Tesztek

A Mirage után visszatért a nagyobb open-world térképhez és az összetettebb történetmeséléshez az Assassin's Creed-széria, de tud-e bármi újat mutatni a feudális Japánban játszódó Shadows?

A hatalmas nyílt világok és a több száz órás történet-szálak után visszakanyarodtunk az alapokhoz és ezúttal Bagdad utcáin tervezhetjük a tökéletes merényleteket.

Asgard és Jötunheim után Svartalfheimbe vezet Havi útja, hogy kiszabadítsa fiát Surtr fogságából, és helyreállítsa a rendet a sötét tündérek világában.

Megérkezett a Hitman 3, ami epikus zárása a World of Assassination-trilógiának. Legalábbis annak szánták, de…

Befutott a Ubisoft idei legnagyobb dobása, az Assassin’s Creed Valhalla, de vajon megéri a haverokkal végigprédálni Angliát?

Miközben a világ egy része attól retteg, hogy a videojátékok tébolyodott tömegmészárosokat termelnek ki, az Assassin’s Creed atyja azzal állt elő, hogy készít egy programot az evolúcióról, amiben védtelen majomként kell a felegyenesedés felé vezető úton járnunk egy veszélyekkel teli világban.

Kérdés sem lehet, hogy az újrakiadások korát éljük, aminek március végén az Assassin’s Creed 3 esett áldozatául. No, és miért éppen az AC3, a sorozat talán legjobban utált része kapott felújítást és csapódott hozzá az Odyssey letölthető tartalmaihoz? Minden bizonnyal azért, mert nem maradt más.

Idén júliusban Bate azzal indított, hogy nem állítja, hogy nem készül valahol az az Assassin’s Creed, ami végre újít a formulán, de hogy nem az Odyssey lesz az, az is biztos. Nos, bár elméletileg igazat kell neki adnom, a helyzet az, hogy még soha nem szórakoztam olyan jól a Ubisoft szériájával, mint most, az ókori Görögország szigetvilágát bejárva.

Rövid pihenő után idén visszatért az Assassin’s Creed-széria, hogy az eddigi legnagyobb időugrással leheljen életet a 2015-re teljesen kiégett sorozatba. Az Origins egyértelműen jobb, mint a két legutóbbi rész, ugyanakkor a fejlesztők képtelenek voltak jelentős változást felmutatni.

Miközben az Assassin’s Creed-franchise fővonala évek óta képtelen újat mutatni, a Ubisoft kisebb léptékben megpróbálkozott a vérfrissítéssel, és a 2,5D-s platformerek világát megcélozva indított egy vadonatúj trilógiát, amiből januárban végre megjelent a második rész.

Ismét pótlásra használja egy szem kiegészítőjét az Assassin's Creed-sorozat: míg a Black Flag bővítménye a történetből hiányzó rabszolgasággal foglalkozott, addig a Syndicate DLC-je azokkal a prostituáltakkal, akiknek korábban nem osztottak lapot.

A francia forradalom után ismét előrébb lépett az időben az Assassin's Creed-széria: az idei epizód egyenesen a 19. századi Londonba hív, ahol szokás szerint a templomosok és az asszasszinok marakodnak egy újabb relikvia felett.

Alig egy számmal ezelőtt teszteltük a legutóbbi Assassin's Creedet – legalábbis PC-s szemszögből, hiszen a Rogue más platformokra korábban már megjelent –, ám alig tértünk vissza a vizekről, máris itt a következő fejezet, hajók és a hagyományos játékmenet nélkül.

Amikor a Ubisoft kitalálta, hogy évente fog Assassin's Creed-epizódokat gyártani, senki sem hitt nekik. Amikor megcsinálták, és nem sültek fel vele, nekik lett igazuk. Mikor azonban azzal álltak elő, hogy egy évben akár két vagy annál több AC is érkezik tőlük, na, akkor aztán nem számítottunk semmi jóra.

Az Assassin’s Creed Unity megjelenését botrányok kísérték, a játék pedig korántsem lett akkora dobás, mint amekkorának ígérték. A fejesek azóta is próbálják szépíteni a helyzetet, és a mea culpa része a nemrégiben megjelent Dead Kings DLC is.

„Év játéka” összeállításunkban az Assassin's Creed: Unitynak ítéltük a csalódás különdíjat, pedig legalább annyira kellemetlen élmény volt a Destiny is. A Bungie-nak az elmúlt év legvégén nyílt először lehetősége javítani, de a monumentálisnak szánt FPS első letölthető tartalma sem egészen olyan lett, mint amilyennek lennie kellene.

Úgy vélem, kevesen számítottak arra, hogy az idei két Assassin’s Creed közül a jóval kisebb ambíciókkal bíró, (egyelőre) kizárólag PS3-ra és Xbox 360-ra megjelenő Rogue lesz a jobb. Én is bíztam a Unity sikerében, de hát ettől a helyzet még nem változik meg: Cormac Shay kalandja érdekesebb lett, mint Arno Doriané.

Immáron hat esztendeje tesztelek minden évben Assassin’s Creed-játékokat, és az első részt leszámítva mindegyiket szerettem, a folytatásokban mindig megtaláltam azokat az elemeket, amelyek hosszú órákra lekötöttek, és nem nagyon értettem egyet azokkal, akik részről-részre a sorozat hanyatlásáról beszéltek. Egészen mostanáig.

Öt év kihagyás után ismét teljes értékű, dobozos játékkal rukkolt elő az egykoron legendás Monolith, ráadásul két legyet akarnak ütni egy csapásra: az Assassin’s Creed nyomdokaiba lépnek, amihez Tolkien világát hívják segítségül.

Wilson kollégánk szavajárása, hogy Assassin’s Creed játékhoz még nem készült értelmes kiegészítő, és ezen véleményén jó eséllyel a Freedom Cry sem fog változtatni, hiszen a világ semmivel nem lenne szegényebb, ha sosem jelenik meg Adéwalé önálló kalandja.

Másfél évvel az eredeti PS Vitás megjelenést követően PC-re, X360-ra és PS3-ra is megérkezett az Assassin’s Creed-sorozat Liberation című epizódja, amiben a széria első női főhősét bízzák ránk az alkotók. Lássuk, hogy Aveline miképp teljesít az új platformokon!

Egy évvel a harmadik számozott rész után megérkezett az Assassin’s Creed legújabb epizódja, ami nemcsak a „IV” utótagot kapta meg, de még a Black Flag alcímmel is felvértezték. Vajon akad még kreatív szufla a Ubisoft fejőstehenében, vagy ezúttal már tényleg csak egy sebtiben összerakott rókabőrt kapunk? Cikkünkből kiderül!

Az Assassin's Creed-sorozat sosem a multiplayerről volt híres, az is igaz viszont, hogy a masszív egyjátékos tartalmat szórakoztató és ötletes többjátékos komponenssel dobta fel a Ubisoft.

Némi szkepticizmussal álltunk az Assassin's Creed folytatása elé, azonban a Ubisoft kisebb csodát művelt. A második rész akkorát változott az elsőhöz képest, mintha a barlangrajzokat a Mona Lisához hasonlítanánk.