Ahol az oktatási légkör mérgező - túlzott mértékű tananyag terhelés, gyakori és szigorú büntetések -, ott az iskolai erőszak is sokkal erőteljesebben van jelen, míg a nyugodt alaplégkörben kevesebb az ilyen esetek száma. Ennek érdekében minden hazai és külföldi oktatási intézmény máris tudna tenni egy helyes lépést előre.
Visszaköszönt a szakirodalomból ismert "zéró tolerancia" gondolata is, vagyis a mikroincidensek helyes és értő kezelése is fontos, akkor nem fajulnak el a dolgok, ha egyértelműek az elvárások és ezt valóban be is tartatják a gyerekekkel. A zaklatásról nem csak az áldozat megváltozott viselkedése, hangulatváltozása árulkodhat, hanem statisztikai tény az is, hogy a krónikus hiányzók jelentős része olyan bántalmazott, aki félelmében mulaszt, és mindenáron igyekszik elkerülni a rendszeres, hosszan tartó, szándékos iskolai zaklatást.
A fiúk esetében a jó tanulás is lehet egy olyan tényező, ami miatt társai zaklatják, kiközösítik, csúfolják társukat, és gyakran az ilyen tanulókra tartósan rászállnak, hamisan homoszexualitással bélyegzik meg. De a vélt vagy valós szexuális identitás miatt is sokakat terrorizálnak, félemlítenek meg.
Nagyon sokféle szempont alapján szükséges az, hogy ezt az évről évre egyre nagyobb súllyal jelenlévő problémát helyesen kezeljük, de ezek mellett pluszban azt is fontos megemlíteni, hogy a nem kezelt konfliktusok nem csak abban az irányban fajulhatnak el, hogy az áldozat az idő múlásával egyre jobban szenved, hanem többször is előfordul - például az Egyesült Államokban lezajlott iskolai tömegmészárlásoknál - hogy a kilátástalan helyzetben lévő zaklatott fél fizikai erőszakkal torolja meg sérelmeit, és ilyenkor minden határt túllépve, ártatlan áldozatok élete árán is még nagyobb tragédiát idéz elő.
Fontos megemlíteni a csoportdinamikát is, tehát sosem csak egy áldozat és egyetlen (csoport) zaklató van jelen a történetekben, hanem ott vannak a néma szemlélők, akik nem avatkoznak be félelemből, passzivitásból, pedig aktív szerepük nagyon is fontos lenne.
A problémásabb, szegényebb családok gyerekeit oktató franciaországi iskolákban is rengeteg probléma fordul elő. Középiskolákban az is jellemző, hogy a rossz anyagi helyzetben lévő családban a tanulók zöme állandó éjszaki munkát - például pizzafutárkodást - kénytelen vállalni, és emiatt fáradtan, rosszkedvűen, stresszesen mennek az iskolába, ahol még gyakoribbak a konfliktusok. A különféle szociális, kulturális és etnikai csoportból érkezők között már eleve nehéz egy közös értékrendet, szabályrendszert fenntartani, amit az azonnali internetes kommunikáció lehetősége csak még bonyolultabbá tesz. Egyébként az iskolai erőszak általános jelenség, és nem csak a nyomor lehet az erőszak melegágya, de az elitiskolákban ugyanúgy tombol, tehát egy mindenütt jelenlévő problémáról beszélünk.
Bár a franciaországi beszámoló szerint az életkor előrehaladtával a nagyobbak között csökken az iskolai erőszak (mi viszont ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, a cikizés, szívatás, kiközösítés, szextinggel kapcsolatos incidensek egyre gyakoribbak a magyar középiskolákban), néha igen durva dolgok is előfordulnak. Kirívó esetként az előadó egy olyan incidenst említett, ahol egy 17 éves középiskolás fiú szándékosan eltörte a tanára lábát.
Réti Mónika az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettől érkezett, és arról beszélt, hogy régóta tudnak a problémáról, rendszeresen készítenek felméréseket, és figyelemmel kísérik azt, bár keveset tudnak tenni. Említette, hogy ebben a témában pozitív előrelépést jelentett a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia megalkotása, és emellett számtalan olyan pozitív lépést is lehetne tenni, amely segíthetne. Például az említett stratégia kapcsán 2017-ben elvégzett felmérés eredményei szerint sok helyen egyáltalán nincs semmiféle szabályozás arra, hogy az internetet, okos eszközöket hogyan és milyen formában használhatják a tanulók.
Sokat segíthet ha a poroszos, kötelező házirend helyett a gyerekek és az iskola vezetése egy közös megbeszélt, megvitatott iskolai szabályzatot alkotnak meg, mert ennek elfogadása és betartása sokkal magasabb szintű lesz. Szóba került még a finn eredetű KiVa program is, amely kifejezetten egy antibully módszer, és helyet kaphatna a magyarországi iskolákban is.
Az eseményt harmadik szereplő, Dr. Fellegi Borbála előadása zárta, amely a resztoratív megoldások fontosságára hívta fel a figyelmet. A klasszikus büntetéssel tolerált modellben nem csak az probléma, hogy a büntetők (felnőtt, tanár) túl enyhének, a büntetett fél (gyerekek) túl szigorúnak éli meg ezt a formát, de gyakran ez hatástalan, kontraproduktív marad.
A resztoratív mediációban, ahol a felek egymás közt közvetlenül beszélik ki a helyzetet, elmondják mit éreztek áldozatként, hogyan élték meg a feléjük irányuló erőszakot, döbbenti rá az elkövetőt arra, milyen keserves fájdalmat okozott sokszor meggondolatlanul, felelőtlenül. Az ilyen mediációk gyakran hasznosabb megoldást, és hosszútávú viselkedési javulást képesek előidézni, mint a korábbi peres, vagy rendőrségi úton érvényesített lépések, amelyek további feszültséget is hordoznak a felek, és családjaik életében.
Összességében tehát azt boncolgatták, hogy érdemes lehet hagyományos büntetés módszer mellett a resztoratív technikákat is megismerni, mert ezek a feloldó beszélgetések nem csak az adott helyzetet segíthetnek megoldani, hanem a felelősségvállalás irányába is terelnek.
Az iskolai alaphangulat kialakításában nagy felelőssége van az iskola vezetésének, ha biztosítják a nyugodt légkört és kezelik a mikrokonfliktusokat, akkor jelentősen csökkentik az agresszió kialakulását, amely az online tér miatt amúgy is egy extra konfliktus forrás. Vagyis az előadás sorozat címével búcsúzva változtassuk meg az iskolai légkört, mert ezzel is segíthetünk a kialakult helyzeten.
