A Fallout 3 sokak számára népszerűvé tette a zsánert, miközben a régi fanok a mai napig szeretik köpködni a Bethesda –féle újragondolt, posztapokaliptikus túlélős kalandtúrát. Nem tudjuk milyen lett volna a "Van Buren" kódnévvel ellátott eredeti Fallout 3 (bár ma már akad róla több információ), de az biztos, hogy rengeteg nagyon erős pillanatot kaptunk az FPS-nézetbe költöztetett radioaktív pusztaságtól. A játék tutorial szakasza a mai napig élvezetes: csecsemőkorban kezdünk, majd tinédzserként szülinapozunk, szépen lassan megismerve a 101-es óvóhely lakóit, köztük karakterünk édesapját, akit a jó öreg Liam Neeson szinkronizált. A fiatal felnőtt korba lépve és egy-két feladat, illetve konfliktus lerendezése után épp tesztírás után az óvóhely szirénái megszólalnak, és kiderül, hogy a fater lelécelt, mi pedig komolyabb dulakodás közepette nyomulhatunk utána.
Ezen szekció végén megnyílik előttünk az óvóhely méretes ajtaja és minden figyelmeztetés ellenére karakterünk számára nincs többé lehetőség a visszafordulásra. Vár az ismeretlen és kegyetlen pusztaság. Emlékszem 2008-ban a pillanatra, amikor először kiléptem azon az ajtón és elém tárult a Capital Wasteland, az egykori Washington városa és annak környéke. Szinte végtelennek tűnt és hirtelen nem is tudtam, hogy hova menjek, mit csináljak, mit nézzek meg először. Nem is sejtettem, hogy pár óra múlva belépek Megaton városába, majd a Washington emlékmű tövében fogok akciózni, vagy mondjuk a Tenpenny toronyba, ahol még emberek százainak sorsáról is dönthetek, teljesen opcionálisan. Néha csak az ajtón kell kilépni ahhoz, hogy úgy érezd, TIÉD az egész világ.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
