A Far Cry 3 egyik legikonikusabb pillanata, mikor a játék első felének főgonosza, Vaas Montenegro, elmagyarázza főhősünknek, hogy az őrület nem más, mint újra és újra ugyanazt csinálni, és más eredményt várni tetteinktől. És bár a Roller Championsnek túl sok köze nincs a Ubisoft Montreal nagyszerű FPS-éhez, a zárt béta során nekem mégis többször eszembe jutott ez a definíció, mely sajnos gyakorlatilag tökéletesen illik a görkorcsolyás program játékmenetére. Lássuk is, miért!

Csúszkálunk a haverokkal

A Roller Champions játékmenete nem tartogat túl sok csavart: igazából az összes szabály és apróság elmagyarázható egyetlen intro alatt, ahogy azt tapasztalni is fogjuk a program elindítása után. A játék összecsapásai egy ovális arénában kapnak helyet, ahol két háromfős csapat mérkőzhet meg egymással. A cél az, hogy labdával a kezünkben minimum egyszer körbemenjünk az arénában, és aztán gólt dobjunk. Azonban itt még nem kell megállnunk: minél több kört megyünk, annál több pontot fog érni a gólunk. De nem árt vigyázni, hiszen ha az ellenfélhez kerül a labda, minden addigi eredményünk törlődik.

Az összecsapások hét percig tartanak, vagy addig, amíg valaki össze nem gyűjt öt pontot, ha pedig az idő lejártával is döntetlen lenne az állás, akkor jön a háromperces hosszabbítás az aranygól szabályával megfejelve, azaz, aki az extra időben először pontot szerez, az egyben a meccset is megnyeri. Apró érdekesség, hogy ha sikerül háromszor körbemennünk a pályán, akkor a gólunk öt pontot, azaz egy instant győzelmet ér, így a hosszabbítás akkor is aktiválódik, ha az ellenfél 4-0-ra vezet, de nálunk van a labda, hiszen technikailag még győzhetünk.

Ezt a nagyon egyszerű alapot pedig leginkább az apróbb ötletek színesítik: lehetőségünk van például az ellenfél játékosait fellökni, így megszerezve tőlük a labdát, vagy megakadályozva, hogy szereljék csapattársunkat, emellett pedig trükközhetünk is, hogy nehezebb legyen elkapni minket. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a program nem a mi pozíciónkat figyeli, hanem a labdáét, így ha egyszerűen előrehajítjuk, az is beleszámít a megtett körök számába, csak persze figyelnünk kell, hogy ne az ellenfél vegye fel a földről a sportszert.

Még egy kör jöhet?

Játékmenetét tekintve tehát a Roller Champions meglehetősen letisztultnak (vagy ha kicsit kötekedni akarunk, akkor egyszerűnek) mondható, és a fejlesztőknek sajnos nem igazán sikerült feldobni ezt a formulát. Ennek eredményeként minden egyes meccs arról szól, hogy maximum tíz percig megyünk körbe-körbe egy oválisban, néha a labdával menekülve, néha a sportszert birtokló ellenfelünket üldözve, és közben azt várjuk, hogy a következő, pontosan ugyanígy zajló összecsapás hátha már szórakoztató lesz.

Pedig a Roller Championsban bőven lett volna potenciál, amit ironikus módon leginkább a tutorial mutat meg. Ez ugyanis egy nagy, nyitott pályán játszódik, tele félcsövekkel, rámpákkal, és más, ezekhez hasonló akadályokkal, melyeknek hála itt görkorcsolyázni sokkal nagyobb élmény, mint a valódi arénákban. Épp ezért felmerül az emberben a gondolat, hogy valószínűleg jobb lett volna a kompetitív pályákat is feldobni valamivel, nemcsak egy egyszerű, unalmas ellipszist ráhúzni az összesre. Persze a körözésre épülő pontszerzést ez kicsit megbonyolítaná, de cserébe sokkal izgalmasabbak lennének a meccsek, és taktikázásra, csapatmunkára is több lehetőségünk lenne.

A lazaságot nem lehet tanulni

Végezetül pedig érdemes szót ejteni a Roller Champions körítéséről is, mely a játékmenethez hasonlóan meglehetősen vegyes képet alkot. Maga a program például elég jól néz ki, a pályák színesek és életvidámak, pont, ahogy azt egy ilyen stílusú címtől elvárnánk, a kozmetikai elemek viszont eddig meglehetősen gyérnek tűnnek, és a fantázia is hiányzik belőlük. Ha viszont a dolog pozitív oldalát szeretnénk nézni, mondhatjuk azt is, hogy legalább nem kell majd mikrotranzakciókra meg szezonbérletre költeni, mert ezek miatt tuti nem éri meg kinyitni a pénztárcánkat.

Ahol viszont egy rossz szavunk sem lehet, az a játék zenéje. Bevallom, engem először meglepett, hogy egy ilyen, papíron gyors és pörgős játékhoz inkább nyugodtabb, lazább számokat válogattak össze az illetékesek, de ha egyszer sikerül megbarátkoznunk ezzel az irányzattal, akkor rá fogunk jönni, hogy a zenék többsége kifejezetten erős lett, és a maga módján illik is a Roller Championshöz.

Ez (még) nagyon nem az

A fentiek fényében belátható, hogy jelenlegi állapotában miért nem tudunk tiszta szívvel lelkesedni a Roller Championsért. A játék ugyanis túlságosan egyszerű, túl hamar megunható, és ezen a tényen az sem segít, hogy a meccsek lényegében arról szólnak, hogy egy ellipszis mentén kell körbe-körbe haladni. Persze fontos leszögezni, hogy még bármi változhat, hiszen egyelőre csak a Roller Champions zárt bétáját láthattuk, és az is tagadhatatlan, hogy a játékban rejlő potenciál már itt is megvillan pár helyen, de mi azért a helyetekben csak visszafogott lelkesedéssel várnánk a Ubisoft legújabb alkotását.