Mivel láthatóan szerettétek a nemrégiben megjelent, városi legendákkal foglakozó Top 5-öt, s páran kértétek is ennek folytatását, most újabb öt mítoszról esik szó, ám ezúttal a sorrend inkább csak a formátum kötelező kelléke, mintsem tényleges rangsorolás. A következő öt eset tehát inkább a futottak még kategória, érdekességként, közkívánatra -- ha a legjobbakra vagy kíváncsi, akkor irány a Top 5: Városi legendák cikk!
5. Szellemek a Halo 2-ben
A Halo széria minden egyes részével sok száz órányi játékidőt töltenek el az emberek, ennyi idő alatt pedig szinte természetes az, hogy néhány anomáliát talál az ember, legyen szó furcsa pályaelemekről, jól eldugott fegyverekről, vagy bármi másról. A szellemekre azonban nem számított senki, pedig a Halo 2-ben rendszeres látogatók voltak a valódi játékosok irányítása nélkül tevékenykedő, gyakran agresszív katonák.
A Halo szellemeinek felbukkanása egészen jól dokumentált, hiszen tudjuk azt, hogy az első, videóra is rögzített eset 2006 júliusában bukkant fel az AfRoSaUcE néven futó YouTube-felhasználónak köszönhetően. Állítása szerint a videó több mint egy éves, amit nem ő, hanem egy másik játékos készített, miközben Xbox Live-on játszott a Lockout pályán. A szellemek névtábla és rendes animáció nélkül mozogtak, többnyire kiszámíthatatlan pályát leírva. A videó gyorsan népszerű lett, majd újabb észlelések jöttek, s persze az elméletek sem maradtak el. Egyesek szerint semmi másról nincs szó, mint hogy valaki moddolta a játékot, mások szerint ez bizonyíték arra, hogy a Bungie szeretett volna botokat helyezni a játékban, míg megint mások komolytalanul annyit mondtak: biztos valódi szellemekkel van dolgunk.
Az első felbukkanás óta persze már tudjuk jól, hogy nincs itt szó semmiféle szellemekről, de még a botok és a modok sem jöhetnek szóba, egyszerűen csak annyi történt, hogy a játék kódja egy bizonyos terheltség mellett bedobja a törölközőt, és ilyenkor furcsa dolgokat művel. Ez a magyarázat arra, hogy a motor egy vagy több véletlenszerűen kiválasztott játékos karakterét klónozza, majd szabadjára ereszti őket, akik aztán vagy nem csinálnak semmit, vagy leadnak pár lövést céltalanul, néha eltalálva valakit, illetve a nagy számok törvénye alapján volt néhány sikeres, gyilkos lövés is. Sajnos a száraz magyarázat elvette a Halo szellemeinek varázsát, de amíg megvolt a misztikum, addig jól szórakoztak ezen a játékosok.
A Halo: Reachben is elő lehetett állítani a szellemeket, de ott sokat kellett dolgozni a motor túlterhelésén.
4. A Final Fantasy 11 és a rejtélyes szörny
Minél nagyobb játékvilág, s minél kiterjedtebb a rajongói tábor, annál könnyebben születnek meg a városi legendák, egy MMOG pedig különösen adja magát ehhez a témához. A Final Fantasy 11 esetében azonban különösen jók voltak a körülmények ahhoz, hogy legendák születhessenek, ami főleg a nyugati játékosok idegeit tépázta.
A játékkal kapcsolatban azt kell tudni, hogy elsőként hazájában, Japánban jelent meg 2002-ben, s csak két év elteltével jutott el lokalizált kiadásban a nyugati piacra, így az Egyesült Államokba is. A két évet a többség a japán rajongói oldalak böngészésével töltötte, várva a nagy megjelenést -- az emberek így ismerkedtek a játékkal, annak mechanizmusaival és ellenfeleivel. Egy szép nap aztán megjelent a lokalizált játék, a nyugati rajongók pedig tömegesen vetették bele magukat Vana'diel világába -- mindez azonban zavarta a japán játékosokat, akik nem kaptak semmiféle előzetes figyelmeztetést arról, hogy hirtelen megjelennek az angolul beszélő újoncok, s azt találták ki, hogy ha már nekik kényelmetlen a helyzet, akkor másokkal is kitolnak.
A japán játékosok nagyon is jól tudták azt, hogy a rajongói oldalak jelentik az elsőszámú információforrást a nyugati felhasználók számára, így egy zseniális ötlettől vezérelve úgy döntöttek, hogy ahova csak lehet, becsempésznek egy új ellenfelet. Ez a Fazasher Death Weapon nevet kapta, s állítólag 150-168 naponta jelenik meg a játékban, s csak 18 70-es szintű játékos tudja legyőzni -- de a tápolás és a várakozás megéri, ugyanis egy legendás pajzsot dob a bestia. A hír hallatán azonnal elkezdődtek szerveződni a társaságok, akik megkezdték a kutatást, de semmit sem találtak, majd jött a hír: a szörny egyébként láthatatlan, ezért nem találkozott még vele senki. Ezt persze már nem nagyon akarta elhinni senki, s mikor valaki átnézte a nyers kódsorokat, kiderült, hogy nincs is semmiféle Fazasher Death Weapon. A japánok jót nevettek, a nyugatiak pedig bosszankodtak egy sort, de az igazán jó ebben az volt, hogy a Square később bemutatott egy ennek a heccnek tiszteletet állító ellenfelet. Ez volt a Shikigami Weapon, ami 21 óránként jelent meg, és ez már tényleg láthatatlan volt, de csak addig, amíg valakit meg nem támadott, a hihetetlen pajzsot viszont nem dobta.
