Philip Zimbardo neve elsősorban a stanfordi börtönkísérlettől vált ismertté. Az 1971-es teszt során egyetemi hallgatókra osztottak börtönőr és rab szerepeket, hogy kiderüljön, mennyire élik bele magukat a helyzetbe. Az eredmény sokkoló volt: a csoportok teljesen egymásnak feszültek, a két hetesre tervezett kísérletet mindössze hat nap után meg kellett szakítani. Zimbardo világhírű lett, stanfordi eredményeit számtalan területen alkalmazzák, kezdve a pszichológiától a szociológián át egészen a közgazdaságtanig.
Philip Zimbardo
Zimbardo ezt követően az emberi gonoszságot kezdte kutatni, kiindulópontnak pedig szinte minden esetben a stanfordi kísérletet tette meg. Ez nem is volt probléma, kontrollált környezetben talán még egy félelmetesebb pszichológiai teszt sem készült. Legutóbbi, Nikita Coulombe pszichológussal közösen írt könyve azonban, a nemrég a Libri Könyvkiadó Kft. gondozásában magyarul is megjelent „Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?” új, a szakember számára kevéssé ismert területre téved: a modern férfiválság okait kutatja.
Hogy ez egyáltalán létező dolog-e, nem az én tisztem eldönteni, mint ahogy a könyv azon aspektusait sem véleményezem, miszerint a női egyenjogúsági törekvések ártottak a férfi nemnek, vagy, hogy a nemi szerepek fellazulása káros lehet a gyermekek fejlődésére nézve. Engem kizárólag egy dolog érdekel: az, hogy Zimbardo szerint a pornó- és a videojáték-függés okozza a legtöbb gondot a fiúk fejlődése során.
Leölök egy boss-t, aztán letolom a gatyám
Zimbardo úgy érvel, hogy a fiatal férfiak manapság teljesen eltávolodnak a társadalomtól. Nem foglalkoznak a családjukkal, barátaikkal, sőt semmilyen szociális kapcsolat sem érdekli őket. Helyette a non-stop jutalmazás világában élnek: a videojátékokban sikereket érnek el, azt hiszik, övék a világ, majd ha megunták az akciót, jöhet az internetes pornó, ami szintén a jutalomról szól, méghozzá befektetett energia nélkül.
Veszélyben a gyermekek?
Elvégre nem kell meghódítani egy lányt ahhoz, hogy ruha nélkül lásd: elég betölteni egy videót, esetleg a fejedre tenni egy VR-sisakot, mellé beruházni valamelyik népszerű maszturbátorba (igen, vannak ilyen készülékek, nemrég a Kickstarteren is nagyot szakítottak az egyikkel), és már mehet is a buli, amit ismét egy kis játék követ majd.
A pszichológus úgy véli, ez a folyamat nagyon káros, hiszen elszakítja a fiatalokat a való élet kihívásaitól. Állítja: a játékfejlesztők kihasználják a gamerek jutaloméhségét, függővé teszik őket, példának pedig az RPG-k fejlődési rendszerét hozza fel. Minél többet játszik valaki egy adott karakterrel, az annál értékesebbé válik – bumm, jöhet a jutalmazó matyizás!
Sokat játszunk, de nem eleget
Nem tagadom, hogy a fenti kép ijesztő. Sőt biztos akadnak olyan fiatal felhasználók, akik valóban beleesnek a játék- és pornófüggés okozta körforgásba. Ebből kiszakadni nem könnyű, sokszor szakember részvételére van szükség hozzá. Csakhogy Zimbardo elköveti azt a hibát, hogy általánosít: a játékfüggést kizárólag a gép előtt töltött idő alapján definiálja. Ahogy a Könyves blognak is kifejti, napi 2-3 óra játékból idővel 5-10 óra lesz.
Van, hogy a játék nem enged el...
A veszélyes limit Zimbardóék szerint a napi 4 óra játékidő – ettől kezdve válik valaki potenciálisan játékfüggővé. Itt azonban nem áll meg a folyamat: sok férfi 10-15 órát játszik naponta, szexuális életük azonban gyakorlatilag nincs, sőt akadnak, akik életükben nem voltak együtt senkivel, mert képtelenek az érzelmi kötődésre. Gyakorlatilag halálukig egyedül maradnak, hacsak a botok és az NPC-k össze nem haverkodnak velük.
