A Live Motion Games nem nevezhető éppen ismertnek és a korábbi címeik sem arattak túl nagy sikert (szinte mind VEGYES értékeléssel áll a Steam-en), mindezek ellenére voltam annyira balga, hogy vártam ezt a játékot. Pedig tolták, furán kommunikáltak, és talán egyértelmű is volt, hogy mi lesz itt: egy rettenet! Már az beszédes, hogy a demóban található szekció – ami a játék első fejezete – egy kifejezetten élvezhető kis bevezetés volt, a teljes verzióban meg egy minden téren rettenetes, gyenge nyitányt kapunk. Ha csak berakják a demót az elejére, már egy sokkal pozitívabb egészet kaptunk volna. A kérdés a bevezető végén most nem az, hogy Vajon milyen lett a játék?, hanem hogy Vajon van-e bármi értékelhető ebben az összetákolt romhalmazban?
Nem jó, de tragikus
A játék egy afféle állóképes, festett montázzsal indul, ami tök jól néz ki, hangulatos és érthető választás. A történet nyilván 1986. április 26-án az éjszaka közepén indul, a már megtörtént katasztrófához kiérkező egyik tűzoltót irányítva lehet oltani a tüzet. Nagyon hangulatosnak szánt rész ez, és minimálisan működik is, de itt nagyon sok mindent kellett volna éreznem játék közben... és nem éreztem az ég világon semmit. Kétszer is újra kellett kezdenem az első fejezetet, mert jelen állapotában egy bughalmaz az egész! Néha nem realizálja a játék, hogy előrehaladás történt és vissza kellene menni egy korábbi checkpointhoz, mert ott valamiért megakadt a dolog, de egy csőjáték az első fejezet, ezért ez nem lehetséges. Mivel jóhiszeműen azt gondoltam, hogy minden rendben lesz, nem volt extra mentésem, így persze kezdhettem elölről. Nem vészesen hosszú, főleg ha tudod, hogy mit csinálsz, de azért a fejezet végéhez közeledve ez nem esett annyira jól.
Egy másik számomra fájó pont (a folyamatos randomizált fps-szám mellett), hogy amennyire valós és valósághű sztorinak próbálja ábrázolni a képernyőn látottakat, annyira hülyeség, mikor a tűzoltóval az erőmű leomlott falain, létrákon, eldőlt platformokon ugrálunk, mintha Nathan Drake-nek képzelné magát a karakterünk. Gyakorlatilag már csak a felrobbant reaktorba nem ugrik bele, amúgy minden más megvan, csak roppant kényelmetlenül irányíthatóan. A legjobb szó az egészre az amatőr. Az első fejezet után egy másik karakter felett veheti át a játékos az irányítást, nyilvánvaló okokból kifolyólag. Itt jön be a likvidátorkodás: új főhősünkkel Pripjaty városában kezdjük meg a kőkemény takarítást, ami két folyamatot jelent: vízpermetezést és a föld sikálását. Meg persze más dolgok elsikálását is a KGB-nek, meg egy-két egyéb tevékenység is megjelenik a későbbiek során, de nem nevezném túl változatosnak az összképet. Cserébe azt mondom oké, végül is valami ilyesmiről árulkodik a játék címe is, nem? Később bejönnek olyan szörnyű pillanatok is, mint mondjuk a lopakodás. Nos, ezen a ponton lettem teljesen tönkretéve, annyira esetlen és értelmetlen – beleerőltetett, csak hogy direkt legyen valami új és más.
Kiborul a csernobili
Az első fejezet kivételével mindegyik mondhatni nyílt világgal rendelkezik. Ez annyit tesz, hogy cső helyett tereken, erdősebb szekciókon mászkálva el lehet valameddig menni, de semmi értelme nem lesz, mert nincs ott általában semmi. Vagy ha van, oda el fog küldeni pár percen belül úgyis valamelyik random NPC. És ha már az NPC-k: egytől egyig szörnyű szinkronmunkával, szájszinkronnal, kinézettel lettek megáldva. Van itt valami sztori, de nagyjából lehetetlen rá odafigyelni, mivel folyamatosan ledob a minőség hiánya. Pedig alapvetően nem lenne ronda egy játék ez. Vannak iszonyatosan szép vagy épp hangulatos pillanatok, aztán meg egy ocsmány épületben kaparjuk a radioaktív hányást. Olyan az érzése az embernek, mintha akartak volna egy pár jól kinéző szekciót, amiket lehet mutogatni, a többi meg mehet az alap Unity-packkal megvalósítva. Némely helyzetekben döntési lehetőség is adódik! Elpusztítjuk a bizonyítékot, ami rossz színben tünteti fel a Szovjetuniót, vagy odaadjuk a lázadozó ex-szerelmünknek? Segítjük a falusiakat, vagy teszünk rá és hagyjuk őket ott rohadni? Ehhez hasonló momentumokba lehet belefutni. Nem sok, de ez legalább tényleg benne van, még ha nyilván nem is lényeges.
Rengetegen panaszkodnak gamebreaking bugokra, talán nem volt eddig olyan játékos, akinek ne kellett volna a nulláról kezdenie az egész játékot legalább egyszer (ha szerencséje van, akkor ez hamar következett be, de olvastam olyanról is, akinek öt beleölt óra után jött elő). A látvány felemás, optimalizálva egyáltalán nincs, a hangok néha elcsúsznak, a szinkronmunka kis indie-hez képest talán oké, de még ebben is kételkedem. A játékmenet rémegyszerű, de lényegében erről is volt szó. Némely animáció halálos, a történet érdekes lenne, ha tudna rá az ember figyelni minden más mellett, a hangulat pedig többnyire elmegy, amúgy meg hatalmas meh az egész. Nem hiszem, hogy javítható addig a pontig, hogy ajánlani tudjam bárkinek is megvételre. Sajnálom, mert nagyon vártam. De ez karó. A Zóna felfedezését hagyjuk meg a S.T.A.L.K.E.R.-nek.
