A királyi kamarás az udvar kovácsmesterét keresi, így versenyt hirdet, hogy rátaláljon a birodalom legjobb művesére, aki a király kedvére tud tenni fegyverek, páncélok és egyéb kiegészítők legyártásával. Felül tudsz kerekedni riválisaidon a dicsőségért vívott harcban?

King’s Forge

  • Kiadó: Game Salute
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: 60 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2.28/5
  • Ára: 15.990 Ft

Az eredetileg 2014-ben kiadott, mára már a harmadik változatánál járó King's Forge egy klasszikus kockadraftolós játék, melyben mindenki egy ambiciózus kovácsot alakít, aki megpróbál a király kedvencévé válni azáltal, hogy a létező legjobb munkát adja ki a keze közül. Ehhez kezdésként mindenki kap egy rahedli fekete kockát és egy egyedi címert: ebből kell egy valóságos kockabirodalmat létrehozni, a lehető legjobb minőségű alapanyagokat harácsolva össze a legértékesebb tárgyak elkészítése érdekében.

Ehhez pedig számos nyersanyag áll rendelkezésre, amit minden esetben a kockák jelképeznek. A fekete a fémnek, a zöld a fának, a piros a drágakőnek, a kék a mágiának felel meg, a sort záró fehér pedig a könyvtárat, míg a lila a temetőt szimbolizálja. Az, hogy egy adott tárgyhoz pontosan mi kell, minden esetben előre látható a craftolásra váró kártyák jobb oldalán: ezek azok a tárgyak, melyeket a király látni szeretne. Minden egyes játékban csak adott, előre rögzített mennyiségű craftolási kártya érhető el, és ezek mindig képpel felfelé helyezkednek el a játéktéren.

MESTEREMBEREK

Ennek elsősorban az a jelentősége, hogy előre lehessen tervezni, a lehetőségek és a kombinációk száma ugyanis hatalmas. Craftoló kártyából közel három tucat van, és a rajtuk szereplő értékek mind a mennyiség, mind a típus szempontjából drasztikusan eltérhetnek egymástól. Például egy nem éppen legális „szerencsekockához” elég csak 2 fa és 1 mágia, de a Dicsőség csatabárdjához már 3 fémre, 1 fára, 1 mágiára és 1 drágakőre is szükség van. Ráadásul nem elég csupán megszerezni a nyersanyagot...

A játékmenet maga ugyanis több fázisból áll: az első a gyűjtögetés, melynek során a játékosok egymást követve választhatnak az éppen elérhető négy gyűjtögetéskártya közül, egészen addig, míg vagy el nem fogynak a lapok, vagy nem passzolt mindenki. Ezen kártyák révén lehet új kockákhoz, azaz nyersanyaghoz jutni: minden lapon két potenciális akció van, de ezek közül minden esetben csak egy hajtható végre. Az elérhető akciók széles skálán mozognak: a legfapadosabb kategóriába az ingyen kocka tartozik, a legtöbb ikon viszont az átváltást szimbolizálja: azaz például 2 fémből 1 fa állítható elő, vagy mondjuk 1 fából 4 fém. Ezen gyűjtögetéskártyák mennyisége kötött, minden fordulóban ugyanaz, a játék kezdetén összeválogatott kínálat érhető el, így ezzel is lehet előre tervezni.

Nem ez azonban az egyetlen nyersanyagszerzési lehetőség, a játéktábla alsó részén van ugyanis egy olyan dokk, ahol meglehetősen borsos áron lehet hozzájutni bármelyik kockatípushoz, ezen mezők használata viszont nemcsak egy gyűjtögetéskártya beáldozását követeli meg, de adott mennyiségű kockáét is: ilyenkor minimum egy, de akár az összes visszakerül a bankba, szemben a kártyák többségével, ahol az „átváltás” során nem mindig vesznek el a tranzakció alapját képező kockák. Mivel a helyek száma limitált, az átváltási arány pedig mezőről mezőre drágul, ezért 3-4 játékos esetén elég ölre menő harc tud folyni a dokk értékes pozícióiért, főleg az utolsókért, melyekkel egyszer használatos tokenek szerezhetők, melyek vagy felülírják, vagy módosítják a kockadobás értékét.

NAGYTAKARÍTÁS

Ez ugyanis nem lenne egy vérbeli kockás játék, ha a kockák nem lennének használva. A gyűjtögetés fázist a craftolás követi: ilyenkor minden játékos (alapesetben) egyetlen dobást, és így egyetlen craftolási akciót hajthat végre. Ehhez nemcsak a megfelelő mennyiségű alapanyag (tehát a kártyán szereplő színű kockák jelenléte) szükséges, de az is, hogy egy kockadobást követően a kockák értéke minimum annyi vagy több legyen, mint ami a kártyán szerepel. Az, aki ezt nem ugorja meg, csak a következő fordulóban próbálkozhat újra, míg az, akinek összejön, még nem érezheti magát nyeregben. A „kicraftolt” tárgy előállításával ugyanis a soron következő játékosok is megpróbálkozhatnak, és ha jobb értéket dobnak, mint annak „tulajdonosa”, akkor elcsenhetik a kártyát.

A játékosok közti interakció ezen kifejezetten barátságtalan formája kissé meglepő egy alapvetően családi játéktól, de kétségen kívül izgalmassá teszi a craftolási fázist, hiszen senki nem érezheti magát biztonságban egészen addig, míg le nem zárul a forduló. Erre az izgalomra már csak azért is szükség van, mert a hozzávetőlegesen 60 perces játékidő első harmadát igazából a teljes passzivitás teszi ki: craftolni ekkor szinte esélytelen, mindenki a kockaszerzésre fókuszál, és próbál előre tervezni. Ez viszont nem annyira működik a gyakorlatban, hiszen az egyetlen craftolási esélyt baromi könnyű elszúrni egy szerencsétlen dobással, ez pedig akár a komplett meccs elvesztését is eredményezheti, hiszen a győztes az, aki elsőként kovácsol ki négy tárgyat. Ezek nem rendelkeznek győzelmi értékkel, nem számít a ritkaságuk vagy a nehézségük.

Ennek fényében az alapjáték alapvetően elég vegyes képet mutat. Az, akit nem zavar az, hogy a tervezhetőséget egy pillanat alatt derékba tudja törni a véletlenszerűség, egy szépen festő, igényes családi társasra számíthat, de aki sokkal inkább szeret stratégiázni, taktikázni, és tudása, nem pedig a kockadobás szerencséje alapján nyerni, jobb, ha inkább más játék után néz – vagy esetleg bepróbálja az elérhető kiegészítők valamelyikét, melyek a játékmenethez ugyan nem nyúlnak hozzá, de új kockák és temérdek új lap révén legalább elmélyítik azt.