Tesztek

A The Walking Dead videojáték-sorozat első évada sokunk lelkében mély nyomott hagyott, így 2012 novembere óta vártuk, hogy leülhessünk a folytatás elé. A széria az ígéretekhez híven visszatért, tesztünkben pedig igyekszünk válaszolni arra a kérdésre, ami a legtöbb játékost foglalkoztatja: vajon a folytatás képes elődje nyomába érni?

Az Injustice Xbox 360-as és PS3-as premierje után fél évvel a szuperhősök PC-n, PlayStation 4-en és PS Vitán is egymásnak esnek. Mi természetesen a személyi számítógépes átiratot vettük szemügyre, és ezúttal is egy megosztó programot találtunk.

2000-ben az akkor már világhírű Sid Meier’s-sorozat dicsfényében fürdő Brian Reynolds elhatározta, hogy új, ismeretlen vizekre evez, és eme elhatározásától fűtve meg is alapította a Big Huge Games nevű fejlesztőgárdát, amelynek első feladatává nem meglepő módon egy stratégiai játék, a Rise of Nations elkészítése vált. A 2003-ban debütált programban azonban a várttal ellentétben hős telepeseink ezúttal nem körönként mozgással álltak neki, hogy létrehozzák a környék leghatalmasabb, mesés gazdagsággal dicsekedő országát, hanem valós időben igyekeztek meggyőzni a játékost -- na meg a közelben járőröző katonákat --, hogy ők sem tétlenkednek ám a bányák mélyén a szorgos egérkattintások közepette.

Remények és kétségek között őrlődtünk a Deadfall Adventures bejelentése óta, és a végeredmény sajnos inkább a kétségeket igazolta. Ez nem a Salamon király kincse, hanem egy közepesen sikerült Nathan Drake utánérzés, pár hibás fejlesztői és kiadói döntéssel.

Manapság ritkaságszámba mennek azok a mesterművek, melyek képesek igazán megérinteni a játékosok szívét, a Brothers viszont könnyedén kenyérre ken szinte bárkit, méghozzá percek alatt. A fivérek története egy kihagyhatatlan tanmese családról, testvériségről, és úgy magáról az életről.

Aligha volt olyan játék az elmúlt három évben, amit akkor várakozás előzött volna meg, mint a GTA V-öt. Szeptemberben azonban véget ért a fél évtizede tartó böjt, és grandiózus cikkünkből kiderül, hogy a Rockstar legújabb alkotása megugorja-e a rajongók által elképesztően magasra helyezett lécet.

Egy olyan rideg és ellenséges világban, mint a fagy borította E.D.N. III, nem sok dolog maradhat életben. Pár helyi élőlény tudott alkalmazkodni a körülményekhez, de az emberiség itt csak vendég lehet. Ide csakis a szeretet ereje képes melegséget hozni.

Kalandjáték, amely beszippant, lenyűgöz, elborzaszt, és nem enged, amíg minden szálat fel nem göngyölítesz benne. A Heavy Rain megérkezett, és elképesztő játékélménnyel ajándékozott meg minket.

Ha főzés közben a szakács kihagyja az ételből a sót, a végeredmény bár fogyasztható, valahogy mégsem lesz az igazi. Sajnos pontosan ez történt a Tom Clancy nevével ellátott HAWX-sorozat második részével is. Technikai téren ugyan több téren is fejlődött az előző felvonáshoz képest, ez mégsem elég ahhoz, hogy jobb játék legyen nála.

A Marvel meglehetősen széles hős-palettáján kevés sötétebb háttérrel rendelkező karakter található, mint a jellegzetes halálfejes felsőt viselő Büntető. Míg társainak többsége valamilyen kémiai vagy genetikai befolyásnak köszönheti emberfeletti képességét, addig Frank Castle-t, az egykori katonát inkább személyes motiváció hajtja: miután családját kivégzi a maffia, egyszemélyes hadseregként áll bosszút New York bűnbandáin, a jog és a törvény nyújtotta kereteket meglehetősen egyénileg értelmezve.

A Killzone egy Halo-verő kísérletből a Sony egyik első számú exkluzív franchise-za lett, és csak idő kérdése volt, mikor kap a PS Vita egy saját változatot. Bár PSP-re már megjelent egy Killzone korábban, az a program nem volt életképes, mert a helghastek inváziója mindig is tömény akció után kiáltott. Furcsamód mégis 2013-ig kellett várni az első kézi konzolos Killzone FPS-re, mely nem mellesleg a PS Vita eddigi legjobb shootere -- mondhatjuk ezt úgy, hogy egyébként nem egy kiváló játékról beszélünk.

