Számtalanszor láttuk már az északi mitológiát és a Ragnarököt videójátékok alaptémájaként, és ezek nagy része megfelelő módon közelítette meg ezt a csodálatos hitvilágot. A Jotün, a The Banner Saga-sorozat vagy épp a God of War is kiemelkedő címek, garantált szórakozással. A Square Enix a tavaszi State of Playen jelentette be a Valkyrie Elysiumot, hogy a legújabb északi játékként próbálja elnyerni a játékosok kegyét. A kiadót ismerve bíztunk a minőségben, de tizenpár órával a játék elindítása után csak a csalódottság érzése maradt, meg a keserű szájíz, hogy ezt a játékot hogyan lehetett így elkészíteni és kiadni 2022 végén.

Közeleg a világvége

A Ragnarök már közeleg, így Odin, minden élő atyja egy különleges teremtményt, egy Valkűrt hoz létre, hogy Midgardba küldve megakadályozza a teljes pusztulást. A fiatal, harcos lány elindul, azonban gyorsan kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik. A Valkyrie Elysium az unalomig ismert történetet dolgozza fel, ami nem lenne baj, de a fejlesztők képtelenek voltak ezt bármiféle egyedi ízzel megbolondítani, az pedig csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a játék szinte összes eleme az évezred elejéről ismert megoldásokat mutat. Hogy ez mit jelent? A tutorialban Valkűr egyik helyről fut a másikra, megismerjük a harcot, a játékmechanikát, majd a további 10 órában nyílegyenes irányban haladunk előre, a végcél felé. Iránytű mutatja, hogy merre kell menni, az egyes helyszíneken megverekszünk az ellenfelekkel, ha pedig az utolsót is levertük, kinyílik egy ajtó, és mehetünk tovább. Nincs felfedezés, nem lehet mellékutakra menni, egy főellenfél legyőzése után visszatérünk Valhallába, majd Odinnak tett jelentéstétel után Midgardba. Ez ismétlődik folyamatosan, az egyetlen változatosságot a kincsesládák megkeresése és kinyitása, valamint a kék virágok begyűjtése jelenti.

Előbbiek Valkűr fejlesztéséhez és a továbbjutásához (pl. kulcsok) szükséges dolgokat rejthetnek, utóbbiak pedig Midgardot hátrahagyott emberek emlékfoszlányait, melyekből megtudhatjuk, hogyan éltek, mit csináltak, mik voltak a gondolataik, mikor meghaltak. A végcélig egyébként harcok százain át vezet az út, és ez egyértelműen a játék legélvezetesebb része. Kisebb szörnyekkel, hatalmas főellenfelekkel, és esetenként még istenekkel kell megküzdeni, és ez már Valkűrnek is sok lehet esetenként. Éppen ezért a főszereplőnek segítői is vannak, pontosabban halott harcossok szellemei (Einherjar). Őket előbb meg kell keresni, hogy mellénk álljanak, de nemcsak a harcban tudnak asszisztálni, hanem segítségükkel elérhetetlen helyekre is elérünk, ráadásul elmondják véleményüket Valkűrnek, aki a jó-gonosz között keresi az ideális helyet.

Valkűr harci képességei a játék elején eléggé korlátozottak, de a történet előrehaladtával, ahogy a tudása nő (könyvek és a karakter fejlesztése által), úgy szaporodnak a lehetőségek is. Nemcsak a klasszikus fegyveres harcban (kardok, lándzsák), de az úgynevezett örök művészetekben (Divine Arts) is: ezek jelentik a speciális, mágikus támadásokat, villámokat, tűzesőt, különlegesen erős támadásokat, melyekkel még az istenek is elintézhetők. Kombókat összefűzve 100-nál is több ütést lehet mérni a nagyobb ellenfelekre egymás után, így igazán izgalmas minden összecsapás. A harc hihetetlenül pörgős, eseménydús, különösen akkor, ha egyszerre sokan vannak a küzdőtéren.

Korai idők késői órán

Bármennyire is jó azonban a harcrendszer, önmagában nem menti meg a Valkyrie Elysiumot a középszerűségtől. A fentebb leírtak mellett az is probléma, hogy a világ iszonyatosan üres, pedig még közel sem következett be a Ragnarök. Alig lehet emberekkel találkozni, és bár a helyszínek tényleg magukon viselik az enyészet, a pusztulás nyomát, túlontúl gyakran ismétlődnek, ráadásul a grafika sem üti meg a 2022-es szintet. A zenék kiválóak, az automatikus mentés hiánya viszont kissé fájó, ami miatt Valkűr halála esetén újra kell kezdeni a legutóbbi ellenőrzőponttól, amely azt is jelenti, hogy újra le kell verni a korábban már lekaszabolt ellenfeleket.

A Valkyrie-sorozat 1999-ben született meg, ráadásul az első rész nem csak a kritikusok tetszését nyerte el, de az eladások terén is roppant jól teljesített. Egy széria feltámasztása persze mindig kockázatos, és nem feltétlen tudja megismételni az eredeti sikerét, bár láttunk már rá az elmúlt években pár pozitív példát, mint a Psychonauts 2, vagy a nemrég megjelent Return to Monkey Island új része. Sajnos a Valkyrie Elysium nem lett az a nagy visszatérés, amire a fejlesztő és a kiadó is büszke lehet. Ugyan vannak jó pillanatai, de ezekkel sem tud kitörni a középszerűségből, éppen ezért soha nem fog igazi klasszikussá válni.