A játék során egy huszonnégy éves lányt alakítunk, akinek a történet kezdetekor meghalt az apja, ennek hatására pedig rémálmok és hallucinációk kezdik el gyötörni. Ezután felkerekedik, hogy apja hamvait eljuttassa a távoli fővárosba, ahonnan őse egykor érkezett. Ez az út pedig nem csak embert próbáló erőpróba, hiszen főhősünknek szembe kell néznie saját démonaival is, és a zárkózott, mentális problémákkal küszködő lányból szép lassan egy rátermett nővé érik. És hogy mit kell ezért hullajtania? Vért, verítéket, és könnyeket.
A máglya hercegnője
A Winter Voices egy epizodikus, felülnézetes szerepjáték. Az egyes epizódok egymásra épülnek, koherens történetet adnak, tehát aki bele akar ugrani, annak mindenképpen az első résszel kell kezdenie. A játék fő különlegessége, hogy nem fantázia szülte szörnyeket kell ölnünk, hanem a főszereplő félelmeivel és rémálmaival kell szembenéznünk. A karakteralkotás első lépése a főszereplő múltbéli foglalkozásának kiválasztása. Ez egyrészt kihat a történetre, másrészt meghatározza a kezdő értékeinket – és egyben a játék nehézségét. A vadász intuícióra kap bónuszt, ami növeli az esélyét, hogy elkerüljük ellenfeleink támadásait. A weaver, vagyis a takács legerősebb tulajdonsága a humor, ami a bejövő sebzést csökkenti, illetve néhol humoros választ adhatunk valakinek. A volva – aki amolyan sámán – erőssége a memória, ami a harcok után járó XP mennyiségét és a beérkező sebzést növeli. Az extra pontok elosztása és avatárunk megalkotása után pedig belevethetjük magunkat a fagyos, hegyi falucska rejtelmeibe.
A hegy árnyéka
A játékmenet két külön részre osztható. Az egyik részében, a valóságban, bejárhatjuk az éppen aktuális helyszínt és interakcióba léphetünk az NPC-kkel, vagy éppen csapattársainkkal. Utóbbiak szűkebb utakon szeretnek olyan helyen megállni, ahonnan akadályozzák a továbbjutást, és mivel nem lehet őket egyszerűen arrébb küldeni, kénytelenek vagyunk távolabb táncot lejteni, hogy elmozduljanak végre. Maguk a pályák kisebb, sokszor csak képernyőnyi területekre van felosztva, ráadásul hősnőnk kifejezetten lassan battyog, így aki belevág a játékba, jobban teszi, ha sok türelemmel – vagy olvasnivalóval – vértezi fel magát. Már ha nem unta meg a játék tömérdek mennyiségű szövegének olvasását, ami sokszor eléggé filozofikus és költőies, a franciáról való fordítás pedig nem a legjobb.
Barangolásunk során, amikor belebotlunk valamibe, ami hősnőnkben rossz emléket idéz fel, vagy éppen eljött az alvás ideje, akkor vált a játék „harc” módba. Ekkor kell szembenéznünk a különböző rossz emlékekkel, félelmekkel, elfojtott dolgokkal. A játék itt körökre osztott módba vált, és fő célunk a túlélés. A harcok célja a legtöbb esetben adott számú kör – általában 10 – túlélése, vagy pedig el kell jutni A pontból B-be. A történet szempontjából fontosabb, vagy éppen kötelező harcok szerencsére ennél változatosabbak, némelyik kifejezetten logikai feladvány szintű.
Ezeket a játékosnak kötelező teljes mértékben teljesíteni, míg az opcionális, vagy kevésbé fontos összecsapásoknál részeredményt is megenged a játék, cserébe kevesebb tapasztalati pont jár értük. Minden körben van lehetőségünk mozogni, az akciópontjainkat képességekre használni. Sebezni az ellenfeleket eleinte nem lehet, csak a későbbi epizódokban lesz néha lehetőség ilyesmire. Ellenfeleink, amikor sorra kerülnek, sebeznek, csökkentik a pontjainkat, vagy éppen mozgatnak, akár bele egy csapdába, vagy egy másik ellenfél karmai közé, esetenként láncreakció szerűen buktatva el minket. Hogy felkészülhessünk ellenük, a játék megjeleníti, mekkora hatótávja van a képességeiknek, mennyit tudnak mozogni, hogy aztán rendkívül gyorsan lezavarja a körüket, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történt. Szerencsére van egy kis ablak, ami összefoglalja mi történt a körben, így megtanulhatjuk, mikor mire kell figyelni.
Hogy hősnőnk mentális problémáival szembenézhessünk, a négy alapképességen túl – egy ellenfél eltolása, egy ellenfél sebzésének csökkentése, csapdafelderítés, extra mozgás – lehetőségünk lesz a szintlépések során további aktív és passzív képességeket gyűjteni. Előbbiek a traumák megélésének és feldolgozásának különféle formáinak megtestesülései, mint például az elfogadás, tagadás, képzeletbeli barát – akit mi magunk nevezhetünk el –, vagy éppen a tudathasadás. A passzív képességek ezeket erősítik, vagy éppen adnak extra tulajdonságpontokat. Maga a képességfa a játék témájához illően hópehely formájú, vízszintesen a pozitív és negatív érzelmi töltés, függőlegesen pedig a befelé és kifelé forduló szemlélet mentén választva el a képességeket, és kellő variációt nyújt akár több végigjátszáshoz is.
A tél hangjai
A Winter Voices hangok terén vegyes képet mutat. A zenéje, ha nem is kiemelkedő, de hozza az alapvetően sötét és depressziós hangulatot, hogy aztán a fontosabb harcok során adrenalin pumpáló ritmusra váltson. A másik oldalon viszont némi háttérzajon kívül semmit nem hallunk. Ez különösen az összecsapásoknál tűnik fel, amikor a képernyőn látható akció a zenét leszámítva teljes némaságban zajlik, nincsenek hangok a különböző effektekhez. Emellett mindössze egyetlen narrátor van az egyes epizódok végén, egy kellemes férfihang, ami némi nemi identitászavart okoz, hiszen a hősnőnk belső monológját is ő olvassa fel.
Megjelenés szempontjából is hagy némi kívánnivalót maga után a játék. A pályák szépen kidolgozottak, és bár az elején erősen dominál a havas táj, a későbbi epizódokban más fajta helyszínekre is eljutunk. Ugyanakkor az ellenfelek kinézete nem túl változatos. Gömbök, oválisok, csápok különböző színekben, néha egy kicsit egyedibb ellenfél, és kifújt. Emellett van egy dizájnprobléma, ugyanis bizonyos tárgyak, épületek, de különösen a fák rendszeresen eltakarják a pálya egy részét, így az ellenfeleket is, nem válnak átlátszóvá, csak az egér ikonja ad némi útmutatót, hogy lehet-e egyáltalán ezekre a helyekre menni, van-e ott ellenfél.
Írói vélemény
A Winter Voices egy erősen pszichológiai témájú indie játék, mely sok türelmet igényel. Nem való mindenkinek, aki viszont mégiscsak próbát tesz vele, különleges élményben lehet része.
Pro
+ Egyedi téma
+ Szép megjelenés
+ Hangulatos zene
Kontra
- Türelemjáték
- Sok és talán túlzottan költői szöveg
- Igen depressziós tud lenni
- Az ellenfelek nem túl változatos kinézete
