Az üdvrivalgás azonban elmaradt. A korabeli kritikák mind 8-8,5 körüli értékelést adtak, ami ugyan nem rossz, de semmiképpen sem az a legenda, amire mindenki várt. Dan Adams, az IGN tesztelője a következőképpen summázta tapasztalatait: „Nagyon szórakoztató, egyben nagyon frusztráló. A Diablo 2 egy jó, de semmiképp sem nagyszerű játék.” E szavak nagyon jól leírják az akkori általános vélekedést a Diablo 2-ről.

A legtöbb kritika az elavult grafikát érte. Elmosott textúrák, kevés effekt, ráadásul nem volt mód feljebb állítani az alap 640x480-as felbontást, ami még akkori viszonylatban is alacsonynak számított. A rajongók emellett fájlalták, hogy nem lehet manaitalt vásárolni, nem nyerte el a tetszésüket a pénz értéktelensége, szidták a fejlesztőket, amiért a multiplayert részesítették előnyben, és fájt a fejük a pillanatnyi mentést leváltó waypointok miatt.

A SZÉLES MOSOLY

A játék legnagyobb erénye, hogy hihetetlenül addiktív. Pár óra kattogtatás, karakterfejlesztés, szörnyirtás, és az ember máris a rabja. Öt egyedi karakter (Barbarian, Amazon, Sorceress, Paladin és Necromancer) várja, hogy a szörnyek közé hajtsák, ráadásul mindegyikük speciális tulajdonságok egész sorával van felruházva. A kiegyensúlyozottsággal ugyan akadnak gondok (például a Barbarian nehezen boldogul a fizikai támadásokra immúnis szörnyekkel), de a kasztok mindenképp sajátos játékélményt biztosítanak. Pláne, ha ehhez hozzávesszük a karakterfejlesztést. A 99. szintig hosszú és izzasztó út vezet, a képességek kombinációjának száma pedig igen magas.

A játék a változatossággal sem áll hadilábon. Minden pálya véletlen generált, vagyis minden végigjátszásnál megmarad a felfedezés öröme. Ez már önmagában elég lenne az újrajátszáshoz, csakhogy a fejlesztők ezt még megfejelték azzal az apróságnak nem nevezhető funkcióval, hogy rengeteg kincset és varázstárgyat szórtak szét, így kielégítve a legmegátalkodottabb gyűjtögetők szenvedélyét is. És természetesen ott van a Diablo 2 igazi aduásza, a szörnyhordák végtelen, újragenerálódó sora, ami gondoskodik a non-stop akcióról.

MULTIVAL AZ ÖRÖKLÉT FELÉ

Ezt az ászt pedig nem más játszotta ki, mint a többjátékos mód. A Blizzard fejlesztői előrelátóan direkt online játéknak fejlesztették a második részt, figyelembe véve az első epizódban szerzett tapasztalatokat és bízva a rajongói közösség éltető erejében. Nem számították el magukat, a Battle.net máig nyüzsög a Diablo 2 játékosoktól.

Apropó, az első részhez megalkotott Battle.netet úgyszintén átalakították. Esztétikai beavatkozás volt az avatárok és a különböző interfészek bevezetése, míg a zárt, illetve nyitott játékmód a csalások elleni védelem érdekében született meg. Ez annyit tesz, hogy zárt játék esetén a karakteradatok a Battle.net szerverein, nyitottnál pedig a játékos gépén kerülnek eltárolásra, hogy akár LAN-partik alkalmával is elérhetőek legyenek.

A multiplayer két játékmódot kínál. Az egyik a klasszikus player vs. player, amikor a játékosok egymás ellen folytathatnak vérre menő küzdelmet az arénákban. A második a nagy népszerűségnek örvendő kooperatív opció. Ebben nyolcan harcolhatnak vállvetve, imigyen kiegészítve a különböző karakterek képességeit, és megkönnyítve az átjutást az olyan területeken,  ahol az ember egymagában nehezen boldogul (maradva a Barbariannál: őt például kisegítheti egy Sorcerer a varázslataival, az ütéseket álló mumusokkal szemben). A játék ráadásul jutalmazza a co-opban résztvevőket (csökkennek az árak, a tapasztalati és a monster's hit pontok), ezzel ösztönözve őket a minél nagyobb csoportok alakítására.

EGY KIEGÉSZÍTŐVEL ÉS SOK JAVÍTÁSSAL MEGERŐSÍTVE

Az évek során a játék rengeteget fejlődött, mi több, nőtt. A megjelenése után egy évvel látott napvilágot a Lord of Destruction című kiegészítő lemez. Egy plusz fejezettel, két karakterrel (Druid és Assassin), egy új segítővel (Barbarian) és rengeteg tárggyal bővült az alapjáték, egyúttal kiirtásra került számos bug, finomhangolás történt a játék egyensúlyában és elérhetővé vált a 800x600-as felbontás, hurrá. Ezzel a Diablo 2 elérte az 1.7-es verziószámot.

Bizony, a játék a kiegészítővel együtt már az első évében több kisebb-nagyobb javítást kapott, és ezeket még tucatnyi követte. Az utolsó folt, az 1.13d 2011 októberében jelent meg. Mindez azt bizonyítja, hogy a játéknak nem csak szüksége volt a javításokra, de a fejlesztők folyamatosan foglalkoztak azzal, hogy minél jobbá tegyék gyermeküket, a rajongók legnagyobb örömére.

Egy szó, mint száz, a Diablo 2 a kezdeti szájhúzások után lassan, de biztosan sikeressé vált. Megjelenése óta négymillió példányt értékesítettek, a Battle.neten tizenegymillió ember játszik vele a mai napig. Hangulata, az élmény, amit garantál, a közössége és az, hogy a Blizzard folyamatosan csiszolta, a játékvilág fénylő ékkövévé tette.

Diablo 2 -- Megjelenés: 2000. június 30. -- Gépigény: CPU: 1 magos / 233 MHz, RAM: 32 MG RAM, VGA: 3D / 8 MB, HDD: 650 MB