Olvasgattam a tavalyi összesített játékeladásokat az USA-ban, és tudjátok mi jött ki? A CoD: Modern Warfare lazán elvitte az évet, de szorosan utána két sportjáték is következett: az NBA 2K20 és a Madden NFL 20 (a FIFA 20 „csak” a 14. helyre csúszott ezen a listán). Ez pedig jól mutatja, hogy hiába a rengeteg emlékezetes, játéktörténelmileg is mérföldkőnek számító cím, ha az amerikai piacot szempillantás alatt letarolja egy-egy új sportjáték. És mivel a sportjátékok zöme az EA markában van, képzeljétek csak el, hogy mekkora profitot akasztanak minden év végén, csak az amerikai játékosokról. Az NHL 20 a maga módján egyáltalán nem volt rossz része a sorozatnak. Rengeteg olyan újítást tartalmazott, amiket a rajongók már évek óta követeltek az EA-től (például a kapusmozgások kidolgozását, vagy a szakkommentátorok lecserélését), és ezeket maradéktalanul meg is kapták. A legnagyobb probléma az NHL 20-ban a rettenetesen középszerű látványvilággal volt, ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy egy 2013 őszén megjelent motor (Ignite) hajtotta.

Jégre teszlek!

Sajnos az Ignite-ot most sem sikerült elhagyni, de legalább finomhangoltak benne ezt-azt: az animációk – főleg hátrafelé mozgásnál – szebbek, gördülékenyebbek. Meg merem kockáztatni, hogy jobb pillanataiban az NHL 21 van annyira hatásos, mintha tényleg egy tévéközvetítést nézne az ember. Sajnos a közönség- illetve a gólörömök animációján semmi változást nem véltem felfedezni a tavalyi részhez képest. Szakkommentátorként visszatért James Cybulski és Ray Ferraro, természetesen kibővített szókinccsel. Már a menü is sokkal letisztultabb, könnyebben átlátható, mint korábban. Pinelhetünk magunknak három játékmódot, amiket leginkább szeretnék használni a sok közül, így megkönnyítve a tájékozódást. Amibe pedig tényleg nem tudok belekötni a mai napig egyetlen EA Sports-játéknál sem, az a licencelt soundtrack. Itt is remek érzékkel válogatták össze a leghangulatosabb friss slágereket. Felcsendül többek között Awolnation, Cold War Kids, The 1975, de még Yungblud is. A dizájnos kinézet mögött aztán hamar megakadhat a szemünk az idei rész egyik legnagyobb újításán, a Be A Pro módon, ami a kampányt takarja.

Bár már az NHL 20 is próbálkozott hasonlóval, ott egyáltalán nem volt naprakészen tartva a kampány – most ez teljesen megváltozott. Kezdésképp kreálhatunk magunknak egy játékost, de annyira alapos módon, hogy a Sims is elszégyellné magát. Megadhatjuk a nemét, haja-, illetve szeme színét, ruházatát, az azon lévő számát, posztját, sőt még azt is, hogy milyen néven szólítsa őt a kommentátor. Ha ez megvan, csapatot választva meg is kezdhetjük karrierünket az Európai vagy a Kanadai Jégkorongliga alsóbb osztályaiban. Jópofa, hogy egészen történetközpontú lett ez a játékmód (csak úgy, mint a Longshot a Madden NFL-ben, vagy a The Journey a FIFA-ban), azaz többször lesz alkalmunk beszélgetni az edzőnkkel, a csapattársainkkal, vagy épp a médiával. Ez mind-mind hatással van karrierünkre, és az általunk adott válaszokból ágazik el, hogy a Team (csapat), vagy pedig a Star (egyéni) oldalt erősítjük inkább. Bizonyos meccseken a kihívások teljesítéséért extra pontokat is bezsebelhetünk, amiknek hála egyre feljebb lépkedhetünk a ranglétrán, és eleinte csak a szponzorok, majd az egészen nagy csapatok is sorban állhatnak értünk.

A pálya ördögei

Élesben a jégen nagyon is meg kell küzdenünk azért, hogy a mi jelenlétünkre is úgy reagáljon a közönség, mint mondjuk Alexander Ovechkin, azaz Ovi (ő van a játék borítóján is) minden egyes megmozdulására. Emiatt a feedback, azaz a rajongók visszajelzése rettenetesen fontossá válik, ha a kampányban szeretnénk érvényesülni. A mesterséges intelligencia szerencsére javult, a mezőnyjátékosok immár sokkal ésszerűbb megmozdulásokat hajtanak végre, valamint a védekezés is sokkal jobban teljesít a tavalyi részhez képest. Sajnos ugyanez igaz az ellenfélre is: támadásaik a bal- és a jobb bekkek által taktikusabbak, kapusaik pedig előre felmérik a gólhelyzetek kialakulását, ezért jobban rákényszerülünk a gyors passzokra és a látványos cselekre. Az irányítás egyszerűen tökéletes, erre kár is szót pazarolni, azonban érdemesnek tartom még megemlíteni a szintén új belépőként érkezett HUT Rush módot. 

Ennek lényege, hogy az adott mérkőzések során minél látványosabb, lehetőleg egymásba fűzött cseleket valósítsunk meg, amikért szép számmal kaphatunk pontokat – gólt szerezni itt nem elég, kellenek a skillek. A megszerzett pontjainkat pedig új, kioldható felszerelésre szórhatjuk el. Ezekből pedig tényleg annyi van, mint Budapest utcáin az eldobott arcmaszkokból: különféle sisakokat, mell- és vállvédőket, nadrágokat, szuszpenzorokat, korcsolyákat és persze ütőket is szerezhetünk. Ami nagyon tetszett, hogy ezek kinézete sem csak és kizárólag a közelmúltra korlátozódik, hanem évekkel, évtizedekkel ezelőtti variációkat is kioldhatunk. Majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor megláttam, hogy egyik kedvenc csapatom, a Detroit Red Wings még az 1900-as évek közepén használatos mezeiből is a mai játékosokra aggathatok jónéhányat.

Visszatért a World of Chel, ahol szintén kreálhatunk magunknak karaktert, és online mérkőzhetünk meg más játékosokkal, de ugyanúgy itt van a már megszokott 5v5, és a Threes and Ones játékmód is, amit jóval könnyebbé, ezzel együtt pedig szórakoztatóbbá varázsoltak. A HUT Rush egészen arcade játékélményt kínál, és a kezdőknek sem kell megijedniük, természetesen található nekik megfelelő nehézségi szint is a repertoárban. Az NHL 21 legnagyobb negatívuma – és ezt tulajdonképpen az összes EA Sports-játékra rá lehetne húzni – az árazása. Két merőben új játékmódot és némi finomhangolt animációkat kapunk teljes áron, ami sokak kedvét elveheti. Ha az ember hajlandó kompromisszumokat kötni, és nyomott áron venné meg az NHL 21-et, akkor azt megteheti, méghozzá az NHL 20 képében.

A főbb pontok változatlanok, az idei – a COVID-19 miatt megcsúszott – részre csak tökéletesítettek néhány aspektust az EA Vancouver emberei, valamit behoztak két új, elég jópofa játékmódot. Ettől függetlenül az NHL 21 remek választás lehet a jégkorong szerelmeseinek, persze csak akkor, ha le tudják nyelni a békát, hogy nagyjából 20 000 forintot kell költeniük egy olyan sportjátékra, ami alig változott az elmúlt 4-5 év során.