Agatha Christie regényei itthon is nagy népszerűségnek örvendnek. Bár sokan vitatkoznak, hogy ponyva jellegű szépirodalomról, vagy szépirodalomba hajló ponyváról van-e szó, azt valószínű sokan bevallhatjuk, hogy a hölgy detektívtörténeteit több életfázisunkban is szívesen forgattuk. Ezek a krimik a mai napig szórakoztatóak és egyben csavarosak is, hatásuk a popkultúrára pedig tagadhatatlan. Az 1890 és 1976 között élt angol írónő 80 detektívregényt hagyott a jövőre, a Guinness szerint pedig Shakespeare és a Biblia számai után ő produkálta a legnagyobb irodalmi sikereket. Az írónő kiemelten fontos hőse a sztorikon átívelő Hercule Poirot; őbelgasága 33 regényében és közel duplaennyi novellában kapott főszerepet, de számtalan film, sorozat és videojáték is címszerepbe emelte a különc detektívet. A mi szempontunkból legutóbb az ABC Murders (itthon „Az ABC-gyilkosságok” címen ismert) kötet került az Artefacts/Microids páros célkeresztjébe, a 2016-ban kivitelezett merénylet pedig kifejezetten jól sült el. Ennek bizonyítékait nem kell sokáig keresned, elég csak beváltanod a PC Guru mellé kapott, teljes játékot megnyitó kódot. A sztoriból amúgy korábban is készült videojáték, sőt tavaly télen a BBC is tető alá hozott egy minisorozatot, a nagy John Malkovichcsal a főszerepben, így ha már többször is felkaptad a fejed a cím hallatán, úgy itt egy újabb indok, hogy a Steam-könyvtáradba varázsold az ABC-gyilkosságokat.
Csak szépen, betűrendben
Mint minden jóféle Poirot-történetnek, így az ABC-gyilkosságoknak is van egy központi nagy rejtélye, de itt mindjárt nem egy, hanem három fő gyilkossággal (A-B-C, érted!) hoz majd minket össze a gyilkos. A nyomozás természetesen nem CSI stílusban, vagy a sokak számára ismerős elrejtett tárgyas (hidden object) kalandjátékok mintájára megy, hanem sokkal inkább a régi iskolás adventure programok ihlették a francia fejlesztőket. Azaz mászkálunk a megadott képernyőkön, a főbb NPC figurákhoz érve dialógusokba elegyedhetünk, tárgyakat szemlézhetünk, használhatunk, és persze a készítők tettek azért is, hogy a játék újszerű, egyedi elemeket is tartalmazzon. Ilyen mindjárt a fentebb is említett megfigyelés, ahol éles szemmel (stabil kurzorral) kell megvizsgálnunk a belátható tér bizonyos pontjait, amíg Poirot meg nem állapít bizonyos dolgokat. A szemrevételezés a karaktereket is érinti (olykor pikírt beszólásokkal), de hát Poirot stílusát kevesen merik megkérdőjelezni, nekünk pedig szükségünk lesz a nyomok begyűjtésére, minden egyes apró obszerváció (sic!) során.
A nyomok aztán összeállnak egy nagy halmazzá, és a játékban olykor ezeket össze is kell kötögetnünk egy dedukciós gráfon, hogy a nagyobb kérdésekre is választ találjunk. A csomópontok összeállítása annyira nem nagy mutatvány, de igaz ez a játék többi részére is. Tapasztalt kalandoroknak az egyes mini kirakósok (külön képernyőn nézegethető-forgatható logikai feladványok) sem fognak komolyabb gondot okozni, a kezdők számára azonban olykor felbukkanhatnak komolyabb megtorpanási pontok. Szerencsére illogikus, a készítők kifacsart gondolkodására utaló puzzle szinte egy sincs a játékban – a Broken Sword-féle kecske puzzle feladványokra tehát nem kell számítani, de azt sem lehet mondani, hogy a program kihívása teljesen egyenletes volna. Ami viszont a kezdőknek nagy segítség (próknak pedig apró bosszúság), az az, hogy a dialógusokat szinte lehetetlen elrontani, ezzel a beszélgetés inkább egyfajta információcserés jelleget ölt, nem lesz a kirakós aktívan közbeékelődő része. Legrosszabb esetben (adott idő elteltével) egyébként Poirot tippekkel is tud szolgálni a továbbjutást illetően, ezek felhasználása nem jár egyértelmű és súlyos hendikeppel.
