Jason Oda neve valószínűleg sokaknak nem ismerős, pedig az úriember pár éve már a játékipar szerves részét képezi, és nem egy érdekes, néha kifejezetten szürreális projekt köthető hozzá. Tipikusan ilyen játék a frissen megjelent Waking is, melynek főhősét mi magunk alakítjuk, feladatunk pedig az, hogy haldokló elménket körbejárva visszataláljunk az élethez szeretteink és kedves emlékeink segítségével. Egyedi ötlet, annyi biztos, de vajon hogy sikerült a kivitelezés? Ennek járunk most utána.

A főhős te vagy!

Mint ahogy már a fentiekből is kitűnik, a Waking alaptörténete nem túl bonyolult, cserébe viszont annál szürreálisabb. A játékban saját magunkat alakíthatjuk, fegyvereink pedig az érzéseink, a gondolataink és a szeretteink lesznek, miközben kétségbeesetten próbáljuk elérni, hogy elménk ne merüljön örök, soha véget nem érő álomba.

A Waking már a kezdetek kezdetén sem rejti véka alá, hogy egy igen különleges produkció. Jason Oda alkotása már rögtön az indítása után figyelmezteti a játékost, hogy a depresszióra hajlamosak jobb, ha elkerülik a kampányt, nem sokkal később pedig már a nevünkről, a legfontosabb vágyainkról és a legsötétebb félelmeinkről faggat minket. Az természetesen rajtunk áll, hogy ezekre a kérdésekre valós választ adunk-e, de a Waking természetesen akkor lesz igazán húsba vágó élmény, ha egy pillanatig sem titkolódzunk előtte, így érdemes az őszinteséget választani.

Szürrealitásból jeles

Játékmenetét tekintve a Waking leginkább akció-szerepjátékként jellemezhető, hiszen az életbe visszavezető út során nem egy belső démonunkkal le kell majd számolnunk, azonban mindezt igen szürreális keretek között tehetjük meg. Sokszor már maga a környezet is úgy néz ki, mintha egy álomból vagy rémálomból került volna a képernyőnkre (csak nézzétek meg a teszthez csatolt képeket), arról nem is beszélve, hogy ellenfeleink általában a saját testet öltött negatív tulajdonságaink.

És bár Waking az alapjait tekintve nagyon ígéretesnek tűnik, tökéletes játékélményre sajnos nem szabad számítani tőle: az animációk elég darabosak, a modellek pedig sokszor egymásba csúsznak, arról nem is beszélve, hogy az egyes harcok is meglehetősen repetitívek és hosszú távon már-már unalmasnak mondhatóak. Mindez persze nem feltétlen gond, hiszen a játéknak egyáltalán nem az összecsapások állnak a középpontjában, csak azért nem árt észben tartani, nehogy vásárlás után csalódjunk a programban.

Remek kaland, de nem mindenkinek

Összefoglalva a Waking egy igazán egyedi és érdekes indie cím, mely nagyon mély témákat feszeget, nagyon személyes hangnemben (már persze, ha hagyjuk neki), a végeredmény azonban mégse ajánlható mindenkinek. Ez egy kicsit monoton, kicsit darabos és abszolút szürreális alkotás, így akik elsősorban a pörgős akciót vagy a tökéletesre csiszolt játékmenetet keresik egy-egy programban, azok valószínű csalódni fognak Jason Oda alkotásában.

Ha viszont valaki szereti az érdekes alapkoncepciójú, bizonyos szempontból a játékipar határait feszegető címeket, annak érdekes lehet ránéznie a Wakingre is, hiszen ez egy olyan kaland, ami nemcsak elgondolkodtat, hanem akár ahhoz is hozzájárulhat, hogy egy kicsit jobban megismerjük és megértsük önmagunkat.