Üdv mindenkinek!
Dantes!
A héten volt egy kis időm és beleolvastam az első regényedbe, és gondoltam megosztom az észrevételeimet, ha sok újjal nem is szolgálhatok, hisz ahogy elnéztem, már sokan reagáltak rá. Bocs, de én még csak most figyeltem fel igazán eme írásra, de végül is jobb későn, mint soha, h egy kicsit közhelyes legyek
Először is a világ és a sztori egész jó. Ez egy tökéletes alap, minden megvan benne, ami egy jó fantasyhoz kell. A fantasyt sokszor kritizálják sablonossággal, de szerintem nincs olyan fantasy, még a legremekebb alkotások között sem, amiben föl ne bukkana egy-egy sablon karakter. Ez egy ilyen műfaj, hisz a különféle mitológiákban lefektetett alapok adottak, ezek pedig a fantasy legfőbb forrásai (klasszikus antik-kelta-viking).
A régi hozzászólásokat böngészve vettem észre, hogy sokszor előkerült az nyamvadt helyesírás, ami szerintem egész jó a regényben (már az én mértékemmel nézve), bár azóta már biztosan átnézted-javítottad párszor a művet. Ezzel szerintem nincs gond, viszont a szóismétlés, szóismétlés és a szóismétlés az probléma lehet, főleg ha pl: pályázatra szánod majd valamelyik írásodat.
Ami szerintem a legfontosabb: ez a történet túlnő a keretein! Ezen azt értem, hogy néhol (néhol, és nem végig!) úgy tűnt, mintha a sztori el lenne sietve. Sok olyan rész van benne (pl: ötödik fejezetben a nomádok elleni gigászi csata), ahol jobban is ki lehetne bontani az eseményeket. Az említett csata befejezése ugyanis nekem olyan volt, mintha egy jelenet közepén egyszer csak "függöny le!", aztán kész. Szép komótosan beindul a gépezet, számszeríjászok, gyalogosok, lovasok, stb. Aztán mintegy közelit adsz a hősökről, végül jön a "Lassan kezdtek el fogyni a nomádok..." mondat, és ez elvágja az egészet. Ezt nem arra mondom, hogy most rossz az ötlet, vagy hogy, unalmas. Szó sincs erről! Csak így kívülállóként olvasva kicsit meglepődtem, hogy nem volt hosszabb átvezetés, mielőtt jön a jelentés másodpercekkel a harc után a veszteségekről (tudom, h itt sok idő eltelt, hisz olvashatjuk, h. a nap már magasra ért az égen, de pont ezeknél a részeknél érzem, h. vmi még tök jó lenne ide). Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amire itt gondolok, de még egyszer leszögezném, hogy az eseményekkel, ötletekkel semmi bajom.
És végül még annyit, részben kapcsolódva az előzőhöz, hogy a párbeszédekben is az érződik, hogy itt rengeteg ötlet, esemény, furfangos húzás, szereplő van, és ők/ezek mind ebben az egy regényben akarnak szerepelni. Érthetőbben: így első blikkre (kis túlzással) ez a sztori megtölthetne egy kétszer ekkora regényt is.

Na szóval ennyi lett volna ami így eszembe jutott, remélem nem voltam túl kemény. A második regényedbe még nem néztem bele, majd ha időm engedi, akkor belekukkantok, de szerintem még maradok az elsőnél, mert mint mondtam az elején, még abba is csak bele-bele olvasgattam, szóval ez még csak ilyen formálódó vélemény lenne. Ja, és nyugodtan lehet a kritikát is kritizálni

Nem az a baj, ha elirsz valamit, hanem az, ha nem irsz semmit!
Tényleg nem kekeckedni akartam.
És tényleg nagyon jó az irásod hangulata. Ami mindig a leglényegesebb egy könyvnél.

na hát köszönöm szépen a szavaidat blars, jól estek komolyan, de igaz, ez még egy olyan vázlat, amelyet kibősvíteni-kiegészíteni és kijavítani is ki kéne, szal még bocsi az esetleges törtélemmel kapcsolatos elírásokért