Némi szkepticizmussal álltunk az Assassin's Creed folytatása elé, azonban a Ubisoft kisebb csodát művelt. A második rész akkorát változott az elsőhöz képest, mintha a barlangrajzokat a Mona Lisához hasonlítanánk.

Szereted a logikai játékokat, a csavaros fejtörőket? Megfigyelőképességedtől maga Sherlock Holmes is sírva fakadna irigységében? Akkor a The Room című játékot neked találták ki!

Már majd két éve annak, hogy megjelent a lengyel Techland zombis FPS-e, a Dead Island. Gyanítjuk, hogy nektek is legalább annyira tetszett, mint nekünk, és persze világszerte mindenki másnak is, ezért valószínűleg velünk együtt ti is repesve vártátok már a folytatást.

Golyózápor, kézitusa, klisés karakterek, vérpatakok és kacagtató egysorosok: a The Showdown Effectben minden megvan, ami egy bájosan agyatlan akciófilm-paródiához kell. A rendezés viszont nem az igazi, a népes nézősereg így (egyelőre) elmaradt…

Meg kell hagyni, néha jól esik elszakadni a 3 DVD-n terpeszkedő szuperprodukcióktól, és kipróbálni valami egészen apró, új játékot. Főleg akkor esik jól ez a szakítás, ha az a bizonyos játék, ami miatt otthagyjuk, mondjuk a Crysis 3-at, huzamosabb ideig képes lekötni minket. A Dungeonland pont ilyen.

Sokat vártunk az első Arkham játékra, aminek az előzetes ígéretei olyan jól hangzottak, hogy nehezen volt hihető, hogy valaki képes lesz őket megvalósítani. Szerencsére a szkeptikusok néha tévednek...

A The Book of Unwritten Tales nemcsak 2011 legjobb kalandjátéka volt – tiszta szívvel besorolhatjuk a műfaj klasszikusai közé. A nagy kérdés így most az volt: képes-e átugrani a fejlesztő King Art a saját maga által nagyon magasra tett lécet...

A 2K Sports a tavalyi, kissé lagymatagra sikeredett 2K12 után vett egy fürdőt az EA ötleteiben, az ott szerzett tapasztalat eredménye pedig egy olyan játék lett, mint amilyen a FIFA '98 volt a maga idejében: egy elképesztő hangulatbomba, ami minden rajongó gépén ott kell, hogy legyen.

A fesztiválozás a Forza világát is elérte. A Horizon nevű mellékág egy teljesen új színt visz a sorozat életébe, amely szakít a szimulátoros megközelítéssel, és sokkal inkább a könnyed autózásra helyezi a hangsúlyt. Nézzük, hogy ezt képes-e megfelelő módon sikerre vinni!

Fekete pestissel, bálnazsírral, nyílpuskával, pisztollyal és egy kiélezett acélpengével ereszkedik alá a Thief utáni korszakba a Dishonored -- megérkezett a lopakodós játékok egyik leghangulatosabb, de nem feltétlenül a legjobb darabja.

Szívmelengető nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor kislányként a NES előtt ülve először megigéztek a színes, kétdimenziós platformjátékok, melyekkel délutánokat tudtam végigjátszani, kellő mennyiségű nyuszi pufival bespájzolva. Izgalmas látni, hogyan feszegeti a műfaj saját határait, és milyen megoldásokkal képesek a fejlesztőcsapatok újra és újra élvezhetővé tenni az amúgy pofonegyszerű alapsémát, valami egészen újat nyújtva.

A meglehetősen hányatott sorsú I Am Alive 2012 március elején jelent meg X360-ra és PS3-ra, s akárcsak a szőlő, a PC-s verzió is beérett szeptember elejére. Cikkünkben most átvesszük, hogy mit nyújt a játék a konzolos verziókhoz képest.

A PES 2013 számára idén nem az volt a tét, hogy fel tudja-e venni a harcot FIFA-val, hanem hogy sikerül-e egy olyan futballszimulátort letenniük az asztalra a készítőknek, amely méltó a franchise régi hírnevéhez. Örömmel jelentjük, hogy ez többé-kevésbé sikerült.