A türelem rózsát terem?
Az érem egyik oldalát tehát megvizsgáltuk, és nyugodtan konstatálhatjuk, hogy az évente kiadott folytatások igenis sok pénzt termelnek, a frachise-osítás, akármilyen ronda szó is legyen, képes eltartani a több ezer főt foglalkoztató kiadókat, dollármilliós év végi bónuszokkal és luxusnyaralásokkal együtt. Csakhogy a játékosokat mindez nem vigasztalja. Sőt, gyakori analógia a fentebb is sokat emlegetett GTA, melyből ritkán jön új rész (a GTA IV 2008-ban jelent meg), mégis nagyon jól teljesít a kasszáknál, és mindig meg tud újulni, még ha a játékmechanika marad is a régiben. Karl Slatoff operációs igazgató a GameSpotnak adott interjújában március elején elmondta, hogy bár sokszor megkérdik tőlük, hogy miért nem jönnek ki több folytatással, szerintük egy GTA-nál ennek nincs értelme, „mert mikor új GTA érkezik, az rendre új élményt is jelent. Ezt pedig nem tudod megvalósítani két év leforgása alatt. Ha így tettünk volna, akkor a franchise már rég kevesebbet érne és elvesztette volna a maga státuszát”. És itt van a kutya elásva! A GTA-nak „státusza” van, jelentősége, egy GTA mellett senki sem megy el szó nélkül. A GTA fogalom. Az Assassin’s Creed vagy a Call of Duty nem az. Igaz, nem is kell, hogy fogalommá váljanak, elvannak ők az évenkénti folytatásokkal, melyek könnyen kárpótolják a kiadót a magas presztízzsel szemben. Egyébként pedig a szaksajtó értékelései így is rendre a bűvös 80%-os határ felett állnak, ergo mindegy, hogy a Brotherhoodra tíz, vagy csak két évig emlékeznek a vásárlók.
Szintén a presztízs tartja fenn az olyan sorozatokat, mint a Metal Gear Solid. Bár eredetileg úgy volt, hogy a The Phantom Pain című videóval (játéknak nem szívesen neveznénk) kapcsolatos, SpikeTV-s interjúról külön beszámolunk majd, sajnos az egész csak egy újabb Kodzsima-féle tréfa volt: a nyilvánvalóan anagramma nevű Joakim Mogren (a Joakim név = Kojima, összekeverve, tehát ez minden bizonnyal egy teljesen másik személy volt) bekötözött fejjel (!) válaszolgatott Geoff Keighley kérdéseire, de persze semmi értelmeset nem mondott, egy show volt az egész, és csak annyi „újat” tudtunk meg, hogy a titokzatos MGS-játék is a belsős fejlesztésű, nextgen-barát Fox Engine-t használja. Egy népszerű, casual-jellegű franchise rajongóit már rég felbőszítette volna a Konami röhejes marketingstratégiája, mely szerint bemutatnak egy trailert, adnak agy kamu címet, állítják, hogy a játék Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra jön ki, majd kiderül, hogy a fejlesztőcsapat nem is létezik (!, újra), s hogy az azt vezető úriember csak a felismerhetetlenségig álcázva hajlandó kamera elé állni, hogy a kérdésekre kérdésekkel feleljen (és megint csak !). Szintén Michael Pachter véleményére kell hagyatkoznunk, mely szerint a felesleges titkolózás nem növeli a rajongók számát, nem tesz izgatottá senkit, csak idegesíti az emberek többségét -- ezt egyébként a GTA V első trailerét követő egyéves csendről nyilatkozta a híres elemző. Csakhogy ez a „hülyítés” hozzátesz a játék körüli legendákhoz, pletykákat, ingerültséggel teli izgalmat generál. Nem csoda, hogy a Joakim Morgen-interjúnak is vagy ezer topicot szenteltek az olyan videojátékos fórumokon, mint a NeoGAF vagy az IGN.com.
