Hírek

Nem-nem, mielőtt bárki azt hinné, hogy egy hét elteltével újabb podcastet rögzítettünk, le kell törnöm: csupán arról van szó, hogy újra előtérbe helyezzük a múlt heti adást, rögtön két szempontból is.

A South Parkot senkinek nem kell bemutatni, Trey Parker és Matt Stone gyermeke immár tizedek életévébe lépett. Nyomában botrányok, tiltakozások, és ennek ellenpontozásaképp díjak és jelölések özöne, világhír, világőrület...

Nincs mese, valaki odafent csak odahallgat a buzgó imádságokra. Hosszú-hosszú éveken keresztül hanyagolták sajnos a Warhammer világát a játékfejlesztők, most pedig csak úgy dőlnek a bejelentések a témával kapcsolatban: most éppen focizhatunk majd.

A Team Fortress 2 az a szoftver, amely mellett nem lehet majd csak úgy elsétálni. A látványos, rajzfilmszerű grafikát felvonultató termék gyakorlatilag legalább akkora történelemmel rendelkezik, mint egy átlagos amerikai kisváros.

Ha nem is kell, pár szerencsés flótásnak akár még lehet is esélye arra, hogy ingyenesen, minden extra funkcióval együtt szórakozzon a sokak által Diablo-megváltóként várt Hellgate: London segítségével.

Nem, egyelőre nem kezdték el a Wolfenstein film forgatását, de pár érdekesség napvilágot látott a cuccról, amely meglehetősen sok embert foglalkoztat, bár ezek egyelőre inkább csak elképzelések, sem mint szilárd dolgok.

Még tavasszal jelent meg egy orosz nyelvű demó a játékból, ami szép is volt, jó is volt, csak éppen senki nem értett belőle egy szót sem. Az angol változattal talán több szerencsénk lesz.

A járvány elérte ezt az akciójátékot is, pedig sokan kíváncsiak lennénk már rá. Minél hamarabb, annál jobb, tartja a régi mondás. Nos, a hamarabb most egy kicsit később lesz.

Ajánlanám, hogy a fejlesztők keressenek fel egy orvost, mert fertőzésként terjed a késés vírusa. Most az alternatív 2. világháborús történettel felvértezett játék került erre a sorsra.

Az utóbbi napokban kisebb lavinához hasonlítható információáradat indult meg a Codemasterstől, igaz, ezek jó része már szerepelt itt, de kimazsoláztam a lényeget belőle.

A SimBim csapata már nem egyszer bizonyított előttünk, hiszen többek között nekik köszönhetjük a GTR 2 című remekművet. Őszintén szólva magasra tették a mércét, de remélhetőleg azt nyújtják majd, amihez hozzászoktunk.

Miben rejlik a Blizzard és legfőképpen a World of Warcraft mérhetetlenül nagy sikere? Miért kelnek el milliószámra a cég játékai? A vállalat neve viszi el a hátán a programokat, vagy itt többről van szó?

Évek teltek a nagy előd, azaz a StarCraft indulása óta. Azóta egy legenda vált belőle, mely nagyon rég óta üvölt egy folytatás után. A válasz egy ideje megérkezett, s most információkkal bővül a kínálat.

Az amerikai hadsereg ügyesen látta meg a propagandát a videójátékok piacában, ezért egy modern grafikus motorral felvértezve akciószoftvert készítettek, amely amellett, hogy szórakoztató, a tengerentúlon toborzó célokat is betölt.

A Neverwinter Nights második része tulajdonképpen úttörő volt a piacon: nagy fejlesztőktől lassan elpusztul a Baldur's Gate-féle játékmenettel megáldott szerepjátékok kora, és pár, kis orosz cégen kívül igen kevesen vállalják be a csapatalapú RPG-k gyártásának bonyolult folyamatát.

Bár a játék hamarosan az üzletek polcaira kerül - a szerkesztőségünk tagjait már elvarázsolta az Xbox-os próbaváltozat -, azért az EA marketinglánctalpasa nem húzta be a kéziféket: az utolsó pillanatokban beérkezett egy, a fegyverekre koncentráló videó.

Miután a Warner felvásárolta a Monolithot, a F.E.A.R. jogai a Vivendinél maradtak. Pedig a Monolith fiai nem tettek le róla, hogy folytassák a sztorit, melyet eleve több részesnek terveztek, így aztán adott volt a feladat: a FEAR folytatása új néven, de régi elemekkel.

A Street Fighter a Capcom egyik legnagyobb sikerfranchise-a, 1987 óta pörög, azóta 500 ezer pénzbedobós gépet és 25 millió videojátékot adtak el a szériából, az összbevétel már rég túllépte az egymilliárd dolláros összeget. A húsz éves évfordulót szeretnék egy látványos mozifilmmel megünnepelni.

Sokunkban okoz bizonytalanságot, vajon tudunk-e játszani a notebookunkon, vagy teljesen reménytelen a dolog. Erre keressük a választ a következőkben...

Néhány éve nagy sláger volt a Moorhuhn című játék, melyben csirkékre kellett lövöldözni. Futótűzként terjedt és sok ember szórakozott vele, pedig csak egy egyszerű kis alkotás volt, viszont aranyos humorával megnyerte a játékosokat.

Lord British legújabb játéka talán nem kavarta fel úgy az MMORPG-k piacát az előzetes verziók alapján, mint ahogyan azt elvárhattuk volna egy olyan embertől, aki tulajdonképpen megalkotta ezt a műfajt - de a teljes verzióig még volt idő javítani.

Akinek nem cseng ismerősen az Xfire név, az most minden bizonnyal megjegyzi majd: bizony-bizony az a főképpen játékok alatt alkalmazható hangkommunikációs szoftver az, amelyet beépítenek a Hellgate: Londonba is!

Kane nagyon dühös ránk, amiért a megérdemeltnél jóval kevesebben vásároltuk meg a Command & Conquer harmadik részét, és morcosságának minden erejét beleöli a küldetéslemezbe, méghozzá rögtön két kézzel, hogy reszkessünk, de nagyon.