Arisztotelész szerint az ember „zóon politikon”, vagyis közösségi lény. Az arisztotelészi államformatan (Politiko), melyben a bölcselő leírta az ideális és nem ideális államformákat, évezredeken keresztült állt a jogtudósok és bölcsészek gondolkodásának középpontjában. A közösségi lény politizál, megvitatja a közügyeket, és bár napjainkban a politikát legtöbben már nem tartják „tiszta” tevékenységnek, az kétségtelen, hogy egy ország működése elképzelhetetlen lenne nélküle.

A politika már a játékipar kezdete óta foglalkoztatta a fejlesztőket, az egyik ilyen legrégebbi játék a Spectrumra 1983-ban, Enterprise 128-ra 1984-ben megjelent Dictator, mely teljes egészében szöveges alapú program volt, és a játékos feladatává a különböző érdekcsoportok közötti lavírozás vált, hogy minél tovább a képzeletbeli Ritimba állam teljhatalmú vezetője maradjon…

Az elmúlt évtizedekben sem maradtunk politikai programok nélkül, a The Political Machine 2008-ban az Amerikai Egyesült Államok elnökjelölti versenyét kellett megnyerni, a 2017-ben megjelent Realpolitiks pedig egy grand stratégia képébe csomagolta a politikai tevékenységet. A Jujubee SA játékának második részét hét elején próbáltuk ki, azonban Tika kolléga nem volt éppen elégedett.

De sebaj, itt van a Suzerain, ami leginkább a Dictator szellemi örökösének tekinthető. Ennek megfelelően nem szabad egetrengető grafikát várni, hiszen ez alapvetően egy szöveges stratégia/RPG, melyben a Sordland nevű államot kell irányítani. Sordland több évtizedig autoriter állam volt, azonban egy forradalom és egy választás után Anton Rayne került az ország élére. A feladat adott: Sordland dicsőségbe vagy a pokolba vezetése…

Politika, játék, kockázat

Az újkori politikai programok közül talán ez mutatja meg leginkább, hogy miről szól a politika. A Suzerain játékmenete kimerül annyiban, hogy olvasunk. Rengeteget. A Suzerain forgatókönyve több, mint 400 ezer (!) szóból áll, angolul, emiatt a történet megértéséhez/élvezetéhez nem árt egy felsőfokú angol nyelvvizsga. A Torpor Games alkotásában egy ország teljes újkori történelme benne van, és higgyétek el: nem egyszerű az államvezetés.

Hiába kell „csak” olvasni, ebben a játékban mindennél fontosabb a stratégiai gondolkodás. Rengeteg érdekcsoport található a játékban, pártok, amelyek a saját ideológiájukban megfelelően képzelik el Sordland jövőjét, cégek, amelyek befolyásolni akarják a politikát, ezzel együtt minket. Percről percre kell gondolkodni, és eltöprengeni az egyes döntések következményein.

Miért választottak meg minket? Mit ígértünk a kampányban? Az egyik első döntés, amit meg kell hozni a játékban, hogy milyen irányba vezetjük el az országot. Maradunk a tervgazdálkodásnál? Vagy a szabadpiacot választjuk, amivel sokkal könnyebbé válik a szomszédos és gazdagabb országgal való kereskedelem? Mit részesítünk előnyben egy nagyberuházásnál? Azt, hogy az ország leszakadó részei összeköttetést kapjanak a központtal, vagy pedig azt, hogy két gazdag régió járjon jól? Döntés döntés hátán, és lehetséges, hogy egy jó/rossz választás következménye órákkal később realizálódik.

Minden egyes döntésnek megvan a saját eredménye, melyet megváltoztatni nem lehet. Emiatt, és a rengeteg eltérő útnak köszönhetően ebben a játékban bőven benne van a sokszoros végigjátszás lehetősége. Tárgyalunk a kabinettel, a nemzetgyűléssel, a médiával, a különböző cégek vezetőivel, miközben folyamatosan figyelni kell az újságcikkekre. És hát valljuk be: erről szól egy politikus, egy állami vezető élete a nap 24 órájában, egészen a ciklusa végéig.

Könyv, melyben a főszereplő maga a játékos

Egy kicsit gondban vagyok a Suzerain értékelésével, mert ha a Heavy Raint és a Beyond: Two Soulst, valamint a Detroit: Become Humant nem tekintjük játéknak, hanem interaktív filmnek, akkor a Suzerainre is sokkal jobban illik az interaktív könyv jelző. Annak viszont nagyon jó. Mindent tartalmaz, amit egy jól megírt könyvtől elvárhatunk: a szemléletes esemény leírásoktól kezdve a politikai gyilkosságokon keresztül a zárt ajtók mögötti tárgyalások izgalmáig. Kell hozzá türelem, egy kis érdeklődés a politika iránt, de ha ezekkel rendelkezel, akkor tégy egy próbát a Suzerainnel, aztán, ha nem jön be, visszakéred az árát. Négyezer forintot mindenképpen megér, hiszen egy hagyományos könyv sem kerül kevesebbe, ráadásul annak a történetét még irányítani sem lehet.