De hasonlóan jár el a Blizzard, a Bethesda, a Frictional, az Irrational, a Crystal Dynamics, az id Software, vagy akár a Valve. Vannak tehát kivételek, olyan -- általában kisebb, vagy épp ellenkezőleg, az önállóságig nőtt -- cégek, melyeket a profiton túl a folyamatos fejlődés is érdekel. Egy Skyrimet és egy Obliviont nehéz összehasonlítani, utóbbi ugyanis, bár máig remek játék, nemcsak technikai szinten, de játékélmény terén sem nő föl a folytatáshoz. A Doom 3 után a Rage csalódás volt, mégsem egy kaptafára készült klónt kaptunk hét év után. A Warcraft III-at olyan sokáig készítette a Blizzard, hogy egy ideig azt hitte a sajtó, a projekt halott, pedig 2002-ben megjelent és ismét történelmet írt. De példálózhatnánk a tavaly tavasszal debütált Diablo III-mal is, mely még mindig fejlődik. Utóbbi játék esetében ráadásul a döbbenetes eladási számok is azt mutatják, hogy a lassú tűzön sütött húsra sokan kiéheznek: 2012-ben több mint 12 millió darabot adtak el belőle, holott PC-exkluzív címről beszélünk. Ugyanakkor elmondható, hogy a fent bemutatott két példa nem állítható minőségi sorrendbe. Lehet ugyanis, hogy egy GTA-t mindenki az Év játékává avat, de ettől még üzletileg nem garantált az összesített előny.
Jókor jó helyen?
Sokszor megtévesztő azonban egy folytatás túl korai bejelentése. A Battlefield 4-ről a tavalyi Medal of Honor: Warfighter óta tudunk, és bár idén biztos, hogy nem jelenik meg, mégis sok helyen olvasni síró, aggodalmaskodó kommenteket, melyek szerint a folytatást elsieti az DICE, és inkább várni kéne vele még. Sokan nem gondolnak bele azonban, hogy a játék 2011 óta biztosan fejlesztés alatt áll, legkorábban 2014-ben jelenik meg, azaz a Battlefield 3-at három évvel fogja követni. A grafikus motor (Frostbite 2) kész, jönnek az új konzolok... mi kell még?
Ráadásul nincs biztos recept a minőségre: a Mafia II vagy ezer évig készült, mégsem ért az első rész nyomába, a FIFA 13 pedig úgy lett a legjobb FIFA-játék '98 óta, hogy alig volt 12 hónap befejezni. De akár példálózhatnánk a hírhedt Duke Nukem Foreverrel vagy a Galleonnal -- mindkettőre nagyon-nagyon sokat vártunk, és egyik sem lett jó, sőt. Kár tehát az alapján megítélni egy játékot, hogy mikor jelentik be, vagy hogy mennyi ideig készül.
Nyilvánvaló persze, hogy a hosszú fejlesztés több kreatív szabadságra ad lehetőséget, de mivel a AAA-kategóriás játékokat sokszor titokban készítik évekig (nem egyszer úgy lövik le őket 24 hónap elteltével, hogy sosem tudjuk meg, hogy léteztek), ezért csak a bejelentés időpontja alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Sokkal fontosabb, hogy a hivatalos bejelentés ideje megfelelő legyen: a Valve annak idején nagy dérrel-dúrral harangozta be 2007-ben a Half-Life 2: Episode Three-t, mely persze azóta sem készült el, az id pedig a Doom 4-gyel húzta el a mézesmadzagot az orrunk előtt, 2008-ban. Hogy ezek a játékok jók lesznek, az elég valószínű, de egyelőre nem többek vaporware-nél. Érdemes ezen elgondolkodni, ha legközelebb fennhangon szidjuk a kiadókat, amiért két-három évvel az előző rész után folytatást adnak ki. Hisz végső soron ők is pénzből élnek.
További jó munkát.
Én értem, hogy miről szól a cikk, és tudom, hogy amiket leírtál azok a példák (Assasin's Creed évi egy játék, még a Rockstars a kevesebb több elvét vallva, több év fejlesztés egy játék) .
Én azokkal nem értek egyet amiket a játékokról írsz a cikkbe, de még egyszer mondom, hogy igazad van, hisz a cikk végül is nem a játékokról szól, ezt csak én lihegtem túl.