Bocsika a duplázásért!
Hali Cortez!
Az este Nicolas Sharp helyett a te könyveddel múlattam az időt.
A sitlusod és a történet szövése nagyon tetszik. Gyorsan és könnyen magával ragadja az olvasót. Szépen kapcsolódnak egymásba a kalandok, szinte nincs is üresjárat köztük.
Viszont néhány szót és adatot pontosabban kellene kezelned.
A biborosokat Eminenciás úrnak hivják. Az Excellenciás egy világi ranghoz tartozó megszólitás.
A legnagyobb fából készült hajók, amikkel tengerre is lehet szállni, kb 70 m hosszúak. Arról nem is beszélve, hogy a hegyvidéki macedónok még annyira sem voltak hajós nép, mint a rómaiak.
Móra Ferenc Aranykoporsó c. regénye szerint Diocletianus korában Nagy Sándor szarkofágja még egy egyiptomi templomvárosban volt megtalálható. Az egyiptomiak nem csak isteni származásúnak tartották, hanem istenné kiáltották ki Alexandroszt.

Sajnos a történelemmel foglalkozó irásoknak nagy problémája az ábrázolt kor. Ne vedd kukacoskodásnak a kritikámat, kérlek!
Az igazán lényeges az, amit az elején irtam. Nagyon jól sikerül hangulatot teremtened. Ha olyan lehetőségek birtokában lennénk, simán juthatnál el a kiadási ilyen stilusú könyvekkel!

Bocsika! Még mindig frázis-késésben vagyok Nicolas Sharp miatt.
Megkaptam az küldeményedet, csak még nem jutottam odáig, hogy el is olvassam. De a héten feltétlen sort keritek rá.

emberek, remélem megkaptátok a regénytöredéket, mert sajnos megint behalt a rendszer itt a fősulin, de remélem azért elküldte

Bocs! a kalózkodás miatt kicsit fázis-késésben vagyok!
Küldheted! Kiváncsian várom!

Blarskerin, Dantes ha esetleg unatkoznátok és szükségetek van egy kis olvasmányra, most találtam meg a régi Indiana Jones regényem egy 60 oldalas töredékét, melynek egyetlen hibája, hogy nincs befejezve. Ha érdekel titeket, akkor elküldöm, mondhatnátok róla egy kis véleményt!

Rendben emberek akkor szombaton 4kor találkozunk, remélem majd azért Che is benne lenne a dologban...

OK! Én benne vagyok a szombati időpontban!

Dantes köszönöm szépen, el fogom olvasni, és majd írok róla véleményt! A hétvégéről, nos igen nem jött össze, sajnálom, egyik barátom nagyapja meghalt és oda kellett mennem.
Akkor most mondjuk mit szólnátok hozzá, ha szombaton délután 4kor találkoznánk msnen, ha mindenkinek oké, akkor most tényleg hozzuk össze, én most ráérek?!

Az OFF! topicban is irtam, hogy a G-portalon szerverhiba miatt nincs ma szolgáltatás. Illetve addig nincs, mig a hibát elháritják!

Hali Cortes!
Hét végén sosem jön össze a beszélgetés? Én most is vártalak benneteket.
Tudom, Dantes rokon-látogatóban volt.

Dantes!

Ha megkérlek, nem küldenéd el az e-mailemre mindkét eddigi regényedet, nekem ugyanis nem működik a link amit betettél, viszont nagyon érdekelne! Nem mondom, hogy most rögtön el is olvasnám mindet, de szívesen belekezdenék!

Nekem sincsen problémám a hézagmentes folytatással, Che! Csak én ebben az esetben egybe fognám a kettőt. De itt megint csak hangsúlyoznom kell, hogy ez az én véleményem. Nem tudhatom, hogy Dantesnek milyen szándéka van a tagolással.

Dantes írását ugyan nem olvastam el végig, de bele-bele olvasgattam a fejezetekbe (sajnos vannak egyetemről is feladott olvasmányok - mostanában főként azt kell olvasnom ). Nekem tetszik, ahogy az előző is. Nekem az is bejön, hogy szinte alig van "hézag" az első és a második könyv között. Gyűrűk Urában is hasonlóan van, ahogy emlékszem, szóval ezzel, véleményem szerint, nincs baj. Tolkien trilógiája pont úgy van meg nekem, hogy egybe van kötve az egész, és mindössze pár lap és átvezető szöveg választja el egymástól mondjuk a Két torony-t és a Király visszatér-t. Meg végülis, ha Dantes-nek ez az igénye, akkor miért ne? XD Ez is egy stilisztikai megközelítés.

