Tesztek

A Black Isle a nagy sikerű első rész kiadása után, nem sokat habozott, hogy elkészítse a legendás darab folytatását. Miután az előd emléke beégette magát a radioaktív földbe mindörökre, nem volt kérdéses, hogy ezen túltenni nem lehet. Ám ahogy minden folytatásnak, a Fallout 2-nek is többet kellett adni -- sajnos ehhez kevesebb idő állt rendelkezésére a csapatnak…

Ha az ember előítélettel közeledik egy játékhoz, két dolog történhet: valóra válnak félelmei, és bölcs mosollyal nyugtázza: „én megmondtam előre”', vagy meglepődik, hogy „nahát... de hiszen...”. Jelen teszt alanya esetében utóbbi történt. Nahát. De hiszen...

Mivel hazánk 1999-es NATO-csatlakozása óta megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, a harci élményekre és honvédelemre vágyó férfiúk számára tulajdonképpen két lehetőség maradt: az egyik az önkéntes bevonulás, a másik, békésebb megoldás pedig a PC-k által nyújtott szimulációs lehetőségek igénybe vétele. Született is ebben a harcászati-katonai stílusban jó pár emlékezetes játék, gondoljunk csak akár az America's Armyra, az ARMA 2-re vagy éppen az Operation Flashpointra. A Marine Sharpshooter, mint ahogy a neve is utal rá, a mesterlövészkedésen keresztül próbálja bemutatni a harctéri küzdelmek izgalmát, ám aligha lesz olyan híres, mint a már említett játékok. Sokkal inkább hírhedt...

Kevés manapság az igazán tökös játék, ahol az ember belekóstolhat a korlátlan pusztítás élvezetébe, különösen PC-n. A japánok most megkönyörültek rajtunk…

A márciusban bejelentett F1 2010-ről kezdetben nem sok mindent lehetett tudni, annyi volt biztos, hogy a neves kiadó birminghami fejlesztőstúdiójánál készülnek a nagy visszatérésre. PC-n legutóbb az EA Sports által kiadott F1 Challenge-dzsel volt lehetőségünk körözgetni a pályán (nem számolva az ilyen-olyan szimulátoros modokkal), 2003-tól 2007-ig a Sonynál voltak a jogok, így ez idő alatt kizárólag PlayStationre jelentek meg a többé-kevésbé jónak mondható autós címek. Ezt követően a Codemasters kaparintotta meg a hivatalos licencet, és a Grid/Dirt párost jegyző csapat láthatott neki a teljes mértékben multiplatform folytatásnak. A fejlesztők az előbb említett két játékkal már bebizonyították, hogy értenek a korrekt versenyjátékok készítéséhez, azonban az F1 egy rendkívül érzékeny témának számít. Egyrészt ugye ott van az a nem éppen elhanyagolható tény, hogy ez lesz a világ legismertebb autóverseny-szériájának hivatalos játéka, az összes csapattal, versenyzővel és pályával együtt – ezzel szemben az igazi rajongók nagy elvárásokat támasztanak. Másrészt foglalkozni kell azzal a ténnyel is, hogy nem csupán a benzingőzön élő egyének fognak körözgetni a pályán, hanem az alkalmi játékosok is felvehetik a virtuális kesztyűt. Rendkívül komoly feladat mindkét tábor elvárásainak eleget tenni, hiszen egy szimulátort és egy könnyed árkád versenyjátékot aligha lehet egy tető alá hozni. Mégis, hol az igazság? Valahol a kettő között…

E játékról készült előzetesünkben azt kérdeztem: vajon képes-e egy meglepetésjáték folytatása újabb meglepetést okozni? Nos, igen, bár nem kizárólag pozitív értelemben...

Warren Spector. Talán ez a név sokaknak nem ismerős, de ha azt mondom Thief vagy System Shock, minden bizonnyal bennük is kellemes emlékek törnek felszínre. Spector az, akinek e címeket köszönhetjük -- és persze a Deus Exet is. Az ő neve egyedül garancia lehet arra, hogy egy igazán élvezetes játékot kapunk.

Van széles e világon egyetlen egy olyan játékos, aki még nem csépelte szét az arcade gépeket a Mortal Kombattal? Sőt, nem is kell az arcade masinákat emlegetni, elég a billentyűzetig elmenni. Nem hinném. Mi is jellemezte azt a játékot? A brutalitás; a jobbnál jobb karakterek és a vér! Plusz volt benne egy csöppnyi vér is, azt hiszem. Vagy azt már mondtam?

