Előző cikkünkben már megismerhettétek az MSI GeForce RTX kártyák egyik nagy erősségét, a ray-tracing technológiát. Ezt a vonalat most egy lényegesen kísérletibb állapotban leledző technológiával folytatjuk, mely a következő évek során a videokártyák mezőnyét talán leginkább átformáló DLSS, vagyis polgári nevén Deep Learning Super Sampling.
Ahhoz, hogy ennek lényegét tisztán láthassuk, feltétlenül említést kell tennünk az MSI GeForce kártyák egyik legnagyobb, mezei játékosok számára nem túlzottan, ám informatikai, fejlesztői szemszögből döntő erejű tulajdonságáról. Az NVIDIA gyakorlatilag 2007 óta folyamatosan fókuszál a gépi tanulás, párhuzamos programozói eszközök hatékony megvalósítására a GeForce kártyák révén, melyeket speciális fejlesztői API-kon keresztül a programozók felhasználhatnak az igencsak erőforrásigényes folyamatok jelentős felgyorsítására. Ennek köszönhetően jelenleg amennyiben valaki komolyan szeretne foglalkozni olyan ismerős nevű technológiákkal, mint a TensorFlow, a Google Deep Dream és társaik, azoknak szinte kötelező vétel egy megfelelő GeForce kártya beszerzése és bevonása a folyamatba.
Az újgenerációs MSI GeForce RTX kártyák által használt DLSS technológia – melynek immár fejlettebb, optimalizáltabb, 2.0-s változata érhető el – dióhéjban annyit tesz, hogy felhasználja a videokártyák gépi tanulási kapacitásait a játékok renderelésére. Méghozzá úgy, hogy lényegében szebb, nagyobb felbontású és stabilabb látványt érhetünk el olyan kártyával is, melynek puszta hardveres specifikációja alapján erre nem lenne mód (már amennyiben ezt az adott játék támogatja). A DLSS-t támogató videokártyák rendelkeznek egy előre felépített és betanított, gépi tanuláson alapuló neuronhálóval, vagyis súlyozott számítási modellel. Ezen átfuttatva a lényegesen alacsonyabb felbontású megjelenítésre szánt képkockát, valamint a játék motorjából kinyert elmozdulási vektorokat megbecsülhető, hogy a képernyőn melyik modell hogyan és merre fog elmozdulni, képes a felhasználó számára felskálázni akár a felbontás négyszeresére is a látványt, érzékelhető lassulás vagy késleltetés nélkül, sőt potenciálisan akár gyorsabb, stabilabb futással is.
Bár a technológia még igencsak gyerekcipőben jár, amennyiben minden vele kapcsolatos spekuláció megvalósul, és fokozatosan egyre több fejlesztő támogatja majd, az hatalmas fegyvertény lesz az MSI GeForce RTX kártyák markában, melyek így elviekben akár a DLSS-t nem támogató, ám komplett generációval frissebb kártyákat is képesek lehetnek majd lekörözni. A 2.0-s változat lényegében az első nagyobb javítást és finomhangolást foglalja magában. Egyrészt az első változat számtalan hibáját, gyerekbetegségét kigyomlálták, jelentősen felgyorsították. Másrészt míg az első változatnál minden játék esetén a fejlesztő feladata volt betaníttatni és felépíteni a neuronhálót a DLSS számára, addig a 2.0 már egy általános, több millió mintával, szuperszámítógépen tanított, játékoktól független modellen alapul. A cél a jövőre nézve elméletileg a technológia minél könnyebb és szélesebb körű adaptálhatósága – jelenleg olyan címekben van lehetőség a kipróbálására, mint a Control, a Mechwarrior 5 vagy a Wolfenstein: Youngblood.