A Final Fantasy 11 rajongók számának csökkenésével mára szinte teljesen elfelejtődött a Fazasher Death Weapon.
3. Szektás kölykök a World of WarCraftban
A World of WarCraft óriási világa számtalan titoknak ad otthont, a játékosok körében azonban az egyik legnagyobb kedvencnek a látszólag démonok által megszállt gyermekek jelentik, akiknek pontos célja mind a mai napig ismeretlen, s éppen ezért továbbra is mozgatja a rajongók fantáziáját.
A gyerekek az adott szerver órája szerint reggel hétkor jelennek meg Goldshire-ban, majd megteszik a szokásos útjukat, ami egy, a Goldshire északnyugati részén fekvő, teljesen átlagos házból indul. Első állomásuk Valley of Heroes Stormwind Cityben, ezután irány Northshire Abbey egészen a Mirror Lake-ig, majd visszafordulnak egyenesen a kiindulási pontig. Ez pontosan egy órát vesz igénybe, s minden egyes állomáson nagyjából tíz percet álldogálnak, pentagram formátumban. Középen mindig a Cameron névre keresztelt gyerkőc áll, míg társai John, Jose, Lisa, Dana és Aaron az öt csúcsot alkotják -- Cameron lehet a vezér, ugyanis ő vezeti a társaságot egyik helyről a másikra.
Miután a srácok visszérnek a házukba, a felső emeleten kialakított hálószobában töltik az utolsó tíz percet, ekkor is pentagram alakzatban, de ezúttal már más is történik. Egyrészt a szoba sajátossága, hogy egyedi, ijesztő zene szól, másrészt pedig a gyerekek már meg is szólalnak: az egyikük általában megemlíti C'Thunt, az alapjáték 1.9-es frissítésében bemutatott ellenfelet. Végezetül, közeledve a reggel nyolc órához, vagyis a gyerekek felszívódásához, egy titokzatos hangeffektet lehet hallani, ami néha egy egyszerű sikoly, néha pedig maga C'Thun, aki azt üzeni, hogy mindenki meg fog halni. A játékosok máig nem tudják mire vélni mindezt, s a Blizzard is csak annyit hajlandó elmondani, hogy a gyerekek egy aprócska, a Diablo sorozathoz kapcsolódó meglepetést jelentenek -- ennyivel kell nekünk is beérnünk…
Mivel a számtalan tartalomfrissítés és kiegészítő után sem történt semmi a gyerekekkel kapcsolatban, lassan, de biztosan kezdenek tejesen a feledés homályába veszni.
2. A Blizzard szívatja a Diablo 2 játékosait
A Blizzardtól sosem állt távol az, hogy apró érdekességeket rejtsenek el a játékaikban, elég csak a rejtett tehenes, vagy legutóbb a Diablo 3-ban megtalálható, unikornisokkal telepakolt pályára gondolni. Ezek, illetve a hasonló apróságok mosolyt csaltak a játékosok arcára -- volt azonban egy olyan titok, ami egészen sokáig foglalkoztatta a játékosokat, miközben a Blizzard minden bizonnyal nagyon jól szórakozott.
Eme történet főszereplője a Diablo 2, egészen pontosan annak chat ablaka. Ezen felületes vizsgálódás után semmi igazán érdekeset nem lehet találni, ám aki jól megnézi, az középen s alul egy díszes követ talál. Ez persze lehetne csupán egy egyszerű díszítőelem, de a drágakő kattintható, sőt egy üzenetet is ad annak, aki így tesz. A beszámolók szerint a szöveg változó, van, hogy csak annyit mond: „Ékkő aktiválva” vagy azt, hogy „Ékkő deaktiválva”, sőt olyan is volt, aki szerint ha pontosan 286-szor kattintasz a kőre, kiírja, hogy „Moooooo!.” A lényeg az, hogy senki sem tudta az ékkő létezésének célját, ez pedig zavarta a közösséget, amelynek tagjai mindenféle teóriát dolgoztak ki, köztük olyat, hogy ez a gomb kapcsolja ki a trágár szavak szűrését egészen olyanig, hogy megkönnyíti a játékban a drágakövek megszerzését.