A sikertelen 3D-s időszak után egy ideje pihen a PC-s Worms, telefonon azonban a legszebb éveit éli a 15 éves múlttal rendelkező sorozat.

A Need for Speed sorozatnak volt tündöklése és bukása is, hogy aztán a tavalyi Shift-tel megújulhasson, az idei Hot Pursuit-tal pedig visszatérhessen gyökereihez. A két felszálló ág között azonban megjelent a World is, mely az MMOG láz meglovaglásaként igyekezett rajongótábort kovácsolni az eszetlen száguldás kissé hanyagolt szerelmeseinek. Azok ugyanis, akik anno a Most Wanted-vonalat kedvelték leginkább, kissé háttérbe szorultak, mert sem a tavalyi, sem az idei fő NFS attrakció nem képviseli a stílust. Nekik pont kapóra jöhetett a World, mely pár hete még csak zsíros pénzért volt hajlandó 10-es szint fölé engedni a játékosokat, most viszont teljesen ingyen van. De vajon megéri a belefeccölt idő?

Este tíz óra van. Jó félórája néztem végig a FEAR epikus záró képsorait, és még bőven a hatása alatt vagyok. Előbb azt hittem, az ablakon egy piros ruhás kislány kukucskál be, a lépcsőházból pedig fura zajok szűrődnek be -- biztos valami sorozatgyilkos motoszkál odakint. Tökéletes hangulat a teszt megírásához...

Újra csatasorba áll a Halál és a Ragadozó, pedig jóformán még ki se élvezkedtük magunkat a kevesebb mint egy éve megjelent AvP 2-vel. A filmtörténelem (és a dolgok alakulását elnézve hamarosan a játéktörténelem) két legrettegettebb szörnye ezúttal „csak” egy küldetéslemez erejéig feszül egymásnak, s ez az add-on jelleg előrevetíti azt, hogy mire is számíthatunk. További fontos információ a projekttel kapcsolatban, hogy a Monolith éppen nem ért rá egy bizonyos No One Lives Forever 2 játék miatt, így a Fox a Third Law csapatát (benne volt a kezük az AvP 2-ben is) bízta meg e nemes feladattal.

Egy apró lengyel csapat megcsinálta a lehetetlent: abszolút vállalható és élvezhető Diablo-klónt készítettek, ráadásul a sablonfantasy köpenyt űrruhára, a kardokat high-tech eszközökre cserélve. És még magyarul is tud!

A Surreal Software első komoly kritikai elismerését 1999-ben kapta a Drakan: Order of the Flame című akció-kalandjátékért, amit három év múlva követett a folytatás Drakan: The Ancient's Gates címmel. A 2004-ben készített és eredetileg kizárólag konzolokra tervezett túlélő-horror konzolos sikerein felbuzdulva a kiadó Encore Software gondolt egyet, és a jobb napokat látott Midwayjel karöltve megjelentette a játékot asztali gépekre is. A The Suffering a rajongók szerint annak köszönheti sikerét, hogy nagyszerűen ötvözi lövöldözést, az őrült mészárlást és a kétségbeesett menekülést...

Nehéz a dolguk a játékfejlesztőknek. Főleg akkor, ha egy olyan cégről beszélünk, akik kifejezetten FPS játékokból élnek, hiszen az igencsak telített piacon valami újdonsággal kell előrukkolni ahhoz, hogy egy jól eladható terméket produkáljanak. A Raven Software pont egy ilyen fejlesztőcsapat, de az elmúlt pár évben nem igazán sikerült olyan játékkal előállniuk, amire azt mondtuk volna, hogy „ez igen!”. Legújabb programjuk Singularity névre hallgat, és meg is volt benne a kellő potenciál, csak épp nem sikerült a maximumot kihozniuk belőle.

LEGO a világ, és építőkocka benne minden férfi és nő -- legalábbis ami ezt a varázspálcák és legók vadházasságából született, darabokból összeálló játékot illeti.

Az ígéretekhez híven megérkezett PC-re is a legújabb Worms játék, amely már tavaly tiszteletét tette konzolokon Worms 2: Armageddon néven, ám most a konzolos DLC-vel (Battle pack) kiegészülve egérrel és billentyűzettel is újratölthetjük kukacainkat...

