2022 egyik nagy kedvence lehet a Shaolia alkotójának és kiadójának legújabb, tavaly Kickstarteren futott alkotása, amely nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy a Serengeti nemzeti park élővilágát örökítsük meg a megfelelő formában. A prototípus óta maga a társas alig változott, és ez a minőségre, a komponensekre is értendő, elvégre már a korai sajtópéldány is rendkívül igényesen lett összerakva. Nagy meglepetések ennek megfelelően már nem értek, a Wild: Serengeti maradt ugyanaz az ötletes és viszonylag egyedi, rengeteg szempont alapján kimondottan mutatós, családiasabb, könnyedebb társas, ami egy éve is volt.

20220627140141.jpg

Wild: Serengeti

  • Partner/kiadó: Bad Comet
  • Tarsasjatekok.com
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-120 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,58/5
  • Ára: Kickstarteren 52 dollár, nagyjából 15 500 forint volt az ára

A dél-koreai Bad Comet játékában Tanzánia várja a játékosokat, ahol aztán a Szerengeti ökoszisztémát fedezhetjük fel. Na, de nem akárhogyan, elvégre dokumentumfilmet forgatunk, hogy végül a legjobb anyaggal annyi díjat zsebeljünk be, amivel felkúszva a ranglétrán, egyértelműen a zsáner mesterévé válunk. Ehhez aztán a normál méretű dobozból előkerül egy (kétoldalú) teljes térkép, egy akciótábla az összesen 36 állattal (12 faj, mindegyik 3 figurával), plusz van még egy ciklus-szikla, ami a hat fordulót mutatja a jelzővel, illetve előkerül egy csomó token (étel, SFX, pénz, lakat). A játékosok kapnak egy-egy videogaléria-sávot, két-két játékos-jelzőt (ötletes módon két kamera formájában megoldva, amiből az egyik automatikusan megy a térkép szélén álló pontsávra), plusz asztalra tesszük a jelenet-kártyákat, míg a sziklához kerülnek a migráció-lapok és a díjátadó-feladatok.

Doku-szakik

Ahogy már említettem, a Wild: Serengeti hat fordulón át zajlik, a lehetőségeink pedig alapvetően ugyanazok: minél több jelenet-kártyát begyűjtve, azok hatásaival pedig rengeteg győzelmi pontot szerezve, a legtöbbet birtokolni a játék legvégén. Ehhez alapvető feladatunk a játékos-jelzőt letenni az akciótábla megfelelő részére, ezzel az ott álló három állatfaj közül egyet begyűjtve és a térképre téve. Mivel 12 fajjal találkozhatunk, ez 4 szegmenst jelent, amik közül egyet így egy érme beáldozásával foglalhatunk el, de ha esetleg pont ott lenne még dolgunk, avagy az adott hely három fajának valamelyikére lenne ismét szükségünk, akkor, mivel ugyanazon a mezőn nem maradhatunk két, egymást követő akció során, egy másik rublikát is befoglalhatunk, további két érme beáldozásával. Itt egyébként a többi játékos is megjelenhet, mert nemcsak egy főre szóló mezőről van szó, éppen ezért drágább a használata. És hogy miért kellenek az állatok?

Nos, a játékot eleve négy jelenet-kártyával kezdjük, majd ezekhez még négyet gyűjthetünk, avagy összesen nyolc lappal gazdálkodhatunk (ha több lesz, el kell dobni az extra mennyiséget). A kártyákon mindig állatok vannak, méghozzá három lehetséges módon: az egyiknél mindegy a sorrend, a másiknál egy vonalban és sorban kell lenniük, míg a harmadiknál a középső van megjelölve, ami köré a többi faj-típus mehet. Ilyenkor fontos, hogy a teljesítéshez mindenki a táblára kerüljön, aki a jelenetnél látható, sőt, ha például sorrend van, közéjük más is bekerülhet, csak a sorrend ne változzon. Fontos még a helyszín, avagy a területtípus is. Van, amelyik faj a vízben, van, amelyik a sziklás vidékeken vagy erdőkben érzi jól magát, de nem mindegyik állat területspecifikus, így előfordulhat, hogy kedvünk szerint rakosgathatjuk le őket a térképre.

