Tesztek

A Warhammer 40K világában az elhagyott, látszólag üresen sodródó űrhajók kivétel nélkül tele vannak „alvó” génorzókkal, de mindig csak egy 4-6 fős űrgárdista osztag megy be rendet tenni. Lehet, hogy a tesztoszteron az agyukra ment? Ja, nem, hanem mert ez a Space Hulk, és ez így van megírva…

Aki kicsit is ismeri a Warhammer világát, tudja, hogy hősökből arrafelé tele van a padlás, és ha tele van, akkor a Total War: Warhammer II-ben is elfér még kettő. Szóval érkezett egy új kiegészítő, benne egy szépasszony meg egy gonosz, csúnya némber történetével…

Új játékkal jelentkezett a magyar NeocoreGames, akik a Van Helsing kalandjait bemutató trilógia után most negyvenezer évet utaztak előre az időben, hogy elhozhassák nekünk a sötét és kegyetlen jövőt, ahol nincsen más, csak vég nélküli háború.

Annyi körökre osztott stratégiai játék épül a WH40k-ra, hogy szinte érthetetlen, miért nem készült még belőle klasszikus 4X változat. Tucatnyi birodalom, rengeteg egység, bőséges történelem; minden adott hozzá, hogy csak még egyetlen kört játsszunk egész éjjel.

Folytatódik a világvége! A kooperatív hentelés szerelmeseinek három éve nagy meglepetést okozó Warhammer: End Times – Vermintide második része ugyanis végre elkészült. De vajon megéri tovább küzdeni hőseinkkel a megállíthatatlan apokalipszis ellen?

Még szinte ki sem hűltek a videokártyák a két részt egyesítő Mortal Empires DLC nyomán, máris érkezett egy új frakció a Warhammer 2-höz. Egy olyan nép, amely a sivatag homokjából született, és ott is szunnyadt, egészen mostanáig…

A Total War legszínesebb korszaka tavaly a Games Workshop fantasy világával, a Warhammerrel egyesülve jött el, megcsillogtatva az Óvilág ezernyi szörnyét és csodáját. Egy helyet, ahol vér és iszonyat jár a seregek nyomában, a hősök pedig sárkányokon lovagolnak, és sosem halnak meg. Ám ez csupán a kezdet volt, úgyhogy most mélyebbre ásunk, a kaland még veszélyesebb, és jön az Újvilág…

A jeges északról vad hordák közelítenek az Öreg világ felé, bősz mamutok, jégtrollok és mindent elsöprő ádáz harag. Ez a Norsca, s vélhetően ez az utolsó DLC-s frakció abban a kirakósban, amely hamarosan lezárul az első résszel.

Szörnyekkel teli óceánok, vérszomjas kalózok, felfedezésre váró partok, felfoghatatlan gazdagságot biztosító kincsek, orkok, zombik, elfek, káosz, birodalom, tengeri csaták, kereskedelem... Mindez a Warhammer Fantasy világában, egyetlen játékba sűrítve.

Közel nyolc éve várjuk már, hogy folytatást kapjon a Dawn of War-sorozat, amely legutóbb 2009-ben szegezett számtalan Warhammer-rajongót a monitor elé. Most, hogy lassan már azt sem tudjuk, mi fán terem a valós idejű stratégia, végre befutott az új rész, ami több-kevesebb sikerrel megpróbálta megújítani a klasszikus elemeket. Lássuk, hogyan sikerült neki!

Az örök háborúiról ismert Warhammer 40k világának színpadára új játékmester érkezett, az előadás pedig az Űrfarkasok és az orkok között lezajlott „kisebb”, azaz kb. bolygóméretű csetepatét igyekszik feleleveníteni, körökre osztott tálalásban.

A 2016-os év alaposan elkényeztette a Warhammer-univerzumok rajongóit, közel tucatnyi különféle alkotás közül választhattak azok, akik orkokat, génorzókat, vagy megállíthatatlan űrgárdistákat akartak látni a monitorukon. Ezen címek közül kiemelkedően emlékezetes lett a Space Hulk: Deathwing, de sajnos nem azért, amiért szerettük volna.

Amikor márciusban előzetest írtam az Early Access alapján, nem gondoltam volna, hogy máris megjelenik a „végleges” játék. Ahogy a játékosok, de még talán a fejlesztők többsége sem. És mind jobban jártunk volna, ha ez nem is következik be még pár hónapig.

Mennyi idő is telt el azóta, hogy a Warhammer beköltözött a Total Warba? Szűk két hónap! És máris jönnek az új lakók! Barátságtalan szörnyek vertek tábort az Öreg világon a minap, emberi húsra éhező fenevadak, meglátjuk, mit szólnak a szomszédok!

Régóta morgunk már, hogy kedvenc történelmi kifestőkönyvünk, a Total War nem elég színes, és ha épp nem (megint) egy ókori birodalom térképére kenjük fel vastag mázzal, hogy itt járt cézár, akkor is csak Napóleonig lapozhatunk előre. Szóval, ha te is így érzel, akkor köszönj szépen: Warhammer, régi világ, isten hozott!

Ahol Warhammer 40k, ott űrgárdista, lánckard, plazmavető és patakvér, legalábbis ezt szoktuk meg. Márpedig ahol űrgárdista akad, ott bolygóközi utazás és hipertér is van, ebből meg az következik, hogy a csatahajók sem hiányozhatnak. És ahol csatahajók vannak, ott csata is lesz!

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté herétől a nyakig, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide!

A Warhammer világának vérpermetes csatáit már sok játékban sokféleképpen megvívhattuk, de a kizárólag rajongóknak készült Mordheim: City of the Damnedben most egészen új perspektívából élhetjük át a Káosz elleni elkeseredett küzdelmet.

Valahol megszólal egy kürt, kis csapatunk pedig egyből összerezzen a hangra, mely vészjósló, baljós előjele egy mindent elsöprő támadásnak. A patkányok rohama mellé fujtató, zörgő őrjárat fut be, miközben közénk csap egy óriási ogre. Újabb vérrel és halállal teli nap vár ránk a Vermintide világában.

Ez a játék maga a káosz. A Warhammer univerzum és az amerikai futball ötvözete egy körökre osztott sport-menedzser-stratégiában, amiben bár látszólag minden a szerencsén múlik, de valójában ez szinte egyáltalán nem igaz – kivéve, amikor mégis.

Hamarosan lesújt a Total War új pörölye, most már tényleg látótávolságban (áprilisra van kiírva) a Warhammer, de mielőtt orkokat és törpéket dobnak a darálóba, a TW: Attila is megkapja a kötelező, második kiegészítőpakkját, mert ez a világ csak így lehet kerek...

Ki ne hallott volna Ian Watson nagysikerű, kultikus világáról, a Warhammer 40,000 univerzumról, melyben egy végelláthatatlan háború dúl orkok, tiranidák, káosz-teremtmények és emberek közt? Íme egy újabb játék ebből a világból, amelyben végre testközelből ismerhetjük meg a híres űrgárdistákat.

A Relic Software immáron másodszor kalauzol minket a Warhammer 40 000 kegyetlen, véres, sci-fi és fantasyelemeket is felölelő világába. A játék univerzuma ugyan sokak számára ismerős lehet, ám a játékmenet ezúttal még a keményvonalas RTS-fanoknak is meglepetést tartogat...

Néha tényleg nem értem a kiadókat. Itt van ez a Warhammer: MoC, melyet tulajdonképpen csak az univerzum rajongóinak torkán sikerült legyömöszölni, amúgy alig hagyott nyomot játékország tekergős ösvényein, és hosszú hónapok alatt sikerült játszhatóvá pofozni a különféle foltozásokkal.