Be kell valljam, mikor először találkoztam a Bluehole programjával, én se értettem, mit szeretnek rajta annyira az emberek. Az egyik általam is követett streamer játszott vele pár kört, én meg csak néztem, hogy ebből hogyan adtak már el többmillió példányt. A játékmenet maga kissé monotonnak tűnt, az pedig, hogy az esetek felében olyan ember lő le, akit nem is látsz, kifejezetten frusztrálónak.

Aztán ahogy teltek a hónapok, lassan már a csapból is ez folyt, én meg egyre kíváncsibb lettem, és végül csak beszereztem a PUBG-t, mondván, ha ennyien szeretik, valami csak lehet benne. Nem azt mondom, hogy elsőszámú rajongója lettem a programnak, és ma már minden időmet ezzel töltöm, de arra azért sikerült rájönnöm, hogy egy látszólag ennyire egyszerű és repetitív program miért jön be ilyen sok embernek.

A kezdetek

A PUBG idén, 2017. március 23.-án jelent meg korai hozzáférésű verzióban a Steamen. A programot az a Brendan Greene jegyezte, aki többek között az ARMA 3 battle royale modján és a H1Z1 King of the Killen is dolgozott, a fejlesztést pedig a koreai Bluehole vállalta el. A játék gyakorlatilag a megjelenése óta a Steam toplistákon tanyázik, azonban a népszerűsége főleg az elmúlt hónapokban kezdett exponenciálisan nőni. Elég, ha megnézzük az eladásokat: június végén még „csak” négymilliót értékesítettek belőle, az azóta eltelt kb. három hónap során pedig további nyolcmillió példány talált gazdára.

És ez a népszerűség nem csak az eladásokban, hanem az aktív játékosok számában is megmutatkozott. Július végén a PUBG volt a legtöbb aktív játékossal bíró nem Valve játék, most szeptemberben pedig már az örökranglistában is maga mögé utasította a Dota 2-t. De vajon mi miatt ilyen népszerű? Miért van az, hogy nem a H1Z1 vagy a DayZ produkál ilyen számokat? A továbbiakban ezzel kapcsolatban írom le a véleményemet.

pubg-4.jpg

Csak egy maradhat

Alapjait tekintve a Playerunknown's Battlegrounds egy eléggé egyszerű játék. Kilencvenkilenc másik játékossal együtt ledobnak egy lakatlan szigetre, a feladatunk pedig az, hogy mi legyünk az utolsók, akik életben maradnak. Az elhagyatott házakban akadnak fegyverek, páncélok, hátizsákok, egyéb kiegészítők és némi kötszer, az utak mentén pedig kocsikra lehet bukkanni, ezekkel kell túlélni a lehető legtovább. Hogy ezt hogyan csináljuk, azt már teljesen ránk bízza a játék. Osonhatunk a bokrokban, mehetünk mindig a leghangosabb tűzharc irányába, de akár meg is lapulhatunk egy házban, arra várva, hogy valami szerencsétlen felénk tévedjen.

A helyszín maga elég nagy, egy városokkal, hegyekkel és nyílt mezőkkel tarkított hatalmas sziget, azonban ahogy telik az idő, megjelenik egy kékes energiafal, ami egyre jobban leszűkíti a játékteret, így az utolsó túlélőknek sokszor már egy zsebkendőnyi földdarabon kell megküzdeniük. Itt már fontos a türelem is, hiszen aki lő, de nem talál, jó eséllyel halálos hibát követ el. Bár papíron nem tűnik olyan nehéznek sokáig életben maradni, annak, aki stabilan ott akar lenni az utolsó tíz vagy húsz túlélő között, nem árt alaposan felkötni a gatyáját.

Brendan Greene és a Bluehole pedig folyamatosan bővítik a játékot. Nemrég megérkezett például az FPS mód, legutóbb pedig a ködös időjárás került be a programba, csak hogy a legfontosabb változtatásokat említsem. Arról nem is beszélve, hogy amikor a PUBG megjelent, kifejezetten összeszedett volt a többi, korai hozzáférésű címhez képest. A központi tartalom és a váz már ott lapult a legelső verzióban is, a készítők innen már csak finomhangolták, tökéletesítették az élményt.

pubg-1.jpg

A túlélés öröme

A játék egyik legerősebb pontja szerintem a feszült, adrenalinban gazdag hangulata. Itt nincs bocsánat, nincs második esély, minden mozdulatod az utolsó lehet. Elég, ha elkövetsz egyetlen hibát, és már mehetsz is vissza a főmenübe a következő meccsre várni. Meggondolatlanul kilestél a fedezéked mögül? Nem hallottad meg időben az emeleten várakozó ellenfél lépteit? Nem vetted észre, hogy a búzamező közepén parkoló kocsi egy csapda? Ezek mind olyan apróságok, melyeket nagyon könnyű egy meggondolatlan pillanatban elkövetni, és ha megtesszük, jó eséllyel már csak a következő körben javíthatunk. Ez a fajta feszült hangulat nem feltétlen jön át egy stream vagy YouTube videó nézése közben, de nagyon meg tudja dobni az egész játékélményt, mikor tényleg te magad ülsz a monitor előtt, és tudod, hogy akármelyik lépésed az utolsó lehet.