Detektívünk az ügyes problémamegoldás, és néhány jellegzetes cselekedete után egó-pontokat is gyűjtöget. Mit jelent ez? Nézz a tükörbe, és Poirot megigazítja magát, bezsebelve néhány pontocskát. Rakd össze jól a feladványt, és újra nőni fog a számláló. Viselkedj „poárósan”, és számold össze, hogy miként állsz az egóval. Detektív és kalandor legyen a talpán, akinek sikerül mindet összevadászni – nekem az első végigjátszásom során olyan 80% körüli értékben állt össze bajuszos hősöm énképe, ami azt jelezte számomra, hogy azért bőven lett volna még mit okoskodni.
Ahogy fentebb is látszik, a mechanikák tekintetében a készítők igyekeztek túlmutatni a szokásos sablonokon, és a Sherlock Holmes-epizódokhoz hasonlóan minijátékszerű adalékokkal dobták meg a játékidőt. Ez jól áll az ABC Murdersnek is, és nagyban segítik az érdeklődés fenntartását az amúgy 6-8 óra alatt teljesíthető kampány során.
Mint egy rajzfilmben
De mi a helyzet a játék külcsínével, a prezentációval, meg úgy en bloc a hangulattal? Nos, a készítők tökéletesen trafálták telibe az Agatha Christie-regények atmoszféráját. A gyilkosságok és a darkos mozzanatok mellett sokszor ott vannak a derűs pillanatok is. Sokszor szikrázó napsütésben kell mászkálnunk (áldja az ég azokat a kalandjáték-fejlesztőket, akik szeretik a külső, világos lokációkat!), Poirot nincs állandó jelleggel éjszakai sikátorokba kényszerítve, és a véresebb (de nem igazán erőszakos) jeleneteknél is mindig akad egy-két mókás megjegyzés, ami oldja a feszkót. És igen, a beszólások ugyanakkor néha kicsit irritálóak tudnak lenni. Az első végigjátszás során szinte nem is emlékszem arra, hogy Poirot karaktere zavart volna. Most, hogy megint elővettem a játékot, szembeötlött, hogy a főhős mekkora ripők (a szó nem túl pozitív értelmében…). Ezt alátámasztja a tenyérbemászó szinkronhang is, ami egyébként a ripacskodás ellenére általában magas színvonalon van a játékban megoldva. A zenék is elkapják a korabeli atmoszférát, az összképet pedig ügyesen egészíti ki a grafika, amely ugyan nem tör technikai babérokra, de a színekkel és a világítással megfelelően játszik. Mondjuk ki, amúgy kerek-perec, hogy a textúrák elég haloványok, a karaktermodellek pedig stilizáltak, ám valahogy ez a rajzfilmes (régen cel shadednek becézett) látvány teljesen jól működik a történet bemutatására. Erős vas sem kell a játékhoz, és ha szeretsz gamepadon nyomulni, akkor az ABC Murders ebben is segít – a program ugyanis teljesen frankón irányítható gamepaddal.
Vannak olyanok, akik az acsi-vadászatra is ráfekszenek a szabadidejükben, az ABC Murders pedig egész jó kis achievement-készlettel van felszerelve. Ha valaki ilyen téren szeretné kimaxolni a játékot, az készülhet arra, hogy valószínű másodjára is neki kell futnia majd a totális teljesítéshez. És emellé még így is elkélhet az embernek egy leírás, mert vannak kihagyható jutalmak, amelyek felett iszonyú könnyen el lehet siklani.
Emlékszem, a játék megjelenésekor több cimborával is beszéltük, hogy jóó-jóó ez az ABC Murders, de az akkori teljes árán egy kicsit túlzás lehetett az azonnali vásárlás. Tessék, a PC Guru mellékleteként most gyakorlatilag filléres áron nevezhetsz be a kalandozásba, amely a Sherlock-játékokhoz képest egy kicsit lazább, mókásabb hangulatot, és egy jól ismert történetet dolgoz fel, a kalandjáték műfajában, áramvonalasított formában. A júliusi kánikula pedig nem is telhetne könnyebben, mint egy kis nyomozással, a jó öreg Hastings és Poirot társaságában.
Kódbeváltás
A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
A JÚLIUSI PC GURU JÚLIUS 11-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.