Sőt, az SFX-tokenekkel semlegesíthetjük egyetlen állat terület-igényét, míg az étel-tokennel mozgathatjuk a már lehelyezett figurákat. Választás és lehetőség a nyolc kártyával, a számos fajjal és nyersanyaggal tehát van bőven. Amikor azonban valaki már nem tud lépni-cselekedni, az passzol, ha pedig mindenki passzolt, az adott fordulónak vége. Ilyenkor mindenki begyűjtheti a bizonyos lapok után járó győzelmi pontokat, majd a sziklán tovább haladva megkezdődik a felkészülés a következő fordulóra, ami kiemelt feladatokat is hozhat a jelenetekhez, nem utolsó sorban pedig migrációra kényszerítheti az egy bizonyos területen álló állatokat, így nehezítve a dokusok dolgát.

Ha az utolsó fordulónak is vége, jöhet a pontszámok ellenőrzése, és az nyer, aki a legtöbbet gyűjtötte. Azonban játék alatt is van némi extra pontszámlálás, méghozzá a díjátadókkal, amik bizonyos fajokból a legnagyobb mennyiséget jutalmazzák. Nem mellesleg a fordulókon belül van ám más lehetőségünk is, nemcsak állatokat vehetünk el és tehetünk le, de cserélgethetjük és mozgathatjuk is őket, sőt a jelenet-kártyák kínálatát is frissíthetjük.

Meglepetés!

Fura egy helyzet ez. Amikor valami ennyire emlékeztet egy másik, hasonló alkotásra, azt általában rossz szájízzel nyugtázom, és nincs ez másként akkor sem, ha az a bizonyos másik alkotás nagy kedvencem. És ezúttal az összehasonlítás elkerülhetetlen, hiszen a Wild: Serengeti több szempontból is az ember eszébe juttathatja az Everdell-t, ami nem véletlenül sokak kedvence, és ami látványával és játékmenetével egyaránt képes szinte bárkit levenni a lábáról. Nos, a Bad Comet alkotása több szempontból is emlékeztet a Starling Games produkciójára, ám ez csak az első pár pillantás erejéig marad jogos gondolat, hiszen, noha egy-egy komponens között igen nagy a hasonlóság, továbbá sok kártyát kapunk, illetve a játékmenet a munkáslehyelezést veszi alapul, maga a tényleges élmény azért sokban eltér. Elvégre a Serengeti könnyedebb, nem engine-builder, illetve a kártyáknak is egészen más szerep jut. Itt inkább szetteket gyűjtögetünk, manipuláljuk a táblán elhelyezkedő állatokat, ezzel akár ellenfeleinknek is keresztbe téve. Éppen ezért viszont, minél többen állunk neki, annál kevesebb a beleszólásunk az állásba, ami 4 főnél már egészen kaotikus állapotokhoz vezet, szóval inkább 1-3 főnek ajánlott a társas.

Úgy viszont nagyon. A Bad Comet társasjátékából árad a természet és a téma szeretete, a rajongás, ami ugyan egy (sőt több) másik játékból is bőven vett kölcsön, de mégis egy szerethető egésszé állt össze. Több játékot követően extra képességekkel rendelkező specialistákkal, szóló móddal és rengeteg lehetőséggel. Emellett fontos megjegyezni, hogy már a prototípus is nagyon egyben volt, de a végleges változat még jobb. Itt minden igényesen össze van rakva, miközben az illusztrációk mutatósak, jó a dizájn, a kis figurák pedig szerethetők. Igény esetén extra faelemekkel cserélhetők le a kartonból készült tokenek (kaja, SFX, pénz, lakatok, 100-as/200-as jelzők a pontozásnál), sőt ráadás specialistákat is begyűjthetünk, néhány extra meeple társaságában. Utóbbiakkal természetesen extra szabályok is érkeznek, a strucc például szeret más állatokkal együtt mutatkozni, avagy befoglalt mezőre is helyezhető a térképen, hogy egy adott jelenet felvételekor így extra győzelmi pontokat szerezzünk. Ehhez a tartalomhoz és a tapasztalt minőséghez képest az eredeti ár sem vészes, ennyit bőven megér a játék, ami témájával is egészen különleges, miközben erős puzzle jelleg is szorult bele, amivel akár a családok kedvencévé is válhat. Nem kiemelkedő, de egy kifejezetten jó és kellemes címe az évnek. A téma és a megvalósítás egyértelműen a családi játékok és könnyedebb darabok közé emeli Gunho Kim társasjátékát, amit most még be lehet szerezni egy-egy külföldi, Kickstarter-társasokkal is foglalkozó oldalról, de aki nagyon vágyna rá, minél előbb csapjon le a lehetőségre, mielőtt lemarad. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Bad Cometnek! A Wild: Serengeti főleg ikonokkal kommunikál, de kártyáin is előfordul egy kevéske angol szöveg, szabályainak megértéséhez pedig mindenképpen nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát