Ami az előző részben történt: egyetlen hajóval indulhattunk neki a csendes-óceáni hadszíntérnek, hogy keresztül-kasul bejárjuk egyre hatalmasabb flottánkkal, küldetéseket teljesítve, és időnként a körülöttünk zajló AI vezérelte kapitányok csatáiba beavatkozva. Kiváló ötlet volt, némileg nehézkes kezeléssel és botladozó csatákkal kivitelezve, de a készítő csapat folyamatosan dolgozott a javításán és bővítésén: új hajók, nemzetek és helyszínek érkeztek, ráadásul teljesen ingyen. A közösség pedig felettébb hálás volt a törődésért, és kimondottan lelkes, amikor az Evil Twin bejelentette a folytatást.

Nagyobb, hosszabb és vágatlan

Az elvárások többnyire visszafogottak voltak: jobb kinézet, könnyebb kezelés, talán kicsit élvezetesebb, World of Warships-esebb részvétel a csatákban. Bár a Victory At Sea Pacificből (ezentúl VASP) címe alapján kimarad az atlanti-óceáni és földközi-tengeri színtér, és ezzel a Kriegsmarine is, de a legtöbben bíztak a csapatban, és az ígéretek alapján egy még nagyobb, még jobb, valós idejű grand strategyben.

A nagyobb kétségtelenül sikerült, sőt ijesztően hatalmas és összetett lett a folytatás. A rövid oktatómód után ugyanis a térség minden amerikai hajója és bázisa a mi felelősségünkké válik, azaz tucatnyi kikötőt kéne megvédenünk, az éppen rendelkezésre álló fél tucat flottaegységgel. Itt nincs lassú terjeszkedés, az USA már komoly befolyással rendelkezik a térségben, a japán flotta pedig éppen rajtunk gyakorolja a teljes pályás letámadást, így az első perctől kell mindenre odafigyelnünk, néha egyszerre több csatában is irányítva egységeinket. Előrelépést ígértek, előrelépést kapunk, még ha ez inkább egy félelmetes és néha kaotikus ugrás is – de nagyon sokaknak tetszik a kihívás.

Mélyvíz, csak eltökélteknek!

Azonban a remek alapötlettel nem járt együtt megfelelő kidolgozás. Sőt, a VASP jelenlegi állapota alapján inkább csak publikus bétának tűnik. A Császári Flotta egyelőre nem irányítható, holott sokan arra vártak. A grafika sokat fejlődött, de eléggé statikus és teljes pompájában sem igazán látványos (ellenben erőforrásigénye a sokszorosára nő). A kezelés ugyan javult valamennyit, de messze nem eleget a megsokasodott feladatainkhoz, így a csatákban sem időnk, sem kedvünk nem lesz átvenni egy-egy hadihajó teljes irányítását. Sajnos az AI sem áll a helyzet magaslatán: bár a célzásban sokat fejlődött, de navigálás helyett néha inkább dodzsemezik, ahogy az ellenségnek is akad pár tipikus, könnyen kihasználható hibája.

Újoncként a legfájóbb pont talán a gyenge oktatómód lehet. A taktikai csaták részletesebb magyarázata után éppen csak bemutatja, hogyan gyárthatunk hajókat, de arról, hogy az utánpótlás és a legénység beosztása is fontos, legfeljebb rövid videókból értesülhetünk, ha rákeresünk a menüben – a többit nekünk kell kikísérletezni. Ahogy a különféle bugokkal való együttélést is.

Összességében a VASP fájdalmas csalódás, amit jelenleg még a nyitó ára feléért sem javasolnék. Aki a műfaj és a helyszín párosát ellenállhatatlannak érzi, annak is érdemes várnia néhány hónapot, hogy kiderüljön, milyen frissítések és javítások érkeznek közben, pont időben a nagy karácsonyi leértékelésekhez.