Sokan elfelejtik, hogy a szeretet nem csak édes gügyögést és dajkálgatást jelent. És nem csak azállatokkal szemben. A rokonságból sok kritikát kaptam, mikor kicsit voltak a fiaim, hogy túl szigorú vagyok velük. azóta megnőttek a gyerekek és mindenki csodálja őket, hogy milyen jólneveltek, aranyosak, udvariasak. Persze idegen helyen nemv olt idő és lehetőség hosszan magyarázni nekik, meg ha olyan dologban voltak "rosszak" amit már megbeszéltünk, akkor rájuk szóltam és kész. Azt már nem látták a "kritikusok", hogy néha órákon át beszélgettünk olyan sületlenségekről, hogy amit nem illik, azt miért nem illik. Bocs, egy kicsit eltértem az előbbi témától, mert huszonkét éve csak gyerekeket "idomitok"

Azért sajnos van ellenpélda is... Nekem is volt kutyám, nagyon aranyos volt, meg minden... Sőt, kijöttem az összes kutyával, ami így rokonoknál, háznál volt. S tényleg rohadt értelmes állatok, ahhoz képest, hogy az agyuk milyen kicsi . De tényleg szinte csodálatra méltó, miket tudnak. (Csak ne szarnának az udvar közepére .) De sajnos amennyire az ember legjobb barátja tud lenni, annyira tud a legnagyobb ellensége is... Erre felénk rengeteg kutyatámadás volt már, s nem kevésszer belehalt az, akit megtámadott. S nem heregelték, nem csináltak vele semmit. Csak egyszerűen rossz napja volt a kutyának... Sajnos állat, azért, hiába, hogy ritka értelmes. Sajnos benn is ott van a kiszámíthatatlanság. Jó, egy otthoni és egy kóborkutya között ég és föld a különbség, vagy egy komondor, puli és egy farksakutya vagy rotweiler között is sok különbség van. De azért tényleg szomorú, hogy ilyen támadások miatt csalódnunk kell bennük. Azt viszont röhejesnek tartom, hogy kutyaölésért börtönt is lehet kapni . Nem, féreértés ne essék: nem azt mondom, hogy büntetlenül lehessen az állatokat gyilkolászni - Isten teremtményei, mint mi, joguk van az élethez. Sőt, az állatkínzásért még meg is értem... De, ha rám támad, s én kerülök ki győztesen, de megölöm, akkor börtönbe kerülök? Szerintem ez kicsit azért sántít . De nem vagyok otthon a jogban, szóval nem tudom, hogy elkülöníti-e az önvédelmet és a szándékos kínzást állatoknál.

A legszebb sztorim az a kutyusomról, mikor bevonultam katonának. Majd fél évvel később jöhettem haza először szabadságra. Azt hittem, meglepetés lesz, de a szüleim már tudták, hogy jövök. Egy órával az érkezésem előtt Cézár mr jelezte, hogy megjön a gazdi. Pedig akkor még Szeged határán kívül voltam a vonaton.