Ha van igazán különleges szelete a társasjátékos világnak, akkor a Themeborne-nál megjelenő Escape-széria ilyen. Merthogy most már nyugodtan nevezhetjük szériának. Az első, 2017-es epizód, az Escape the Dark Castle számos kiegészítőt és egy szép gyűjtői dobozt is megért, majd következett az Escape the Dark Sector, ami a korábbi fantasy kalandot az űrbe száműzte, miközben Kickstarteren a tervezett összeg tízszeresét gyűjtötte be (nem mellesleg pont most fut KS-en a kiegészítő csomag). Jelzem, nem véletlenül. Mert bár ez a stílus nem mindenkinek jön be, aki a mai napig szép emlékként gondol az egykori Kaland Játék Kockázat-sorozatra, az a sorozat képében esélyesen egy új szerelemre találhat.

Escape the Dark Sector

  • Kiadó és partner: Themeborne Ltd.
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-60 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 1,67/5
  • Ára: a kiadó honlapjáról 35 font, nagyjából 14 100 forint

A Castle és a Sector egyébként semmilyen közös kapcsolódási ponttal nem rendelkezik, legalábbis ami a történetet illeti. Külső és játékmenet terén már annál inkább felfedezhetünk egyezéseket. Eleve, a dizájnos, barátságos méretű fekete dobozok is hasonlók, nem beszélve az illusztrációkról, kellékekről és lehetőségekről. Merthogy egy klasszikus alapokra építkező játékot kapunk, aminek egyedül, de akár három társ mellett is nekiveselkedhetünk, és bár a győzelmet semmi nem garantálja, az szinte biztos, hogy közben kellemesen nosztalgiázunk. A történet szerint egy idegen űrhajóról próbálunk megszökni, ahol csak a halál vár ránk, miközben a cselekmény fejezetekre bontva halad előre. Már amíg bírjuk szusszal.

Dark Sou… Sector

Mert az Escape the Dark Sector nem könnyű. Nem a játékmenete bonyolult, hanem szimplán könnyű veszíteni, elvégre sok minden múlik a szerencsén és választásainkon. Egyedül két karakterrel, többen játszva a játékosszámnak megfelelő csapattal indulunk neki a sötét folyosóknak, miközben a kampány három fejezetre, azokon belül meghatározott számú történetkártyára, majd egy főellenfélre van felosztva. Ezeket a történetkártyákat kell egyesével felfordítani, az ott lévő feladatokat/helyzeteket megoldani, bizonyos ellenfelekkel megküzdeni, a hatásokat elvégezni, majd jöhet a következő lap, esetleg a következő fejezet, mikor is, fejezetváltás esetén, a csapat rendezheti egy kicsit sorait, hiszen a sors útjai nemcsak kifürkészhetetlenek, de a gonosz játékfejlesztőkkel együtt alaposan megtépázzák még a legnagyobb hősöket is.

A Themeborne játékában rengeteg múlik a szerencsén. Hogy milyen lapokat húzunk, melyik megoldást választjuk, majd annál hogy teljesítünk, karaktereinkkel milyen eredményeket dobunk. Elvégre itt mindenkinek van egy saját szereplője, annak egy névre szóló kockája, véletlenül húzott felszerelése, a játék során begyűjtött egyéb eszköze. És nagyon nem mindegy, mi van nálunk, elvégre a harcoknál a távolsági fegyverek néhány töltény erejéig sokat segíthetnek, majd következhet a közelharc. Ha viszont a közelharcba belevágtunk, már nincs esélyünk a lövöldözésre. És mivel mindenre dobni kell, ellenfeleink pedig egyre erősebbek, avagy egyre több kockával rendelkeznek, kétséges a csapat sorsa. És bizony itt jön a kérdés azzal kapcsolatban is, hogy az elején, mikor még kevés a rendelkezésre álló eszköz, érdemes harcba keveredni, ha választhatunk? De ha inkább sunnyogunk, akkor később lesz jó felszerelésünk a komolyabb harcokhoz? Ráadásul a tárgyak száma is véges, egyszerre csak négyet használhatunk, azonban van olyan eszköz, ami egyből két helyet foglal. Szóval mindent alaposan át kell gondolni, döntéseink pedig a saját kalandjainkat alakítják, ahogy a véletlenszerűen húzott események és tárgyak is. 

Kinek a pap, kinek a sikoly

Ahogyan az Escape the Dark Castle, úgy az Escape the Dark Sector sem tetszik majd mindenkinek. Az iparágban ismert emberek is mondták már, mennyire utálják a Castle-t. Mások viszont megvesznek érte, méghozzá a Kickstarter-gyűjtés alapján éppen elegen. Amennyiben úgy érzed, te ebbe a csoportba tartozol, avagy szereted a KJK-könyveket, bírod ezt a fekete-fehér, túlzó és egyben kicsit kidolgozatlan, nosztalgikus grafikai stílust, magát a szerencsefaktorral bőven rendelkező játékmenetet, akkor bátran próbálkozz (érdemes a playmatet is beszerezni, mert egyszerűsíti a dolgot és jól is mutat), függően a témától és érdeklődési körtől. Bár hozzáteszem, hogy engem maga a sci-fi műfaj kevésbé vonz, de ez az alienes, a nyolcvanas évek sci-fi-horrorjait megcélzó vonal kilóra megvett. 

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát