Kicsit úgy éreztem, mintha egy Bastion 2.0-val játszottam volna. Supergiant Gamesnek megint sikerült egy érdekes történettel, szemkápráztató látványvilággal, és fülbemászó dalokkal megtámogatni egy olyan játékot, aminek a játékmeneti része újfent megunható 1 óra után. Ettől függetlenül élveztem, de van egy olyan érzésem, hogy a monitoromon többször fogom látni a fegyvermester Boy kalandjait, mint az óriás pendrive-al hadonászó Red cyber kiruccanását.

A Transistor egyelőre PC-re és PS4-re érhető el. Tapasztalatok? :)