Nem feltétlen a politika az a téma, ami elsőre az ember eszébe jutna, ha könnyedebb játékot keres, mert a súlyos témához általában a nehézség terén súlyos játékmenet szokott társulni – még ha időről időre születnek is olyan, relatíve könnyebben emészthető játékok, mint az alapműnek számító Twilight Struggle. Az azonban már-már példátlan, hogy milyen kecsességgel és egyszerűséggel sikerült Matthias Cramernek feldolgoznia egy olyan politikai botrányt, amely manapság több mint aktuális, és aminek ismerete a legkisebb mértékben sem szükséges A Watergate-ügy élvezetéhez

A WATERGATE-ÜGY

  • Hazai partner/kiadó: Gémklub
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2 fő
  • Játékidő: átlagosan 30-60 perc
  • Korcsoport: 12+
  • Nehézség: 2,28/5
  • Ajánlott fogyasztói ára 8490 forint

Már csak azért sem, mert az írógépes betűtípussal szedett kézikönyv nemcsak azt mutatja be részletesen, hogy mi vezetett az Egyesült Államok 37. elnökének lemondásához, de a függelékben részletesen bemutatja a történet legfontosabb szereplőit és eseményeit, keretbe foglalva azt a játékmenetet, amely sokaknak ismerős lehet. A Watergate ugyanis olyan, mint egy magas hőfokon kimosott és ezáltal összezsugorított Twilight Struggle, csak itt nem az Egyesült Államok és a Szovjetunió néz egymással farkasszemet, hanem egy csapatnyi újságíró fölött bábáskodó szerkesztő és a Nixon-adminisztráció tagjai, akik igyekeznek mindent megtenni azért, hogy eltűnjön minden nyom, és ne szólaljon meg egy potenciális tanú sem.

A Watergate ugyanis egy klasszikus értelemben vett kötélhúzós játék, ahol a két fél igyekszik folyamatosan úgy rendezni az erőviszonyokat, hogy az neki kedvezzen. A győzelmet nem egyszerű kivívni, a szerkesztőnek 2 informátort kell maga mellé állítania, míg Nixonnak meg kell próbálnia 5 lendületjelzőt összeszedve kitölteni a mandátumát. Ennek a párharcnak egy központi játéktábla ágyaz meg, amely két részre oszlik. A nagyobbik fele egy hatalmas parafatáblát mintáz, melynek közepén Nixon, a szélein pedig az 5 potenciális informátor portréja látható. Az újságíró feladata, hogy legalább kettőt összekössön Nixonnal (szó szerint), a bizonyítékmorzsákból összeállított útvonalat ugyanakkor Nixon igyekszik folyamatosan szabotálni, lezárva annak részeit, elvágva a tanúk felé vezető utat.

A játéktábla maradék részén egy kutatási sáv található, ami 5-5 mezőre oszlik: ezen mozognak az alapjáraton lefelé fordított bizonyítékok és azok a jelölők, melyek közül az egyik a lendületet szimbolizálja, a másik pedig a kezdeményezést (a kör kezdőjátékosát és a húzható lapok számát határozza meg). Azon játékos, aki a saját oldalának utolsó mezőjére tudja húzni az elemeket, azonnal megszerzi azokat, míg ha ez nem sikerül, az juthat hozzájuk, akihez a forduló végén a legközelebb esnek.

KÁRTYAVÁR

Az egészet két pakli kártya fogja közre: mind az újságíró, mint az adminisztráció saját lapokkal rendelkezik, és ezek használatával lehet bizonyítékokhoz és jelölőkhöz jutni. A kártyák kétféleképpen játszhatók ki: egyrészt a sarkukban szereplő értékkel lehet a kutatássávon mozgatni a jelölőket és a bizonyítékokat, másrészt a rajtuk található események, kulcsszereplők bevetésével különleges hatások válthatók ki. A csavar az, hogy a legtöbb ilyen különleges akció egyúttal a lap végleges elvesztésével is jár, kidobva azokat a játékból – mindig jókor kell őket bevetni, alaposan átgondolva, hogy az adott helyzetben mi éri meg jobban. Ha minden kártya kijátszásra került, a forduló végetér, és kezdődik a következő, egészen addig, míg valamelyik győzelmi feltétel nem teljesül.

Mindez nem emészt fel jelentős időt, a Watergate meccsei (főleg némi gyakorlat után) bőven le tudnak pörögni 30 perc alatt, és a laphúzás, valamint a zsákból, vakon kirakott bizonyítékok okán a véletlenszerűség is garantált, így A Watergate-ügyet nem lehet egyhamar kiismerni. Beleszeretni viszont annál könnyebb: egyszerű, aprólékosan kidolgozott, kifejezetten gyönyörű társas, amely aprócska mérete, kevéske komponense okán kiváló útitárs is lehet.

Sőt: a Watergate nem szimplán hű feldolgozása egy több mint aktuális történelmi eseménynek, de túlzás nélkül a kétfős játékok kategóriájának egyik legjobbja: rövid játékidejű, villámgyorsan megtanulható, minden egyes alkalommal intenzív kötélhúzás, amely áramvonalas játékmenetével és pazar tálalásával indokolja meg azt, hogy modern klasszikusnak nevezhessük.

(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát