A brit Creative Assembly aranytojást tojó tyúkja, a Total War nem egyszerűen csak futószalagon ontja az új darabokat, de az utóbbi években még rekordot rekordra is halmoz. A Three Kingdoms (Kína történelme) például az egy hét alatt eladott egymillió példánnyal szó szerint történelmet írt, a Troy pedig az Epic Games Store-on produkált 7,5 milliós letöltést egyetlen napon (igaz, a bemutatás napján ingyenes volt). És a fantasy ágon hasító Warhammer szériáról akkor még nem is beszéltünk! Már pedig, ha egy üzlet beindul…, szóval remélhetőleg senkit nem lepett meg, amikor bejelentették az új történelmi epizódot, talán csak ott volt némi bizonytalanság, hogy épp ki lesz a kiválasztott. Nos, üdvözöljétek a fáraókat!
Pár hete a brit stúdió két prominens képviselője, Al Bickham és Locke Debuch egy igen érdekes prezentációt tartott az új, Pharaoh című epizód kampánymechanikájáról. Sőt, az esemény után ki is lehetett próbálni a játékot, igaz, csak egyetlen frakcióval, és csupán 50 kört, de így is kiderült néhány fontos dolog. Például az, hogy a nagyfőnök pozícióért Egyiptomban is sokat kell kaparni, de még ha meg is szerzed, az élő isten státusz sem ment meg a folyamatos furkálástól. A fáma szerint amúgy 1200 évvel Krisztus születése előtt járunk, abban a korban, amikor az Egyiptomi Újbirodalom a hatalmának a csúcsára ért. A próbaverzióban egy Ramszesz nevű fáraópalántával kezdtünk karrierbe, de a menüpontok között látható volt mindhárom frakció, ugyanis Egyiptom mellett (négy jelölt) a Kánaániták és Hettiták földjéről is benevezhető majd két-két vezető a versenyfutásba.
Az újdonságok sorát a testreszabható kampány nyitja, ahol minden apró vacakot be tudunk állítani, az induló körülményektől (büdzsé, nyersanyagok, mennyire legyen gyors a fejlesztés, hány isten érhető el, kérünk-e a természeti csapásokból) kezdve az olyan technikai kérdésekig, hogy legyen-e auto-battle opció, vagy például, hogy bekapcsoljuk a svéd Paradox játékaiból ismerős Ironman módot (nincs mentés)! Az új kampánytérkép egyébként a Nílus völgyétől a Földközi-tenger keleti partvidékéig nyúlik, miközben a folyó és a tengerparti rész természetesen hajózható. A látvány helyenként egészen impozáns, viszont elég sok a kopár felület – utóbbi azzal magyarázható, hogy a Nílus völgyétől távolodva jórészt sivatagokból áll a vidék.
A játékmenet továbbra is a megszokott recept szerint zajlik, azaz a seregek körönkénti metódusban mozgathatók a térképen, az összecsapásokat, ostromokat pedig a formációkra épülő, valós idejű csatákban lehet lebokszolni. Meglepő módon azonban az ügynökkategória teljesen hiányzik, és az aktuális hős élete sem az agyatlan hódításról szól, hisz feltörekvő hadvezérként kezdi meg a pályafutását, és ahogy mindenkinek, neki is végig kell járnia az uralkodáshoz vezető lépcsőfokokat. A birodalom nagyságát hirdető hódításokkal, monumentek építésével és az udvari tanács politikai intrikáit kitanulva szerezhet egyre több legitimitást (egy új politikai nyersanyag), ami pedig ahhoz kell, hogy az utódlásért zajló polgárháborúban sikerrel vegye az akadályokat.
Az új rész elég sok dolgot átörökített a korábbi, szintén a bronzkort megéneklő epizódból, a Total War Saga: Troy-ból, hisz centire ugyanazok a nyersanyagok, a tech fa is nagyon hasonló és a kezelőfelületen is csak minimális kiigazítás történt – lényegében az akháj motívumokat cserélték egyiptomira. Így aztán Egyiptomban is folyamatosan csencselni kell a nyersanyagokkal, viszont az építkezős rész az outpostokkal (egy új külső réteg) kapott egy komoly löketet. Az outpostok a környék beépíthető pontjait jelölik, ahova templomokat, erődöket, kereskedőállomásokat vagy a legitimitáshoz szükséges monumenteket vagyunk képesek felhúzni. A közeli régiók fejlesztése mellett azonban más gyakorlati haszna is van a dolognak: egyrészt, hogy így helyet tudtak szorítani az egyiptomi építészet különleges darabjainak, mint a szfinx, vagy a piramisok, a másik pedig a hadseregek gyors átcsoportosítása. Amennyiben ugyanis a hazai sereg betér egy ilyen pontra, akkor rögtön visszakapja az addig elhasznált mozgáspontjainak a felét, és emellé még egy jó kis bónuszt is begyűjt (például egy adag morált, extra védelmet, satöbbi).
A Pharaoh következő fontos újítása a bronzkori civilizáció fenntartásáról szól, azaz léteznek a világban kiemelt városok, kulturális centrumok, amelyeknek a fejlesztése virágzó korokat, a felprédálása, lerombolása pedig hanyatlást jelent. A természeti katasztrófák, járványok bekövetkeztének esélye pedig elég komolyan függ attól, hogy a civilizáció mely időszakát éljük, és a tengeri népek címszó alatt emlegetett fosztogatókkal is gyakrabban kell összecsapni, amikor épp krízisben van a világ. Ha már a hadakozásnál tartunk, a Troy Historical játékmódjával összecsengő alapokat találunk itt is, például a hadvezérek nem félistenek, hanem testőrséggel felvonuló, igencsak sebezhető arcok. A katonákból a bronzkori készlet a hajítódárdás, íjas, lándzsás, buzogányos legényeket fedi, akik némi bronzzal, majd arannyal megtámogatva bújnak egyre komolyabb vértekbe és pajzsok mögé, plusz nem árt minél hamarabb kibontani a harci kocsikat, mivel elég brutálisra sikeredtek. A hadviseléshez pedig olyan újítások is tartoznak, mint mondjuk a dinamikus időjárás, melynek lényege, hogy esőben például felázik a talaj, és lassítja a nehéz fegyverzetűek mozgását, a tűző napon pedig hamarabb elfáradnak a katonák, de említhetném akár a homokvihart is.
Egyiptomban a körökre osztott játékmenet – minden év hat kört jelent – a folyóhoz köthető bizonyos stációkat szimbolizál: az áradásét, majd a víz visszahúzódásakor a vetés és aratás ciklusát, miközben minden hatodik kör (az évforduló) egyben egy speciális eseményt jelez, a Shemsu Hort. Ebben az időszakban ül össze az udvari tanács, és aktiválódnak az év közben előkészített intrikák, orgyilkosságok, zsarolások, valamint egyben az új tagok kinevezései is. Az újrajátszhatóság szempontjából fontos pillanat még, amikor kiválaszthatjuk, mely nagy fáraó nyomdokaiba kívánunk lépni. Én III. Thotmeszt választottam, aki a legnagyobb egyiptomi hódító volt, és segítségével a civilizáció kiemelt városait lehetett ”megdolgozni”. Körönként egy-egy szabotázs akció a megfelelő felületen, illetve a helyi lojalistáknak csúsztatott kenőpénz, és gyakorlatilag úgy érkeztem meg a városfalak alá, hogy esélye sem marad a védőknek. Persze módunkban áll nagy építő, kereskedő vagy akár vallási reformer örökséget is választani.
Összefoglalva, olyan eget rengető újdonságokat most sem hoz a Total War, de egy jól összerakott bronzkori kampánymechanikát igen. A tenger felől folyamatosan érkező hódítókkal, az állandó polgárháborús állapottal (valaki mindig a trónra pályázik) pedig egy igencsak feszes tempójú alkotásnak nézünk elébe, méghozzá a megszokott (jó) minőségben.
Október 23-tól már te is kipróbálhatot, hogy mit tud a legújabb Total War, amit akár már most is előrendelhetsz a Konzolvilágnál!