A könyv statisztikai adatokkal és anekdotákkal igyekszik alátámasztani a videojáték és a felnőtt remeteélet közötti állítólagos összefüggést. És bár első olvasatra úgy tűnhet, ez sikerül neki, az igazság az, hogy a sok szám és százalék között pont a lényeg veszik el. Az említett összefüggés ugyanis sehol sem kristályosodik ki, a szerzők mégis kész tényként kezelik a létezését.
Nem Biblia
Szakmai körökben éppen ezért szkeptikusan, sőt durva kritikával fogadták Zimbardo eredményeit. A pszichológus ráadásul a definíciókat sem tisztázza, holott ezek nélkül nehéz hiteles, szignifikáns eredményekről beszélni. A könyvben például sokszor olvasható az „átlagos játékos” kifejezés, azt azonban nem tudjuk meg, mit is takar valójában (sőt személyes véleményem, hogy a szerzőknek sincs fogalma arról, miként határozható meg a hétköznapi gamer).
Chris annyira függő, hogy már a főszerkesztőt sem hallja meg :(
A fent említett 4 órás határ kiszámításának folyamata sem ismert, pedig érdemes lenne megmagyarázni, miért van nagyobb veszélyben egy napi 4 órát játszó fiatal egy olyan gyermeknél, aki csak 3 órát szórakozik a gép előtt. Sőt a kötetből azt sem tudjuk meg, miért csak a férfiak lesznek játékfüggők: oké, hogy a téma a modern férfi gyengesége, valamint az e mögötti okok keresése, de ez még nem elég indok arra, hogy az egyre több női játékost kihagyják a kutatásból.
És ha már videojáték-függés: manapság még az sem tisztázott, hogy ez a szenvedélybetegség egy új formája, vagy pszichológiai tünet – a kettő nem ugyanaz, ahhoz azonban, hogy a hozzá vezető utakat elemezzük, kéne már egy általános definíció.
Ennél is nagyobb gond azonban, hogy a videojátékok képbekerülését kizárólag válogatott népszerűségi adatokkal magyarázzák a szerzők. Elolvashatjuk, hogy a Call of Duty: Black Opsszal 68 ezer évnek megfelelő időt játszottak a gamerek világszerte, és hogy 2013 óta megkétszereződött az Egyesült Királyságban azon 5-15 éves korú felhasználók száma, akik táblagépet birtokolnak.
Egyre több a tabletes gyermek
Majd egyszer csak a semmiből jön a megállapítás, miszerint egy reprezentatív kutatás rámutat: azon házasságokban, amelyekben az egyik fél gamer, 83 százalékban a férfiak játszanak.
Gamer = férfi = sokat játszik = nyomós érv!
Hát nem. Zimbardo a saját területén tényleg maradandót alkotott, a „Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?” azonban alapvető elemzési hibákat tartalmaz. Nem derül ki, miért húzzák rá a játékokra a szerzők a vizes lepedőt, mint ahogy az sem, hogy Zimbardo szerint a videojáték miért egyenlő a társadalomból való menekülés legerősebb eszközével.
Csak mert a játék alkalmas rá, hogy elfeledtesse velünk a valóságot? Jogos. Csak épp ennyi erővel egy jó könyv vagy filmsorozat is veszélyes lehet. A pornó témába hozása pedig még egy kicsit mintha olcsó trükk lenne: a játékos kocka, aki egész nap a szobájában maszturbál, olyan sztereotípia, ami felett a modern pszichológiának rég el kellett volna siklania.
„A játék rossz, értem?”
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Zimbardóéknak nem lehet igazuk. Csupán a módszereik nem elég kifinomultak ahhoz, hogy ezt alátámasszák. A játékokról ráadásul csak akkor érdemes értekezni, ha az ember tudja, milyenek. Ebbe sok szakember belefutott már a történelem során, elég csak a legendás filmesztéta Roger Ebertre gondolni.
Zimbardóék szerint ez a játékosok jövője
Zimbardo 83 éves, nem valószínű, hogy valaha is játszott, a modern programokat is csak eladási és felhasználási adatok alapján tárgyalja ki a könyvében. Az olyan eredmények felett, mint hogy az MMORPG-k igenis javíthatják a szociális érintkezési készséget, szemet huny, helyette a felhasználók magas számával hozakodik elő, na meg egy tévéműsort emleget, amiben egy fiatal a World of Warcraftet jelölte meg az élete értelmeként.
Kár, mert ebben a témában ennél sokkal több van. Remélem, a sok kritika Zimbardóhoz is eljut, és később kiad egy újabb, mélyebb kutatást a témában, vagy esetleg azok publikálnak választ, akik már most ingatják a fejüket a különböző egyetemek pszichológiai és statisztikai tanszékein. Addig is azonban nyugtalanító a tudat, miszerint 2016-ban is megjelenhet könyv a szerencsétlen kocka magányos, keserű életéről. És most ha megbocsátotok, bezárom a Wordöt, mert egyedül maradtam az irodában, és jöhet a pornó!
Köszönjük prof üljön le...
És nem, ne érezd magad rosszul, csak kezeld a helyén, és ne gondold, hogy ez a világvége. Helyén kezelni != bagatellizálni. Mellesleg a hírben amit linkeltél, voltak akik nemtetszésüket fejezték ki a szervezeten belül, tehát látják a problémát, csak sajnos "aki hülye az is marad".
@zooty6
A kissé nyálas hasonlatok nem szervesen a témához, hanem a világnézetemhez tartoznak (amit viszont éppen a téma miatt tartottam fontosnak kifejteni). De akkor lefordítom:
Amit teszel, teheted passzívan (remete), elvonulva a világtól, vagy aktívan belülről (család, munka, ami tetszik) Kicsi vagy (lepkefing-tornádó), de tedd amit tudsz, hogy jobb legyen, mert a tetteid formálják a világot (pillangó hatás, szintén a lepke-tornádó, csak fordítva).
És azért vallom ezt, mert lehet beszélgetni a dolgokról, vitázni, de a szavak csak szavak. Tedd amit mondasz, ha nem tudsz valamit megtenni, ne mondjad, hanem csak tedd amit tudsz. Éppen ezért panaszkodni sincs értelme, ha nem kínálsz egyfajta megoldást. Kicsit kusza az agyam, ez van, de remélem érthetőbb voltam.
Csak a biztonság kedvéért rákérdeztem, nem-e én siklottam el valami felett..
Krisz példájának hogy a nőknek mihez van joguk csak annyit mondok. Nehogy már ő legyen a hibás mer kicsit szétütötte magát *****san, és valaki megerőszakolja . Ez olyan mint amikor betörnek hozzád, agyon ütöd a betörőt, de téged vesznek elő :D
Bocsi szerkesztettem az előzőt, még nem láttam a hozzászólást. Azért a méhek kicsit fontosabbak, mint a műbalhé a femináci minipropaganda körül, remélem érzed a különbséget. Pont erről szól az előző hozzászólás Namurnak címzett része: helyén kezelni a dolgokat.
És pont ezért jöttem először a nagyban gondolkozással, utána a kicsiben gondolkozással (még a szexi 69-es hozzászólásban), egyben értelmezd a kommentet, ne ragadj ki belőle. Ha sehol sem probléma, akkor mit siratunk rajta? Akkor tényleg annyira fontos? Vagy csak a média kajoltatja meg veled? Akkor most kiből lett a vak drón?
Mindenesetre lehet, hogy félreérthető volt, akkor elnézést, remélem most már tisztább, mit is akartam kifejezni.
-Van egy jogrendszerünk amit az emberek alakítottak ki (jobb esetben).
-Vannak emberek (pl. nők) akik sértve érzik a saját "identitáscsoportjukat" valamilyen okból, és ezért egy mozgalmat életben tartanak, a változás érdekében.
-Vannak akik ezzel a mozgalommal nem értenek egyet.
És nekem, aki a "lánc" végén áll kellene rosszul éreznem magamat mert ez a probléma aktívan foglalkoztat annak ellenére hogy személyesen nem tapasztalom? Bármilyen irónikus is volt a linkem, pont erről szólt: "ha nem érint a probléma kuss mert van jobb dolgod / úgysem tudsz róla semmit". El lehet bagatelizálni a dolgot, de ez a hozzáállás ugyanolyan rossz mintha valóban műbalhé lenne...
És nem, ne érezd magad rosszul, csak kezeld a helyén, és ne gondold, hogy ez a világvége. Helyén kezelni != bagatellizálni. Mellesleg a hírben amit linkeltél, voltak akik nemtetszésüket fejezték ki a szervezeten belül, tehát látják a problémát, csak sajnos "aki hülye az is marad".
@zooty6
A kissé nyálas hasonlatok nem szervesen a témához, hanem a világnézetemhez tartoznak (amit viszont éppen a téma miatt tartottam fontosnak kifejteni). De akkor lefordítom:
Amit teszel, teheted passzívan (remete), elvonulva a világtól, vagy aktívan belülről (család, munka, ami tetszik) Kicsi vagy (lepkefing-tornádó), de tedd amit tudsz, hogy jobb legyen, mert a tetteid formálják a világot (pillangó hatás, szintén a lepke-tornádó, csak fordítva).
És azért vallom ezt, mert lehet beszélgetni a dolgokról, vitázni, de a szavak csak szavak. Tedd amit mondasz, ha nem tudsz valamit megtenni, ne mondjad, hanem csak tedd amit tudsz. Éppen ezért panaszkodni sincs értelme, ha nem kínálsz egyfajta megoldást. Kicsit kusza az agyam, ez van, de remélem érthetőbb voltam.
Főleg az a furcsa, hogy struccpolitikáról írsz, mikor te állításod szerint 99%ban egyetértesz Bullseye véleményével, ami inkább pro-feminista, mint bármi más.
Főleg az a furcsa, hogy struccpolitikáról írsz, mikor te állításod szerint 99%ban egyetértesz Bullseye véleményével, ami inkább pro-feminista, mint bármi más.
Csak pár észrevétel, ha érdekel bárkit is. Bullseye és DeKor véleményével 99%-ban tudok azonosulni, nem visszhangoznám vissza amit már elmondtak.
És bár semmi közöm hozzá, úgy érzem Krixyx személyes rossz tapasztalatból beszél... a harag és a keserűség viszont rossz tanácsadó.
Namur, nem értem miért kell egy szakszervezet belső hülyeségét a társadalomra kivetíteni. Hülyék oszt' kész. Az LGBT- cisz- meg hasonló b*ziságok evolúciós szempontból garantáltan zsákutca, nincs miért aggódni :D Csak a legtöbbjük még nem jött rá, hogy elsőrangú fogyasztót neveltek belőlük a GDP és egyéb gazdasági mutatók oltárán... "Work, buy, consume, die".
A társadalmat meg a rendszert okolni, hibáztatni azonban balgaság. Akkor vagy a rendszer része, ha te magad is elhiszed, hogy a rabja vagy, hogy nincs már menekvés. Lehet elvonulni remetének, szerzetesnek és paff megoldva. Vagy elültethetsz egy magot a rendszerben, a saját családodat, és ha nem engedsz az árnak és a hülye szeleknek, átmentheted az értékrendet. Mert ami rossz, hibás, nem életképes, az lemorzsolódik. De ezt úgyse éljük meg, kár rajta fanyalogni. Tegyél ellene, még ha csak keveset is tudsz, mert rá kell jönnöd, hogy egy emberélet lepkefing a tornádóban. De ismerjük a sztorit a pillangóról meg a tornádóról más összetételben is... :D
-Van egy jogrendszerünk amit az emberek alakítottak ki (jobb esetben).
-Vannak emberek (pl. nők) akik sértve érzik a saját "identitáscsoportjukat" valamilyen okból, és ezért egy mozgalmat életben tartanak, a változás érdekében.
-Vannak akik ezzel a mozgalommal nem értenek egyet.
És nekem, aki a "lánc" végén áll kellene rosszul éreznem magamat mert ez a probléma aktívan foglalkoztat annak ellenére hogy személyesen nem tapasztalom? Bármilyen irónikus is volt a linkem, pont erről szólt: "ha nem érint a probléma kuss mert van jobb dolgod / úgysem tudsz róla semmit". El lehet bagatelizálni a dolgot, de ez a hozzáállás ugyanolyan rossz mintha valóban műbalhé lenne...
Nem hinném, hogy én lennék az aki megszabja hogy mi az a határ amitől vonatkoztatni lehet, de ne a bulvár legyen már meghatározó... bolhából elefántot. Tipikusan első világbeli "probléma". Szerinted a Föld lakosságának hány százalékát érinti ez a típusú baromság? 5? 10? 15? Ja, hogy afrikában, a közel-keleten meg ázsiában még mindig milliárdok élnek akik maximum ferde szemmel (há!) nézik a fehér ember hülyeségeit?
De ha nagyban nem megy: ha ez a legnagyobb bajod, akkor igazából örülnöd kéne. Érint téged személyesen ez a probléma? Az élet bármely területén? Úgy érzed elnyomnak, kizsákmányolnak, lelkileg megerőszakolnak a nők és az egyenlőségpártiak, ráadásul még a kormány is mellettük áll? Igen vagy nem?
Most tegyük félre, hogy valóban csak humoros példaként hoztam a linket...
Hányat kellene felsorakoztatnom hogy "a társadalomra vonatkoztathassunk"?
Ha százas-ezres nagysrágrend kellene, az simán megvan.
A százezres lenne probléma szerintem...
Csak pár észrevétel, ha érdekel bárkit is. Bullseye és DeKor véleményével 99%-ban tudok azonosulni, nem visszhangoznám vissza amit már elmondtak.
És bár semmi közöm hozzá, úgy érzem Krixyx személyes rossz tapasztalatból beszél... a harag és a keserűség viszont rossz tanácsadó.
Namur, nem értem miért kell egy szakszervezet belső hülyeségét a társadalomra kivetíteni. Hülyék oszt' kész. Az LGBT- cisz- meg hasonló b*ziságok evolúciós szempontból garantáltan zsákutca, nincs miért aggódni :D Csak a legtöbbjük még nem jött rá, hogy elsőrangú fogyasztót neveltek belőlük a GDP és egyéb gazdasági mutatók oltárán... "Work, buy, consume, die".
A társadalmat meg a rendszert okolni, hibáztatni azonban balgaság. Akkor vagy a rendszer része, ha te magad is elhiszed, hogy a rabja vagy, hogy nincs már menekvés. Lehet elvonulni remetének, szerzetesnek és paff megoldva. Vagy elültethetsz egy magot a rendszerben, a saját családodat, és ha nem engedsz az árnak és a hülye szeleknek, átmentheted az értékrendet. Mert ami rossz, hibás, nem életképes, az lemorzsolódik. De ezt úgyse éljük meg, kár rajta fanyalogni. Tegyél ellene, még ha csak keveset is tudsz, mert rá kell jönnöd, hogy egy emberélet lepkefing a tornádóban. De ismerjük a sztorit a pillangóról meg a tornádóról más összetételben is... :D
:-)
Ezt kifejtenéd? Miért ne mondhatnám azt hogy nem? Fogom magam, felhúzok egy óvszert, és csókolom. Nem lettem apa.
"Drágám, hagyd a gumit, úgyis szedem a gyógyszert!". Pedig ő már rég eldöntötte, hogy gyereket akar tőled és nem szedi a gyógyszert...
És ha mégis felhúzod nézd meg milyen sértődés lesz belőle. De szex nem lesz az tuti. Sőt másik nő után nézhetsz.
http://thetab.com/uk/2016/06/08/lecturers-union-says-white-able-bodied-men-cant-discuss-equality-issues-1274?utm_source=studentxpost&utm_medium=university&utm_campaign=xpost
Feminist terror averted. :)
És lehet, hogy vicc kategória az összes férfi kiherélésére indított aláírásgyűjtés (több százan aláírták már idehaza), de mégis létezik. És egyesek véresen komolyan veszik és küzdenek érte (szilárd indoklással).
És bizony a kvótarendszerek, vagy az Isztambuli Egyezmény ratifikálása ugyanebbe a kategóriába tartozik. Amiért a feminista szervezetek küzdenek. Nem azért, hogy kivegyék a jogszabályokból a nemi alapú korlátozásokról szóló rendelkezéseket. Tehát nem az egyenjogúságért (az talán egalitárianizmus?). További női előjogokért. Ez neve és a dolga a feminizmusnak. Hogy hangsúlyozza, hogy van "férfierőszak". És "áldozathibáztatás", de csak akkor, ha az áldozat nő.
Nagyon messzire kanyarodtunk Zimbardótól. De azért elgondolkodtató, hogy feministaként bárki egyetért-e pld. a fenti esettel. Vagy ott szembesül az ember azzal, hogy valójában nem is feminista.
Hogy a Zimbardo által jelzett probléma eltűnjön, ahhoz gyökeres változások szükségesek a társadalomban. Nem, nem a férfiakat kell eltiltani a játéktól. Nem a további férfiellenes szankciók, vagy kötelezések a megoldások. Amíg nálunk Oláh Ibolya és társai énekelhetnek fülbemászó, táncra hívogató, de alaptalan férfiellenes gyűlölködést tartalmazó számokat nyíltan, amíg a férfiak elleni erőszak vicces, humoros kategória a filmekben (Női szervek), és amíg a nők elleni erőszak ábrázolása olyannyira tabu, hogy a blaszfémia határát súrolja (lásd Apokalipszis poszter, és most direkt nem írom, hogy lassan akkora felháborodás lesz belőle, mint a Mohamed ábrázolásokból, ami ugye vallási alapon tilos), addig nem lesz változás.
Igenis sokan kivonulnak a társadalomból. A gép elé. Ez van. Lehet szörnyülködni. Akkor lesz érdemes párkeresés (és most nem a szexuális partner keresésére gondolok, ami nyugaton már tilos a férfiaknak), ha arra épülhet egy olyan tartós családi kötelék, amelyikben a férfi nem a használat után eldobható kategória.