A Tiny Epic sorozatból legutóbb a Tactics és a Dinosaurs került kivesézésre, most a kalózokon a sor – már ami a tematikát illeti. A játékban alkalmazott mechanikák ezúttal kicsit többrétűek, de a hangsúly leginkább a rondelen váltakozó képességek és a „fogd és vidd” kettősén van. Persze lesz dolgunk bőven, hisz a kalózok élete nemcsak játék és mese: legénységet toborzunk, kikötőket és kereskedőhajókat fosztogatunk, de akár egymással is megütközhetünk, miközben a királyi flotta is a nyomunkba ered – a Curse of Amdiak kiegészítővel pedig egy átokkal és egy kísértethajóval is szembe kell néznünk. Na, de hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Tiny Epic Pirates
- Kiadó/Partner: Gamelyn Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,71/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a deluxe kiadás a kiadó webshopjából 35 USD, nagyjából 10 500 forint
Az előkészületek során mindenki választ egy kapitányt (az illusztrációt leszámítva egyformák), kap egy játékostáblát, választott színben, a hozzá tartozó meeple-ökkel, ládákkal és akció-tokenekkel, valamint kalózhajóval és a pénz-tokennel. Az akció-tokeneket véletlenszerűen a kormánykerékre helyezzük, a kapitány figuráját a fix kikötés-akcióra, a pénzt a legalacsonyabb szintre, a többi apróságot pedig a jelölt helyére tesszük. A terep felépítése attól függ, hogy kiegészítővel vagy anélkül játszunk (sorban 4×4 vagy 4×5-ös rácsra rakjuk a kártyákat), majd mindegyik lehelyezett lapra rakunk egy felderítés-tokent is. Ezután felkerülnek a kereskedők két szemközti sarokba, a játékosok a választott búvóhelyre, a tengerészet fehér hajója egy tetszőleges harmadik, végül a megfelelő kiegészítő esetén a szellemhajó a negyedik sarokba kerül.
Vitorlát bonts!
A kalóz kicsit olyan, mint a mókus: szőrös, nem bízik a bankokban, és elrejti kincseit későbbi felhasználásra. A játék célja pedig ehhez igazodva három kincsesláda elásása, természetesen nem üresen, hanem arannyal és kincsekkel megtömve. Végső soron tehát aranyat kell kerítenünk, melyre kisebb mértékben a tengerek átkutatásával, legfőképpen pedig a kikötők és a kereskedőhajók kifosztásával szerzett zsákmány eladásával tehetünk szert. Ehhez kapcsolódó tevékenységeink nagyobb része a térképet alkotó, véletlenszerűen lefektetett kártyák függvényében hajtható végre. Kikötni csak a búvóhelyeken vagy kincs elásása céljából tudunk (ez az akció anélkül is átugorható, hogy legénység-meeple-t helyeznénk rá), felderíteni a még le nem szedett tokeneket lehet a térképlapokról, fosztogatni a kikötőknél, kereskedni pedig a városokban van lehetőség. Legénységet viszont bárhol toborozhatunk, hajóra pedig értelemszerűen csak akkor lehet, ha egy mezőn tartózkodunk valamelyikkel.
Ezt az alapvetően egyszerű algoritmust viszont több helyen is megbonyolítja a bevezetőben már említett rondel, melynek egyes szeletei jelentik a végrehajtható akciókat. Mozogni ugyan minden fordulóban tudunk, de kikötni, felderíteni, fosztogatni, hajót megtámadni, legénységet toborozni és kereskedni is csak akkor lehet, ha kapitányunk épp az annak megfelelő mezőn tartózkodik. A hajó vezérét jelképező meeple alapértelmezett esetben minden körben egyet mozdul az óra járásának megfelelően, hacsak nem használjuk fel legénységünk meeple-jeit arra, hogy egy vagy több akciót „átugorjon”. Ez azonban megfontolandó manőver, ugyanis az adott figura mindaddig a rondelen marad, amíg körbe nem érünk azon – mindaddig pedig le kell mondanunk egy extra mozgáspontról, vagy épp további tűzerőről. Találó módon, mikor bármelyik játékos körbeér a rondelen, végetér egy kör: a kereskedőhajó és a haditengerészet (valamint a kísértethajó) is akkor mozdul, legénységünk feladatait pedig újra kioszthatjuk.
Ágyút tölts!
Mindegyik tevékenységet nem vesézném ki, arra ott a remekül felépített szabálykönyv, csupán csak pár fontosabb elemét emelném ki. Az első és talán legfontosabb a legénység toborzása, ugyanis a kártya tetején szereplő dobókockák megsokszorozzák harcban szerzett találataink esélyét, míg az alsó részen található ikonok bónusz akciókat takarnak. Például a fosztogatás ikonja mellett szerepelhet a felderítés is, ezesetben ha fosztogatunk, az adott mezőről felvehetjük a felderíthető tokent is.