Ezt a szigort remekül kiegészíti a Playerunknown's Battlegrounds következő nagy előnye, a gyors játékmenet. Egy kör húsz perc, esetleg fél óra alatt lezavarható, ha pedig idő előtt kiszednek, akkor sem kell sokáig várni, egy percen belül már indulhat is az új meccs. Így a hirtelen halálok és a semmiből bekapott fejlövések annyira nem is zavaróak, hiszen hamarosan már jön is a következő kör, amiben lehetőségünk lesz korrigálni a korábbi hibáinkat.

Egy másik, gyakran háttérbe szoruló, tulajdonság a játék mélysége. Mint korábban is említettem, a PUBG alapjai meglehetősen egyszerűek, könnyen tanulhatóak, azonban ha komolyabban belemegyünk, láthatjuk, mennyi taktikai lehetőség van a játékban. Ha egyedül játszunk, akkor azért eléggé fontos tényező a szerencse is, de még itt is figyelhetünk például a helyezkedésünkre és az apró jelekre, melyekből megtudhatjuk, járt-e valaki előttünk az adott környéken.

De tény és való, hogy az egész játék sokkal élvezhetőbb, ha egy társsal vagy négyfős csapattal vágunk bele. Ilyenkor bővülnek a taktikai lehetőségek, valamint az se árt, ha lekommunikáljuk egymás között a talált felszerelést vagy az ellenség pozícióját. Arról nem is beszélve, hogy a játékban szövetségeseinknek is fájnak a lövéseink, ezért ha többen játszunk, arra is figyelnünk kell, hogy ne tévedjünk be egyetlen bajtársunk puskacsöve elé se. Persze a játék ettől továbbra sem atomfizika, de azért egy kellemesen összetett alkotás, ahol elég magas a skill plafon.

pubg-6.jpg

Végül pedig ne legyünk álszentek, mondjuk ki, hogy bár a Playerunknown's Battlegrounds önmagában sem rossz program, ahhoz, hogy ilyen népszerű legyen, kellettek a streamerek és youtuberek is. Hiszen ez gyakorlatilag egy tökéletesen streamelhető játék. Az elején, illetve az összecsapások közti szünetekben nyugodtan lehet beszélgetni a nézőkkel, míg a hirtelen rajtaütések és a semmiből felbukkanó orvlövészek lehetőséget adnak a kibontakozásra azoknak is, akik elsősorban üvöltözve és látványosan megijedve szeretnek közvetíteni.

Ráadásul, ha ez nem lenne elég, a játékból meglehetősen könnyű különféle vicces vagy épp nagyon szerencsés montázsokat összevágni. Hiszen gyakorlatilag minden körben történik valami, amit érdemes kiemelni. Egy serpenyőről lecsúszó lövés, egy fegyverünk elé ugró csapattárs vagy egy különösen látványos találat majdnem minden meccsen akad, ezeket pedig csak össze kell vágni, és már mehetnek is fel Youtube-ra.

És itt jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy bár a Bluehole hagyományosan nem nagyon reklámozta a Playerunknown's Battlegrounds-t, azért PR-ra mégiscsak költöttek valamennyit. Pusztán annyit csináltak, hogy a hagyományos csatornák helyett a híresebb streamereknek fizettek, hogy játsszanak a játékukkal, és kvázi szájhagyomány útján terjesszék annak a minőségét. Innentől kezdve pedig beindult a lavina, és hamarosan már a csapból is a PUBG folyt.

Akkor most jó?

Szerintem a Playerunknown's Battlegrounds egy kifejezetten jó játék. Nem világmegváltó, ez igaz, még csak a spanyolviaszt sem találta fel, viszont cserébe egy élvezhető és korrekt alkotás, ami bőven megéri azt a harminc eurót, amit le kell szurkolni érte. Igaz ugyan, hogy az eladásai egy részét valószínűleg csak a körülötte felgyűlt nagy hype-nak köszönheti, de a PUBG a saját jogán is egy jó játék, amit érdemes kipróbálnia mindenkinek, akit csak egy kicsit is vonz az online lövöldék világa.