A Blizzard természetesen nem segített, de a hivatalos kérdezz-felelekben azért kitértek a jelenségre, annyit mondva, hogy az ékkő tökéletesen ellátta a feladatát, de ennél többet már nem áll módjukban elárulni, a cég alkalmazottjai pedig nem kommentálják a pletykákat és elméleteket. Ezzel részükről le volt zárva a dolog, de világos lett, hogy szórakozni akarnak az néppel, akiket megőrjített az, hogy mit csinálhat az ékkő -- a kutatás folytatódott, jöttek az újabb elméletek szép számmal, de eredmény nélkül. Végül a fejlesztők megkegyelmeztek, s a frissített Q&A-ben elárulták: szó szerint kellett volna értelmezni azt, hogy az ékkő ellátta a feladatát, ugyanis tényleg csak annyi volt a dolga, hogy kattintható legyen, és egy üzenetet dobjon ki, de ezen felül nincs más, nagyobb célja. Szép volt, Blizzard!
A Diablo 3-ban is van egy ékkő (Gibbering Gemstone), de ennek már haszna is van, hiszen ennek segítségével juthatunk el Whimsyshire-ba.
1. A démoni Morrowind mod
A The Elder Scrolls széria már a megjelenése óta nagyszámú rajongót tudhat maga körül, s mióta szabadon lehet alakítgatni a játékot a hivatalos modkészletnek köszönhetően, gyakorlatilag végtelen időt tölthetünk el egyik vagy másik epizóddal. A népes közösség és a hatalmas bejárható terület azonban nem csak a játékidő kitolásában jön jól, hanem abban is, ha legendákra vadászik az ember. Az egyik ilyen mendemonda a JVK nevet kapta, s egy démoni modifikációról szól, mely képes romba dönteni annak az életét, aki képes végigjátszani -- természetesen creepy pastáról van szó itt is.
A történet szerint a közösségi fórumokon néhanapján feltűnt egy bizonyos Jvk1166z.esp állomány, melyet sokáig senki sem tudott megnyitni, ugyanis vagy vírust jelzett az adott felhasználó gépe, vagy még gyakrabban csak összeomlott a program anélkül, hogy bármi érdemi is történt volna. Egy napon azonban sikerült rájönni a mod futtatásának nyitjára, az eredmény pedig hátborzongatóra sikerült. Az eredeti Morrowindre rá sem lehetett ismerni, ugyanis a fő küldetést adó NPC-k mind holtan hevertek (a testük nem tűnt el, ahogy az alapjátékban), a többi városlakó a házaiba zárkózott be, s egyáltalán nem úgy viselkedtek, ahogy kellett, a karakterünket pedig egy rejtélyes, pókszerű lény zaklatta, aki folyton megsebezte, ha nem mozdultunk meg. Első látásra tehát a mod azon túl, hogy furcsa körítéssel operált, nem nyújtott semmi igazán izgalmasat -- az egyetlen még életben lévő és hasznos NPC azonban egy küldetést adott, ami egy kemény katakombán vezetett át, ennek legvégén pedig egy zárt ajtó fogadta azokat, akik idáig jutottak. A legtöbben itt fel is adták, ugyanis az ajtó az istennek sem akart kinyílni, ám volt, aki rájött arra, mit is kell tenni. Aki odafigyelt, az láthatta, hogy a városok lakói a nap egy bizonyos pontján egyszerre kilépnek a házukból és csak annyit mondanak, hogy nézd az eget. Ezt egy játékos meg is tette, s arra jutott, hogy valós csillagképeket lehet látni, s ezek olyan mozgást végeznek, amiből következtetni lehet az idő múlására.
Emberünk úgy döntött, hogy vár egy teljes évet játékon belül (ez egy nap valós időben), de csak annyi történt, hogy a démoni kísérő most már nem csak sebzett, hanem sikítással vonta magára a figyelmet -- az a bizonyos ajtó azonban zárva maradt. További két napot várva a játékra teljes sötétség borult, a rejtélyes alak pedig egyre agresszívabbá vált, valamint minden városlakó elbújt vagy a közeli barlangokba, vagy pedig a katakombákba, mintha tudnák, hogy történni fog valami. Tovább várva az NPC-k már nem kommunikáltak, csak egy helyben álltak, meredten, miközben a szemük vérzett, majd pár nap/év elteltével elkezdtek valamerre vándorolni. Ekkor a próbálkozó arról számolt be, hogy álmában meglátogatta a póklény és olyan dolgokról mesélt neki, amit a játékos senki másnak nem mondott el. Közölte vele azt is, hogy jól teljesített, s hamarosan kinyílik az ajtó.
Az sajnos már nem derült ki, hogy mi van az ajtó mögött, a bátor játékossal ugyanis örökre megszakadt a kapcsolat. Az utolsó üzenetében arról számolt be, hogy már ő maga sem tudja, álmodik-e vagy a valóságot éli át, egy valami azonban biztos: a gépéből kopogás hallatszik, mintha valaki ki akarna törni…
Ilyen és ehhez hasonló creepy pastával tele a padlás, de ez az egyik kedvenc a közösség körében.
