pedig újabb adag pályát nyithatunk ki, míg a beszerzett aranyból kiegészítőket és karaktereket vásárolgathatunk. Nem mondom, hogy anno nem volt komolyabb az élmény, illetve valahogy kicsit fura a modern verzió összképe, de még mindig nagyon szórakoztató dolog a föld alatti felfedezés és begyűjtés, ami időnként kifejezetten izgalmas pillanatokat szül. Kihívásból van bőven, ahogy tartalomból is. | 73%

Deep Diving Adventures

A játék már tavaly május óta elérhető Steamen, ahol nem aratott osztatlan sikert, azonban a fejlesztők részben tanultak a hibájukból, ezúttal ugyanis eltűntették a címből a Simulator jelzőt, amit az Adventure szóval helyettesítettek. És ezzel mindenki jobban járt, elvégre a Deep Diving kicsit sem szimulátor, kalandnak viszont simán elmegy, ha a kezdetlegesebb megoldásait hajlandók vagyunk elnézni neki. Merthogy a feladat nem más, mint a világ különböző pontjain búvárkodva elmerülni a habok között, hogy kincseket és különböző tárgyakat gyűjtsünk be, gyógyítgassuk az élővilágot, néha fejlődjünk egy-egy eszközzel vagy lehetőséggel, illetve túléljük a ragadozók támadásait.

A számítógépes verzióhoz képest a látvány persze picit kopottas, de a lényeg ugyanaz. Eleinte szimplább helyszíneken, majd akár egy elöntött városban és bányában, ókori romok között kutatva térképezzük fel a helyszíneket, figyelve az időre és oxigénre, ami, ha elfogy, akkor bukjuk az addig összeszedett cuccot. Éppen ezért akár többször is merülhetünk az egyre izgalmasabb, egyre nagyobb kihívással rendelkező helyszíneken, amivel a játékidő is alaposan kitolódik. Az ütközések nagyon irritáló módon vannak megoldva (bármihez érünk, sérülünk, aminek hála kevesebb időt tudunk a víz alatt tölteni), ettől függetlenül, aki hozzám hasonlóan bármikor szívesen veti magát a vízfelszín alá, hogy delfinekkel úszkáljon és cápák elől meneküljön, az néhány videót megnézve nyugodtan vesse bele magát a virtuális óceánba. | 75%

Dude, Stop

Egy igazi indie alkotás, egy vérbeli trollszimulátor a Team HalfBeardtől, amelyben kellőképpen felhúzhatjuk a játék „mesterét” és narrátorát. Az apró minijátékok lényegében a WarioWare-t idézik, bár abban azért gyorsabb és viccesebb dolgok voltak, de azért itt is működik a recept, ráadásul a koncepció pont az, hogy miközben van egy jó megoldás, biztosan találunk valami alternatív variációt is, amivel lassan az őrületbe kergetjük szerencsétlen emberünket, aki egyre kétségbeesettebben próbálja irányítani a játékost. Tárgyakat lökünk le, direkt szétszórjuk azt, amit össze kéne pakolni és a többi, közben pedig kajánul vigyorgunk, várva a fejleményeket és reakciókat.

Utóbbiak általában humorosak, bár számomra kicsit csalódást nyújtott, hogy a narrátor már az első adagoknál is teljesen ki van kelve magából, így az élmény és a reakció nem fokozatosan épül, hanem olyan, mintha kifogtunk volna egy idegbeteget, aki az első téves válasznál, elbénázott mozdulatnál már a haját tépi. Egyébként viszont nagyon szórakoztató a játék, remekül el lehet vele lenni, miközben van egy sajátos humora, amit én speciel nagyon élveztem. Steamen is megjelent, így a platform ne ijesszen el senkit. Vannak feladatok, amiknél érdemes a Switch érintőképernyőjét használni a nagyobb siker és egyszerűség kedvéért, de egérrel ugye ez pillanatok alatt megoldható, avagy PC-n ilyesfajta probléma véletlenül sem áll fenn. | 79%

La-Mulana 1-2

Elképesztő, hogy a La-Mulana immáron 15 éves program, de ha a remake-et nézzük, akkor is nyolcadik esztendejébe lép ez a metroidvania csoda, ami egyszerre idézi meg az MSX-re írt játékok világát, a 2D-s akció-platformerek báját, valamint az alzsáner minden mélységét. Az ősi romok felfedezése igazi kihívás, elvégre rengeteg elágazás és titok biztosítja az újabb és újabb játékórákat, amikkel a két epizód egyben legalább 50 órát biztosít.

Ráadásul a folytatás, amelyben az első rész főszereplőjének lányával egy újabb romvárost és birodalmat fedezhetünk fel, még izgalmasabb és változatosabb, mint az első epizód volt, avagy a két rész egyben kifejezetten ajánlott mindazoknak, akik kedvelik a műfajt. Rengeteg rejtély, egyre durvább (és nagyobb) ellenfelek, számos teljesítendő küldetés, amelyek során a romokat őrző lények és csapdák alaposan próbára teszik türelmünk és kitartásunk. A pixeles indie kalandok rajongóinak a La-Mulana mindkét epizódja kötelező, bár jó eséllyel ők már nem először vetik bele magukat ebbe a különleges mókába, inkább csak újra akarják élni azt, immáron hordozható formában, a Nintendo platformján. Egyetlen komoly negatívuma a viszonylag magas ár, illetve az, hogy egyeseket taszíthat maga a külső és stílus. | 85%

Jelenleg tehát ezeket a kissé radar alatt maradt megjelenéseket sikerült bevizsgálni, de ahogyan már említettem, bőven van még mit kihúzni a varázskalapból, ezért javaslom a teljes online áruház áttekintését. Az újdonságok között rengeteg érdekességet találhattok, a játék pedig soha nem állhat meg, sőt, ilyen időkben pláne kell valami, ami kicsit kiragad a hétköznapokból és a valóságból. Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Támogasd te is a PC Gurut!