"Az Assassin’s Creed első része például, amire az egész franchise-t alapozták, nagyon megosztotta a közvéleményt, a magazinok 5-től 10-ig mindent adtak neki, mert bár gyönyörű volt, el lehetett aludni rajta. A második rész nagyon jól sikerült, de igazából a fejlesztők nem tettek többet, mint megfogadták a fanyalgó szaksajtó tanácsait. Miután pedig jött a sok Év játéka-jelölés és a 90% feletti értékelések, a Ubisoft kettesben hagyta a váltót: a Brotherhood és a Revelations, bár szintén remekül sikerültek (főleg előbbi), alig hoztak új játékelemeket -- és nem, az, hogy „megidézünk” egy orgyilkost, akit fejlesztgetni kell, meg küldetéseket adni neki, hogy hozzon pénzt a konyhára, holott nincs mire elkölteni, messze van a forradalom szó igazi jelentésétől."
Erre írtam azt, hogy:
Először is az Assassin’s Creed első részébe hatalmas potenciál volt, és bár nem volt az év játéka, de igenis a jó kategóriába sorolható, egyetlen hibája az volt, hogy túl sokszor kellett ugyanazt csinálni benne. Megfogadták a kritikákat és a második részre ezt is kijavították és kapott egy nagyon jó kis történetet, amit további két résszel (Brotherhood, Revelations) együtt tudtak méltóan lezárni. Itt a hiba talán csak az volt, hogy valójában ezek szerintem inkább DLC-k lettek volna, csak ahhoz nagyon hosszúak, ha úgy adták volna el őket, mint a Dragon Age Eszmélést, senki se lovagolt volna azon, hogy nem fejlődött eleget a játék.
Jött a harmadik rész és újra nagy volt a fejlődés, ami meg jó volt, azon minek változtassanak.
(Magánvélemény)
"Ezt a GTA lázat én sose értettem, játszottam velük, de max angolul trágárkodni lehet meg tanulni belőlük, azt viszont nagyon is jól."
"Mert az Assassin's Creedből aztán annyit lehetett tanulni. Nem akarok kötözködni, de a Ubisoft-féle sorozatban is maximum a városok viszonylag korhű építészete vehető komolyan, a történet, a karakterek, az események mind-mind a fantáziadús dizájner-elme szüleményei."
Ezt azért írtam, mert, Kb minden harmadik szó, trágárkodás benne (GTA), és így én nem tudok élvezni semmit, ez már túl sok, pedig én is sokat trágárkodom.
Az Assassin's Creednek viszont egy kellemes, élvezhető története van, mint egy könyvnek, és ez nekem nagyon fontos, történet-centrikus vagyok . (Magánvélemény)
"Max Payne 3-nak is jó lesz az. Egyébként a negyedik részt ne várd túl hamar, mert a harmadik elég nagyot bukott, sajnos."
Nem a három már megvan, én a negyediket várom, hátha a bukás ellenére mégis bevállalják, mert szerintem a három is nagyon jó volt.
.
Amúgy a Warcraft 3 2002-ben jelent meg, 2003-ban a The Frozen Throne jött :)
Először is az Assassin’s Creed első részébe hatalmas potenciál volt, és bár nem volt az év játéka, de igenis a jó kategóriába sorolható, egyetlen hibája az volt, hogy túl sokszor kellett ugyanazt csinálni benne. Megfogadták a kritikákat és a második részre ezt is kijavították és kapott egy nagyon jó kis történetet, amit további két résszel (Brotherhood, Revelations) együtt tudtak méltóan lezárni. Itt a hiba talán csak az volt, hogy valójában ezek szerintem inkább DLC-k lettek volna, csak ahhoz nagyon hosszúak, ha úgy adták volna el őket, mint a Dragon Age Eszmélést, senki se lovagolt volna azon, hogy nem fejlődött eleget a játék.
Jött a harmadik rész és újra nagy volt a fejlődés, ami meg jó volt, azon minek változtassanak.
