A hullámzó csípőjű, ostorhajzatú, alakváltó fél-dzsinn, Shantae, fárasztó kalandjai után egy pihentető vakációra készülve felkerekedik barátaival, hogy ellátogasson egy ősi romokra épült trópusi szigetre, azonban hamar kiderül, hogy nem lesz része túl sok kikapcsolódásban. Arena Town polgármestere ugyanis valójában a Fél-Dzsinn Fesztivál egyik résztvevőjeként hívta meg, öt másik, szintén lámpáslakó felmenőkkel büszkélkedő leányzóval együtt. Shantae nem is próbálja leplezni izgalmát, mikor meghallja, hogy végre hozzá hasonló fél-dzsinnekkel találkozhat, de öröme nem tart sokáig, mivel nem sokkal megismerkedésük után frissen szerzett barátainak váratlanul nyoma vész. És vajon ki lesz az egyetlen, aki felkutathatja és megmentheti őket, miközben felderíti és igyekszik túlélni a város alatt húzódó ősi labirintusok titkait?  

Bolondos vakáció

A sorozatra jellemző csodálatosan megrajzolt karakterek és imádnivalóan színes látványvilág, no meg a hasonlóan bájos átvezetők – köztük a méltán elismert TRIGGER által készített intró – abszolút nem okoznak csalódást. Ahogy bebarangoljuk az egyetlen, szerteágazó útvonalak hálózatából álló térképet, az újak mellett rengeteg ismerős arc fogad minket, melyek közül a kevésbé vendégszeretők ellen ezúttal is Shantae nők milliói által irigyelt dús, mégis pusztító erejű hajzuhataga lesz fő fegyverünk. Arzenálunk persze a történet előrehaladtával folyamatosan bővül, nemcsak a megmenekített „kollégáktól” tanult új állati alakokkal, de a kölcsönvett varázserejükkel szerzett új képességekkel is, no meg az árusoktól vásárolható plusz mágikus kütyükkel.

Bár a Shantae and the Seven Sirens világa alapvetően nem hatalmas, mégis, folyosói minden alkalommal tartogatnak valami újati, legyen az egy rejtett kamra, egy kupac drágakő, egy plusz életet jelentő polipcsemete, vagy akár egy teljesen új útvonal, ahogy újabb és újabb képességekkel visszatérve úgy bontjuk ki fokozatosan a térképet, akár egy nyíló virág a szirmait. Az időközben megnyitott teleportáló szobákkal ugyan lerövidíthetjük utunkat, ezzel meggyorsítva a számos oda-vissza futárkodós feladatot, de ha van rá türelmünk, érdemes többnyire inkább gyalog galoppolnunk, nehogy elkerüljünk egy korábban elérhetetlen folyosót vagy más finomságot. Arról már nem is beszélve, hogy gyalogosan több harcban van részünk, amivel gyorsabban tehetjük teljessé szörnykártya-gyűjteményünket, melynek lapjai nemcsak mutatóban vannak, hanem más-más módokon fokozzák Shantae képességeit. Az extra lapok sem vesznek kárba, azoktól ugyanis csillogó drágakövekért megszabadulhatunk, egyes karakterektől pedig igazán ritka darabokat is szerezhetünk pár úton útfélen előforduló aranyrögért cserébe. A fejtörőkből és főellenfelekből az élmény megőrzése érdekében egyet sem lőnék le, de természetesen ezekből sincs hiány, még ha nem is kifejezetten bonyolultak és grandiózusak. 

Szirénszimfónia

Ügyességtől és maximalizmustól függően a Shantae and the Seven Sirens körülbelül 6-8 óra alatt teljesíthető, de ha nem volt elég a varázslatból, még mindig ott a New Game+. A nehézségét tekintve úgy gondolom, hogy ez az új rész egy a korábbiaknál jóval elérhetőbb és bizonyos tekintetben egyszerűbb epizódra sikeredett, de azért persze így is van benne kihívás. Mindezzel együtt viszont jóval visszafogottabbnak érződik, különösen a Shantae: Half-Genie Hero sokkal dinamikusabb, látványosabb, változatosabb és mélyebb játékmenete után. Mindent összevetve kedvenc fél-dzsinnünk legújabb kalandja nem emeli új magasságokba a sorozatot, de stabilan hozza a megszokott aranyos, mókás és színes platformer élményt.