Abban viszont egyetértek blarskerin-nel, hogy lehetne egy kicsit naturálisabb, vérmocskosabb XD. Legalábbis, ha vannak benne ilyen csúf szörnyetegek, harcosok, akkor gondolom, nem római-görög nevelők mellett nevelkedtek, hanem a harc "ölén" XD. Szóval szerintem is kicsit "durvulj" XD. Az én álláspontom az, hogy az irodalom, szépirodalom nem attól esztétikus, hogy nem használunk benne akár durva kármokodásokat is... Persze túlzásba azt sem szabad vinni, de, ha nem öncélű ezeknek a berakása, akkor szerintem semmi gond. Csak "realistábbá" teszi a cuccot.
De ez is szubjektív: az alkotótól függ, hogy realista regényt akar írni, vagy inkább "szimbolikusabbat", melyben idealizálja az alakokat. Mesét akar írni valaki, vagy valami dark fantasy-t.

Várjuk a 3. részt (LOL), vagy valami újat, esetleg XD (meg persze majd olvasgatom még... meg blarskerin-ét is XD.)

Hali Dantes!
Elolvastam a könyvedet. Egyre jobb a sztori!
De nekem az a véleményem (szigoruan csak a saját véleményem) hogy jobb lenne egyetlen regényként kezelned az egészet. hiszen szinte percre ott folytatódik, ahol az elsőt befejezted. Akkor nem kellene átvezető magyarázat, hanem egyszerűen folytatódik a történet. Szervesen egybe illik az egész, szerintem kár szét tagolni.
Kicsit kritizállak is. Nekem kezd egy kicsit sok lenni az elméje erejét használó és legyőzhetetlen felszerelésű harcos szervezetek száma. Loranden, What, Pengemesterek, Ezüstpáncélosok, Árnyvadászok.
Egy pengemesternek miért kell megtisztitania az agyát harc előtt? Egy magányos harcos kettővel felér, ha megfelelő hanghatásokkal (orditásokkal) és a bunkót lóbáló ősember elsöprő rohamával veti magát egy csoportra. Ennél csak egy félelmetesebb dolgot tudok elképzelni. Egy római falanx-ként karddal támadó csapatot, amely viszont némán teszi a dolgát.
Fenntartom a korábbi észrevételemet, hogy a harcosaid valójában nem igazán harcolnak, hiszen mindenen csak vigyorognak és röhögnek. Egy test test elleni harcban fogcsikorgatás, lihegés, káromkodások, szembe csorgó izzadtság van. Hiszen a kellő erejű csapások bevitele és védése elfárasztja a harcost.
Bocsika!
Minden kritikám ellenére tetszett az irásod. Mint mondtam, nagyon jó sztori. kiváncsi vagyok a végére!

Én úgy javitok a leirt dolgokon, hogy mikor elkészül, leteszem egy-két hétre "pihenni". Aztán friss erővel veszem elő és úgy olvasom, mintha más irta volna. Persze azért előfordul, hogy igy is benne marad egy-két (tucat) hiba.
A World-ben sokkal könnyebb mindez. Csak az a baj, hogy "ő" meg túlbuzgó. A kalóz-sztroimban egy helyen bizonyos mennyiségű kakaóról kellett irnom. Erre a kis aranyos közölte, hogy "ilyen szót nem vetünk papirra/képernyőre!"

Üdv! Nagyon rég jártam már a fórumon, és örömmel látom, hogy végre fellendült ez a topic is! Jómagam is szoktam írogatni ezt-azt, leginkább fantasy-t, de az az igazság, hogy egyetlen egy művet sem fejeztem be eddig, mert időm sincs, meg amúgy is csigalassúsággal haladok. A sok, régi sztorikezdeményből most kiragadtam egyet, és a fórumot olvasgatva újra rászántam magamat az írásra .
Amúgy tök érdekes, ahogy itt olvasgattam, hogy ki milyen írási stratégiát használ. Én is próbálkoztam már sok mindennel, de vhogy sosem ment az, hogy vázlatból építsek fel akár egyetlen fejezetet is, nemhogy adott esetben egy egész könyvet. Innen is ered lassúságom. Nálam úgy mennek a dolgok, hogy a legváratlanabb pillanatokban kitalálom a következő jelenetet, van, hogy kompletten a lezajló párbeszédeket is, aztán majd vmikor, ha időm és hangulatom engedi, akkor leírom/begépelem. Így aztán kb. bekezdésenként haladok előre, ami elég furán hangzik, de én már ezt szoktam meg, és nem is tudnám másképp csinálni. A csattanó az egészben az, hogy ennek köszönhetően még én is csak nagyon homályosan látom a dolgok előremenetelét a történetben, így aztán a végkimenetel finoman szólva is elég képlékeny , magyarul fogalmam sincs róla, hogy mi lesz a sztori vége, de vhogy lassacskán mégis halad előre, és előbb utóbb összefutnak a szálak... Legalábbis remélem

