Sam Barlow nevét a Her Story kapcsán szokás emlegetni, de a 2019-es Telling Lies is tőle származik. Az utóbbi időben egyáltalán nem tétlenkedett, ugyanis már több éve nekiállt elkészíteni legújabb interaktív filmjét, az Immortality-t. Pontosabban filmjeit, hiszen itt három mozi körül forognak az események. Az érdekesség az egészben, hogy az egykori sztár, Marissa Marcel főszereplésével készült három filmet soha nem láthatta a nagyközönség, a színésznő pedig rejtélyes módon eltűnt. Innentől fogva nekünk kell kiderítenünk, hogy mi történt vele, ehhez pedig alaposan át kell nézni a filmek bizonyos képkockáit, mert a válasz valahol ott lapul. Wannabe nyomozók előnyben!

Ambrosio (1968)

Az Immortality stílusa a Moviola gépekre emlékeztet, amelyiket annak idején a filmkészítők használtak a felvételek átnézésére és szerkesztésére. Kapunk egy vágóasztalt, amin ott sorakoznak a felvételek, és rá kell jönnünk, hogy mi történt Marissával – ennyi az FMV kalandjáték lényege. Elindítunk egy felvételt (ezek lehetnek picit hosszabbak, de akár csak pár másodpercesek is), amin vagy épp egy jelenetből látunk bevágást, vagy azt, ahogy a színészek beszélgetnek egymással, esetleg Marissa egy talkshowban mesél karrierjéről. Egyetlen gombnyomással meg tudjuk állítani a videót, majd tekerhetjük előre és hátra egyaránt, viszont ami lényegesebb, hogy egy kis szem-ikonra kattintva képmódba (image mode) válthatunk. Ilyenkor a kurzorral végig kell pásztázni a képet, és az érdekesebb pontokat megtalálni.

Minsky (1970)

Ez lehet egy gyümölcs, egy mikrofon, egy festmény (szóval forgatási kellékek), vagy akár a szereplők arca. Kattintásra egy következő felvétel indul el, amely valamilyen módon kapcsolódik ahhoz, amit találtunk. Szóval, ha mondjuk, egy gyertyára böktünk rá, akkor a következő jelenetben is egy gyertyától indul a videó, ha az adott színész/színésznő arcára, akkor legközelebb is vele találkozunk, és így tovább. A lényeg, hogy a három film eltérő jeleneteiből végül dokumentumfilmszerűen összeálljon a teljes kép, hogy valójában mi is történt Marissával és az ő karrierjével. Ezt nagyszerűen oldották meg, ugyanis néha egy nagyon apró részlet (mondjuk egy nyaklánc) is teljesen új jelenethez vezethet, sőt az egyikben a két színész mellett a tükörben látszódott maga a rendező is, akire rákattintva az ő személyes szülinapi partijából kaptam egy bevágást, szóval szemfülesnek kell lenni, és használni a tekergetés funkciót is, ugyanis előfordulhat, hogy egy másodperc törtrésze alatt kell reagálni a látottakra. Az 1968-ban, 1970-ben és 1999-ben játszódó jelenetek markánsan különböznek egymástól (képarányban és hangtechnikát tekintve is), és az adott korra jellemző stílust követik, autentikus díszletekkel és ruhákkal – ó, és az Immortality a meztelenséggel sem spórol!

Two of Everything (1999)

A csavar az egészben ott van, hogy egy-egy forgatási jelenet nem épp ott van elvágva, ahol a film szerint véget kell érjen, hanem csapó, a kamera forog tovább, és láthatjuk, ahogy a színészek poénkodnak, beszélgetnek egymással. Ez azért lényeges, mert a játék különbséget tesz szerep és valódi élet között. Tehát ha akkor kattintunk valakire, amikor épp szerepet játszik, nagy valószínűséggel egy ugyanolyan jelenetet kapunk következőként, ahol szintén csak színészkedik. Ha azonban kiesik a szerepből, vagy épp forgatási szünet van, és ekkor kattintunk rá, akkor sokkal közelebb kerül hozzánk maga az ember, aki az álarc mögött van (ezt bizonyos esetekben lehet szó szerint is érteni). Szóval az Immortality nyomozós játékként egyszerűen parádés. Ahogy rakjuk össze az egyes filmek jeleneteit, úgy bontakozik ki előttünk Marissa, és az őt körülvevők személyisége. Mindemellett pedig Sam Barlow legújabb alkotása egy óda is a ’60-as, ’70-es évek filmművészete felé. Egyáltalán nem kommersz, egyeseknek talán nehezen befogadható lesz, de ha bele tudjátok élni magatokat, hogy éppen egy eltűnt színésznő ügyében nyomoztok, akkor bőven megéri az árát.