Zeusz invitálására a multiverzum istenei az Olümposzon mulatnak, hogy egy verseny során kiéljék minden ezzel kapcsolatos vágyukat, miközben szabadjára emngednek egy rakás mitikus teremtményt. Ha valaha is azon gondolkoztál, hogy vajon Pégaszosz és egy sárkány, esetleg egy griff közül melyik szárnyas lehet a gyorsabb, most kiderítheted. Ráadásul a versengésbe piszkos trükkökkel bele is szólhatsz, ezzel a saját malmodra hajtva a vizet, elvégre fogadásaid után jutalom ütheti a markod. Csak vigyázz nagyon, mert ha Zeusz fülön csíp, akkor bizony kemény retorzió lehet a játék vége. 

Divinity Derby

  • Kiadó és partner: Ares Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 3-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-90 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 1,83/5
  • Ára: átlagosan 35 euró, nagyjából 12 500 forint

Már a doboz is mutatós, de ami benne van, az aztán pláne szemet gyönyörködtető. Jó, persze, mindez ízlés kérdése, de nálam eleve nyerő a kevert mitológia a különböző istenekkel és lényekkel, így nagyon tetszik, hogy Odin mellett Marduk vagy Hórusz is képbe kerül, emellett egy hamvaiból feltámadott főnix is begyűjtheti a kupát. És akkor még nem is került szóba a Deluxe verzió, ami a Kickstarter-támogatók esetében Cthulhu és a Repülő Spagettiszörny megjelenését jelenti. Ebbe inkább ne is menjünk bele bővebben, inkább tegyünk úgy, mintha szóba sem került volna. Szóval a doboz és tartalma: a nagyon mutatós, dizájnos táblán túl van egy rakás kártya, továbbá 6 szépen kidolgozott, méretes mini a lényekhez. És a háromkörös verseny során ugye ők kerülnek főszerepbe.

A setup egyszerű, elvégre a versengő felek a startvonalra állnak, a játékosok pedig magukhoz veszik mind az istenük tokenjét, mint a paklijukat, miközben a tábla megfelelő pontjára a lények tokenjei kerülnek, illetve a játékosszámnak megfelelően a játékosok közé ékelődnek a kártyatartók és a mozgáskártyák. A játékmenet pedig nagyon szimpla, avagy egyfelelő egy verseny indításakor kettő, majd a felénél még egy harmadik fogadást kötnek az istenek a nyerteseket és veszteseket illetően, majd minden körben két mozgáskártyát felhasználva befolyásolják az esemény végkimenetelét. Előbbi nem valami bonyolult: az adott isten paklijában vannak olyan lapok, amik a pódium három fokának birtokosa után adnak pontot, egy másik a kizárt versenyzőért jutalmaz, megint másik az utolsó hely birtokosának megtippelését értékeli. Mivel a tippelős lapok mindig írással lefelé kerülnek az asztalra, a többi “isten” a kártyákra kerülő lénytokeneknek hála csak azt látja, hogy kire tippelünk, de hogy azt hova, melyik eredményhez kapcsoltuk, na, azt már nem. 

A mozgás már érdekesebb. Elvégre nem véletlenül kerül a jobb és bal oldalunkra is egy-egy kártyatartó, amivel az azon az oldalon ülő játékossal is osztozunk. Mindkét oldalról egy-egy lapot kell húznunk, majd az egyiket a magasabb, a másikat pedig az alacsonyabb értéke szerint muszáj kijátszanunk. Ezzel két lényt is mozgathatunk, de csak a céljainknak megfelelően. Sőt, vannak mozgáslapok, amik egy harmadik értékkel is rendelkeznek, és ezek szolgáltatják az extra lépéseket jelentő piszkos trükköket. Csakhogy ezeknek ára van. Mert a táblán helyet kapó három helyre kerülnek a piszkos trükköket használó, adott lényhez dedikált és egyben a verseny során alkalmazott mozgáslapok, a célvonalhoz érve pedig a megkevert pakliból két lapot kell húzni. És ha az egyiken nem Zeusz védelme áll (vagy egyiken sem), akkor az a lény kiesik a versenyből, amelyikhez a lap köthető. Micsoda kegyetlenség! 

Ez tehát a Divinity Derby játékmenete, ami még extra isteni képességekkel és ezzel együtt tokenekkel is feldobható, de az alapmechanika ennyi, és ez pedig egy nagyon szórakoztató és élvezetes, sőt izgalmas versenyt eredményez. Mert bár érezhetünk némi hasonlóságot a Camel Uppal, vagy akár a Banjooli Xeettel kapcsolatban (csak néhány példa), ezúttal nem is kifejezetten tippeljük az eredményt, inkább csak befolyásoljuk a saját érdekeinknek megfelelően. És ehhez is a szerencse a társunk, ám nem kockadobással dőlnek el a lépések, hanem némi taktikával, ami a két kártyatartóból eredeztethető. Nem mindegy, mit kezdünk azokkal a kártyákkal, amik ellenfeleinknek kellenének (legalábbis elképzeléseink szerint), illetve a kizárásra ráhajtva is csak részben szólhatunk bele a sorsba. Mindez egy izgalmas versenyt eredményez, ami háromszor zajlik le, hogy legvégül a jelentősebb pontjutalmat begyűjtő istenség élvezhesse a győzelem ízét.

Családi taktika

Ez sem egy vérbeli gamer darab, viszont kimondottan szórakoztató és élmény leülni elé. Megértem persze azt is, aki 2,5-ös nehézség alatt nem áll le semmivel sem játszani, de a magánvéleményem az, hogy ebben az esetben magát fosztja meg az élvezettől. A minik tényleg figyelemfelkeltők, a látvány/dizájn nagyon rendben van, mind a színek, mind a stílus terén, a játékmenet pedig egyszerűsége mellett is élvezetes, pláne, ha figyelembe vesszük a tippelős és a mozgásfázist érintő kis csavarokat. Ráadásul átjön az istenes és mitikus tematika is, ami az egész alapját adja.

Szóval a Sword & Sorcery és a Monsters vs. Heroes után az Ares Games ismét egy remek társassal lepett meg minket, ami nem kiemelkedő, nem is fogja megostromolni a listák dobogós helyeit, de szimplán jó játékként ott lehet a helye bárki polcán, aki néha csak egy laza kis taktikázós versenyzésre vágyna. Kifejezetten döntő lehet még a vásárlásban a tematika, ami egy remek ötletre épít, méghozzá közismert mitológiai és mesés lényekkel, akiket jó a táblán látni. Kellemes meglepetés, egy picit kevesebbre számítottam, így maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát