Bár az Alien: Romulus után a nagy reményekkel várt Alien: Föld sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (sőt), azért nem az 1986-os A bolygó neve: Halál az utolsó kiváló produkció, ami a tökéletes organizmust (pontosabban organizmusokat) helyezte a középpontba. A 2014. októberében megjelent Alien: Isolation túlzás nélkül ámulatba ejtette a közönséget, hiszen kevesen gondolták volna, hogy a leginkább a Total War-sorozatról ismert Creative Assembly egy ennyire ütős horrorjátékot rak le az asztalra. Amanda Ripley hátborzongató történetének a zsáner olyan jól ismert képviselőit is sikerült leköröznie, mint az elképesztően nyomasztó Amnesia: The Dark Descent és a jumpscare-eket kiváló érzékkel adagoló Outlast, ám valószínűleg nagyobb pénzügyi sikert aratott volna a program, ha a fejlesztők egy picikét visszavesznek a játékosok „terrorizálásából”.
Erről maga a Creative Assembly egykori írója, Dion Lay beszélt az FRVR podcast néhány nappal ezelőtti adásában (szintén ebben a műsorban derült ki, miért lett annyira hosszú az Alien: Isolation), miközben felidézte, hogy egy, a csapat főhadiszállására látogató újságíró 20 perc helyett végül egy órát töltött az alkotással, mivel nem mert előbújni a szekrényből. „Volt egy kis aggodalmunk azzal kapcsolatban, hogy talán túl ijesztő [az Alien: Isolation, és sok ember számára valóban túl ijesztő” – fogalmazott Lay (via GamesRadar+). „Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg többet is eladhattunk volna belőle, ha lejjebb csavarjuk a parafaktort, de nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt nem tettük meg, és ennyire félelmetes lett a végeredmény” – tette hozzá. Egyet kell értsek az író szavaival, hiszen valóban azért lett ennyire emlékezetes a program, mert alaposan kitolta a félelemkeltés határait – én szerintem már bele sem mernék kezdeni, mivel sokkal kevésbé bírom a stresszt, mint néhány évvel ezelőtt. Szerintetek is túl félelemetes volt az Alien: Isolation, vagy sikerült jól belőni az arányokat?
A borítóképek forrása: Steam, PlayStation