A keményvonalas szimulátorok kedvelői viszonylag sokféle portékából válogathatnak. Vannak vonatos, autós, repülős, vagy űrhajós szimulátorok, hajókkal foglalkozó azonban egyre kevesebb akad. Éppen ezért tűnt ígéretesnek a VSEV új játéka, hisz a hullámtörőkkel foglalkozó műfaj kihalóban van, így nem is kellett volna több, mint letenni egy jó játékot az asztalra, és máris meglett volna a várva várt elismerés. Kár, hogy a Ship Simulator Extremes ehhez nem lesz elég.

A Halo 3 már három éve a piacon van, elcsendesedtek körülötte a hullámok, így nem nagyon esik már szó arról (a COD: MW2 és a BF: BC2 mellett), hogy mennyire addiktív és élvezetes multiplayer résszel volt/van felvértezve – nem véletlen, hogy mind a mai napig több százezren csatlakoznak fel a szerverekre egy jó kis Spartan küzdelem erejéig. Ennek köszönhetően az elvárások a Reach esetében is igen magasra kerültek, de ahogy a kampányban, úgy a többszereplős módban sem csalódtunk.

Aki első számítógépét esetleg nem az ezredforduló környékén vásárolta, az még bizonyára emlékszik azokra a régi szép időkre, amikor a körökre osztott stratégiai játékok műfaja olyannyira felkapott volt, hogy milliónyi mellékágat eresztett, és kis túlzással havonta termelt ki egy-egy máig feledhetetlen klasszikust. A zömében hexa alapú táblákon zajló küzdelmekben nyoma sem volt a sietségnek, amely napjaink stratégiáit kísérti: bár a legtöbb esetben a feladatok javát adott kör alatt kellett teljesíteni, egy-egy ilyen fordulóra végtelen időnk volt, így alaposan megfontolhattuk a lépéseket. A történelemórára nem azért volt szükség, hogy jelen cikkünk írója fitogtassa, ő bezzeg jelen volt az aranykorban, hanem azért, mert az Elven Legacy, akárcsak a megtagadott előd, ugyanezen az úton indul el.

A videojátékok frontján dömping van - ezt még a vak is látja. Tombol a világválság, fejlesztőstúdiók, kiadók és terjesztők mennek tönkre, azonban ez nem akadály: selejtes szoftverből mostanság több van, mint amennyi egészséges volna. Az év legnagyobb csalódása díj azonban már most, az esztendő közepén kiosztásra kerül - a Damnation ugyanis egy tipikusan olyan projekt, amelytől az ember többet várt. Pedig minden olyan szépen indult...

A nextgen konzolok megjelenésekor az Xbox 360 egyik legnagyobb nyitócímeként a Project Gotham Racing 3 elvarázsolta a versenyjátékok szerelmeseit; remek kritikákat zsebelt be a kritikusoktól és a játékosoktól egyaránt, ennek köszönhetően egyértelmű volt, hogy hamarosan jönni fog a folytatás. A folytatás pedig, jött, látott -- és győzött? Vajon sikerült-e a fejlesztőknek felülmúlni a Project Gotham Racing 3-ban látott minőséget? Jelen írásban erre próbálok választ adni.

A Telltale Games egy amerikai fejlesztőstúdió, melyet 2004 ben a Lucas Artstól távozó tagok alapítottak, és főleg epizodikus játékokat készít. A csapat olyan munkákat adott már ki a keze alól, mint az új Sam & Max-széria vagy a Tales of Monkey Island. Ilyen kaliberű címek után joggal merül fel a kérdés, hogy legújabb művük felvezető epizódja vajon megállja-e a helyét a sorban.

A független (indie) játékok történelme visszavezethető egészen a hetvenes évekig, mikor még hivatalosan nem is létezett számítógépes játékipar, csupán néhány vállalkozó kedvű programozó alkotott szórakozásból. A 90-es években a legtöbb független alkotás shareware/freeware játékként futott be, melyet a játékosok egymás közt cserélgettek. Akkoriban a számítógépes játékipart a nagyobb kiadók tartották kézben, így az alacsony költségvetésű, mindennemű promóciót nélkülöző játékok fejlesztőinek szinte semmi esélyük nem volt a felemelkedésre, hacsak nem csatlakoztak egy nagyobb fejlesztőcsapathoz. A fordulópont végül a 2000-es években következett be, mikor az internet egyre nagyobb teret nyert magának: a világháló segítségével a független játékfejlesztők könnyedén árusíthatták játékaikat.