Kérjük jelentkezz be!

[Társalgó] Én kicsi kaszám a Stonemaier Gamestől – Kapa, kasza

Nálunk ugyan az Én kicsi kaszám angol verziója járt a Stonemaier Games hathatós közreműködésével, fontos megjegyezni, hogy a játék számos hazai bolt kínálatában ékes magyar nyelven is elérhető.

Nem véletlen az Én kicsi kaszám névválasztása: a játék ugyanis merít egy keveset a Stonemaier Games sikerjátékának, a Scythe-nak a mechanizmusai közül. Persze itt jóval erősebb áramvonalasításon esett át: a konfliktus minimális, az engine-builder aspektusnak is búcsút intünk, és a “szomszéd kertje mindig zöldebb” okán kialakuló nézeteltérések miatt az aszimmetriát is kukázták. Hogy akkor mégis mi maradt, kérdezitek? Egy kisebbek számára is teljesen élvezhető, gyorsan pergő családi móka.

Én Kicsi Kaszám

  • Kiadó/partner: Stonemaier Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-60 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 2/5
  • Ára: a kiadó honlapjáról 50 USD, nagyjából 15 100 forint, de itthon is kapható

Pomme Királysága érdekes módját választotta az államigazgatásnak: a hét állatkirályságot tömörítő szervezetre egyfajta föderációként tekinthetünk, melynek élére évente, a Szüreti Bajnokságon választanak új uralkodót, meritokratikus módszerrel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a koronára áhítozók közül egy-egy páros a nyakába veszi a királyságot, és az lesz a győztes, aki elsőként szerez meg négy trófeát, a több lehetséges feladat teljesítésével. A komoly hangzású felvezetéstől eltekintve azonban abszolút pacifista módon történik mindez, a legkomolyabb konfliktus is kimerül némi pitedobálásban.

Maga a játék roppant egyszerű és könnyen tanulható. Kezdőpontunkról indulva a játékostáblán meghatározott akciókat hajthatjuk végre: mozoghatunk, kereshetünk és készíthetünk ezt-azt. Mind közül a legfontosabb a keresés, ezzel pakolhatunk fel új nyersanyagokat (almát és gyémántokat), valamint küldetéseket a térképre. A helyzetüket kockadobással határozzuk meg, a kockán szereplő ikon színének megfelelő szektorba kerül ugyanis a talált tárgy. Az almák és gyémántok felhasználása sokrétű, készíthetünk belőlük pitét, varázslatot, de még karakterünket is fejleszthetjük; sőt, akár le is szállíthatjuk őket, mezőről mezőre tolva-vonva magunkkal a központi várba.

A harmadik “nyersanyag” a küldetések ikonja, melyeknél lehetőségünk van választani többféle kimenetel között, melyeknél általában hozzávalókkal vagy barátsággal fizetünk valamiért, de némi vigaszdíjért cserébe mondhatunk rájuk nemet is. A barátságot egy mércén követhetjük nyomon, és amellett, hogy kellően magas szinten trófea is jár utána, egy bizonyos szint alá süllyedve már egyáltalán nem szerezhetünk újabb trófeákat. Növelni pedig nyersanyagok adományozásával és egyes küldetésekkel lehet.

Pacifista pite-párbaj

Konfliktusra csak ritkán kerül majd sor, de a győzelemhez olykor elengedhetetlen lesz pitecsatába keveredni, és keresztülhúzni ellenfelünk számítását. Ha két különböző csapatba tartozó játékosfigura egy mezőre kerül, akkor indulhat a fogadás: pitekészletünkből beállítjuk a rondelen, hogy mennyi pitét óhajtunk feláldozni, majd mindezt megtoldhatjuk néhány varázslattal is a biztos győzelem jegyében. A nyertes marad a mezőn, a vesztes pedig repül az alaptáborba  érthető módon azonban ez sem túl barátságos húzás.

A szerencse minimális, és a peches dobásokat is a javunkra fordíthatjuk, a játékot gyakorlatilag teljesen békés, tologatós-mászkálós módon is le lehet tudni. Igaz, három játékos fölött már kezd kialakulni némi zsúfoltság, ami idővel pitehajigálásban csúcsosodhat ki, és a várakozási idő is nyilvánvalóan megnyúlik, összességében viszont egész gyors a körök lefolyása. Ugyan körönként kicsit le vagyunk korlátozva azzal, hogy legfeljebb egy trófeát szerezhetünk, minimális előregondolkodással könnyen fel lehet fűzni kettő-három küldetést is egy öt-hat lépésből álló láncra. Döntetlenek is gyakorta előfordulhatnak, hiszen a győztes lépése után még mindenkinek van lehetősége lezavarni egy sor akciót, amivel könnyen fel lehet zárkózni.

Kicsi, de kasza

Az Én kicsi kaszám körítése roppant igényes összhatást kelt. Ugyan a játéktábla és az illusztrációk terén a készítők nem estek túlzásba, de személy szerint semmi gondom sincs a letisztult látvánnyal, ami egész könnyen és azonnal átlátható. A játék a szokásosnál nagyobb, roppant igényes miniatűrökkel érkezik, és külön jó hír, hogy még saját inzert is van minden alkotóelem számára (melyben még a kiegészítőnek is került némi extra terület). Összességében abszolút nem lehet panaszunk az összetevőkre és azok minőségére. Sőt, egy ilyen árfekvésű játéknál kisebbfajta csoda, hogy mindezt megkapjuk a pénzünkért cserébe, legalábbis az általános trendeket figyelembe véve.

Bátran merem ajánlani családi elfoglaltságként, azzal a megjegyzéssel, hogy a játék ugyan könnyű és gyors, kicsit monotonná tud válni és nem is túl akciódús  ezeket kell figyelembe venni, és a csemete vérmérsékletéhez igazodni a választással. A korosztály-besorolás éppen ezért talán nagyjából fedi a valóságot, mert bár könnyedén boldogul vele a fiatalabb közönség is, nem biztos, hogy a figyelmét leköti közel egy órán keresztül.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Stonemaier Gamesnek! A játék hazai változatban is kapható.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát

Támogass minket!