Ezt a GTA lázat én sose értettem, játszottam velük, de max angolul trágárkodni lehet meg tanulni belőlük, azt viszont nagyon is jól. Pedig ezt az autós, lövöldözős műfajt igenis szeretem, a Maffia 1-2, az L.A Noire, és a Sleeping Dogs is nagyon közel áll a szívemhez, és mindegyiket sokkal jobbnak is tartom. Én biztos, hogy inkább az Assassin’s 4-et várom.
A Rockstar meg egy Max Payne 4-el, vagy egy L.A Noire-hoz hasonló játékkal le tud kenyerezni, de szerintem ez a következő GTA-val nem fog nekik sikerülni, de ki tudja, a DMC, és a Tomb Raider is nagyon kellemesen meglepett idén.
A Call of Duity-t nem szeretem, nem is nagyon játszottam vele, de a videókból, tesztekből, nekem úgy jött le, hogy időről, időre az is megújul, valamennyire. Meg abba úgy is az a poén, hogy egy délután, kinyomják az Óriási egyszemélyes kampányt (Kb- 2-4 óra), és utána egymás ellen, vérre menő harcot vívnak, mellette meg chat-en, vagy mikrofonon oltsák egymást a végtelenségig, de erre is szükség van.
Hú ez kicsit hosszú lett, de ez az én magánvéleményem.
"Ezt a GTA lázat én sose értettem, játszottam velük, de max angolul trágárkodni lehet meg tanulni belőlük, azt viszont nagyon is jól."
Mert az Assassin's Creedből aztán annyit lehetett tanulni.
"A Rockstar meg egy Max Payne 4-el, vagy egy L.A Noire-hoz hasonló játékkal le tud kenyerezni..."
Max Payne 3-nak is jó lesz az.
" Hú ez kicsit hosszú lett, de ez az én magánvéleményem."
Ez rendben van, de mivel ez egy fórum, nyilván lehet reagálni rá...
Először is az Assassin’s Creed első részébe hatalmas potenciál volt, és bár nem volt az év játéka, de igenis a jó kategóriába sorolható, egyetlen hibája az volt, hogy túl sokszor kellett ugyanazt csinálni benne. Megfogadták a kritikákat és a második részre ezt is kijavították és kapott egy nagyon jó kis történetet, amit további két résszel (Brotherhood, Revelations) együtt tudtak méltóan lezárni. Itt a hiba talán csak az volt, hogy valójában ezek szerintem inkább DLC-k lettek volna, csak ahhoz nagyon hosszúak, ha úgy adták volna el őket, mint a Dragon Age Eszmélést, senki se lovagolt volna azon, hogy nem fejlődött eleget a játék.
Jött a harmadik rész és újra nagy volt a fejlődés, ami meg jó volt, azon minek változtassanak.
Ezt a GTA lázat én sose értettem, játszottam velük, de max angolul trágárkodni lehet meg tanulni belőlük, azt viszont nagyon is jól. Pedig ezt az autós, lövöldözős műfajt igenis szeretem, a Maffia 1-2, az L.A Noire, és a Sleeping Dogs is nagyon közel áll a szívemhez, és mindegyiket sokkal jobbnak is tartom. Én biztos, hogy inkább az Assassin’s 4-et várom.
A Rockstar meg egy Max Payne 4-el, vagy egy L.A Noire-hoz hasonló játékkal le tud kenyerezni, de szerintem ez a következő GTA-val nem fog nekik sikerülni, de ki tudja, a DMC, és a Tomb Raider is nagyon kellemesen meglepett idén.
A Call of Duity-t nem szeretem, nem is nagyon játszottam vele, de a videókból, tesztekből, nekem úgy jött le, hogy időről, időre az is megújul, valamennyire. Meg abba úgy is az a poén, hogy egy délután, kinyomják az Óriási egyszemélyes kampányt (Kb- 2-4 óra), és utána egymás ellen, vérre menő harcot vívnak, mellette meg chat-en, vagy mikrofonon oltsák egymást a végtelenségig, de erre is szükség van.
Hú ez kicsit hosszú lett, de ez az én magánvéleményem.
Amúgy a Warcraft 3 2002-ben jelent meg, 2003-ban a The Frozen Throne jött :)