Én pont forditva csinálom!
Eszembe jut egy ötlet, elkezdem törni rajta a fejem és kialakul a sztorija, amit leirok vázlatba. Aztán a további fejtörögetés közben kialakul egy halom jelenet, amikből ki kell válogatnom, hogy melyikre van igazán szükség, melyikre nincs.

Higgyétek el én is vitatkoznék a tanár úrral, és fogok is, de neki erről ez a véleménye, pedig ő egy 30 éves irodalomkritikus emberke, aki több nagy országos lap szerkesztője is volt, szal azért valamit konyíthat a dolgokhoz, ez persze nem azt jelenti, h nekünk ezzel egyet kell értenünk....
Amugy a módszerről amit most próbálgatok. A lényege, h minden fejezetet alig 5 oldalban írok le, és miközben ezeket írom, hagyom h közben eszembe jussanak hozzá az ötletek, amiket nem írok bele egyből, hanem cetlikre írom, és később visszanézem, h melyik lenne jó melyik nem, és ez alapján azokat írom visszafelé bele a történetbe, egyenlőre jól haladok így....

Ezek szerint a tanárod elkülöniti a festészetet és a portré készitést is?
Az iró, az iró marad, akár milyen tipusú szépirodalmat is. Ettől eltérnek a dokumentum jellegű könyvek, az ismeretterjesztők, meg még néhány egyéb kategória.
A bestseller szerintem nem kategória, csak azt jelenti, hogy éppen azt a könyvet veszik a legtöbben. Lehet éppen egy szakácskönyv is bestseller.

Dede egyértelműen nagy íróknak tekinti őket, csak ők nem a szépirodalom határain belül írtak, ős igazából csak ennyit mondott. Én is kérdeztem tőle pont ezt, h akkor végülis Bram Stoker, vagy a H.P. Lovecraft sem tekinhető írónak, mert ők meg horrort írtak, de ő egyszerűen csak elkülönít két kategóriát, ez lenne a szépirodalom és a bestseller. És nem azt mondta h ez utóbbi nem jó, csak h könnyebb ebben alkotni mint az előbbiben!

Én annyiból nem értek egyet a kritikusokkal, hogy ennyire lehúznak mindent, mert egy keződ irótól aligha várható el, hogy azonnal Nobel-dijas szinten kezdjen irni.
A másik problémám. Akkor a tanár úr szerint olyan kis senkik, mint Isaac Asimov, Frank Herbert, Arthur C. Clark, Stanislaw Lem és Ivan Jefremov nem is tekinthetők iróknak, mert sci-fit irtak? Szerintem a tanár úr szivesen cserélne ismertséget, képzelőerőt és irói vénát bármelyik iróval.

A saját műveimről pár szóban.
Nyomorgatom a SeaDogs-ot, hogy be tudjam fejezni a kalóz-sztorimat, amit lényegében a végigjátszás alapján irok.
Utána folytatom a másik irományomat, aminek az első néhán yoldalát feltettem az Űrlakók mögé. Cime még nincsen, mert nem jutott eszembe kellően találó.
Ha valaki véleményt mondana az eddig feltett förmedvényeimről, nagyon megköszönném.

Én most új fajta módszerrel kezdtem írni, remélem beválik, egész jól haladok ennek alkalmazásával
Amugy tanár úr elolvasta a Hírnök című írásomat, amit blarskerin és Dantes is olvasott, és hát ahogy annak idején blarskerin fogalmazott, csak azt nem vnta kétségbe h tudok írni. Kegyetlenül lehúzta, de hát őszinte véleményt kértem tőle és megadta, szal nem panaszkodok, de azt modta h azt már látja, h inkább az ún. bestseller műfajokban kell próbálkoznom (sci-fi, fantasy, akció, kaland) és nem prózaírással, mert úgy látja h az említett műfajok mennének meglátjuk...