A harc során mindhárom kockát eldobjuk, majd összevetjük azt a kapitány és a legénység kártyáin szereplő számokkal, találataink száma is ennek függvénye. Például, ha két ötöst és egy hatost dobunk, és kártyáinkon van egy ötös és két hatos ikon, akkor összesen 2×1 (ötösök) plusz 1×2 (hatosok), azaz négy találatot szerzünk. Ezt tovább erősíti az ágyúknál hagyott legénység, illetve szerzett ágyúkat is hozzáadhatunk a plusz találatokért. Ha kereskedővel harcolunk, akkor az annak kártyáján szereplő számot (2, 4, 6 vagy 8) kell túlszárnyalnunk, ha két játékos küzd, akkor egymás értékénél kell nagyobbat összehozni. Kereskedők legyőzése esetén a kártyán jelölt aranyat, magasabb szinten hírnevet és a rakományát kapjuk meg, játékosok egymástól csak hírnevet szerezhetnek. Ha netán elbuknánk a harcot, akkor a szégyen és/vagy bosszankodás mellett legénységünk egyik tagját aktív szolgálatból javítási feladatra kell küldenünk, ahonnét csak körünk végeztével térhet vissza.
Zsákmányból összesen három egységet cipelhetünk magunkkal, és csak a megfelelő városban adhatjuk el őket (sárgásfehér – cukor; szürke – lőpor; barna – kávé; lila – rum). A mindenkori piaci ár pedig változik: ha valamit eladunk, annak tokenje a piac kártyáján a legalsó sorba kerül, a többi magasabbra kapaszkodik. A hírnév emelkedésével egy egyszeri jutalmat (pénzt vagy legénységet), valamint meghatározott szintenként állandó mozgásbónuszt és tűzerőt is kapunk.
Kalózok kincse
A kiadó jóvoltából egy egész sor extrára szert tettünk, melyek nélkül is teljes a játékélmény, de egy neoprén játék- és játékostábla sokat dob az összképen. Minden szépen rendezett formában, ízléses körítésben kerül az asztalra, ahogy a játékostábla sem csak két lap, hanem azokat egybefogó alátét, perfekt kivágással a kormánykerékre kerülő akció-tokenek számára. Az egyetlen dolog, ami ellene szól, az az ára, ami neoprénhez mérten ugyan nem kiugró, de az alapjátékhoz viszonyítva igen magas: az alátétekért ugyanannyit kell leszurkolni, mint magáért a játékért, kiegészítőstül.
Az alapcsomag komponensei pedig hozzák azt a szintet, amit a Gamelyn Gamestől megszokhattunk: ízléses illusztrációk, műanyag szövetborítás minden kártyán, minőségi tokenek, egyszerű és átlátható szabálykönyv. Egyedül a hajókkal nem voltam elégedett, a vitorlák állandóan kipotyognak, és a sárgáé sajnos hiányzott is a csomagból. Nem a világvége, de szó nélkül sem mehetek el mellette.
Taktikai kiskalóz
Alapvetően a játék kulcsa tevékenységeink sorrendjének optimalizálása, lépéseink előre való megtervezése, ami épp elég mélységet ad a játéknak ahhoz, hogy ne legyen unalmas vagy önismétlő, viszont nem annyira komplex, hogy túl sokat kelljen mélázni rajta. Ennélfogva egy-egy forduló pillanatok alatt lezavarható, a Tiny Epic Pirates játékmenete több játékos mellett sem feneklik meg, hogy ideillő szófordulattal éljek. A szerencsés dobás befolyását kellőképpen csökkenthetjük is legénységünk előrelátó megtervezésével, bár tény, hogy így is szükségünk lesz egy kis isteni kegyelemre a gyors haszonszerzés érdekében. Kicsit sajnáltam, hogy az egymás elleni harc szinte tét nélküli, ugyanakkor érthető, hogy a relatíve kis játéktér miatti nehezen elkerülhető konfrontáció miatt volt erre szükség.
Az ajánlott korosztályt kicsit magasnak gondolom, mert a játék ugyan komplex, de nem nehéz és gyorsan elmagyarázható, könnyen tanulható. Nem egy forradalmi vagy újító társas, viszont az egyes elemek tökéletesen simulnak egymásba, egy kerek egészet alkotva. A szóló játékmód mellett négy főig egy rövidebb estébe is könnyedén be lehet zsúfolni, és ugyan a kalózkodással nem minden ponton voltam elégedett, a visszafogott mennyiségű direkt konfrontáció végett a békésebb lelkületű csapatoknak is merem ajánlani.
(A játékokat partnerünk, a Gamelyn Games biztosította – köszönjük!)
