Tesztek

A budapesti székhelyű Zen Studiosról az embernek a különféle témájú Pinball-játékok jutnak eszébe, de a fejlesztők most kicsit kiléptek a komfortzónából, és egy merőben más játékot tettek le az asztalra. Ez a közép-európai, köztük a magyar népmesei világból nagy kanállal merítő Operencia: The Stolen Sun.

Meglepően sokáig húzta a The Division, legalábbis a folytatás megjelenését illetően, bár az út meglehetősen rögösnek bizonyult a Massive Entertainment tagsága számára. 2016-os megjelenésekor az első epizód még kicsit foghíjasnak bizonyult, aztán a foltozgatással sikerült megtölteni a lukakat, hogy végül elérkezzen az idő a következő evolúciós lépésre. Ez lett a Division 2 vagy csak egy reskinezett ügynökmóka? A teszt végére kiderül.

Lassan a levegőben lóg a tavasz illata, de a Codemasters fejlesztői nem gondolják úgy, hogy nekünk a szabadban kéne tartózkodnunk. Hogy miért is? A Dirt Rally 2015 után folytatást kapott, és a 2.0-s verzióval is képes bárkit lenyűgözni.

Az egyszerűbb jobb. Főleg teljesen új köntösben. Megérkezett az első nagygépes Pokémon-epizód, és újramelegítve minden idők egyik legimádottabb epizódját, új életet lehelve a Pokémon-élménybe sem a Nintendo, sem a Game Freak nem bízott semmit a véletlenre.

Egy 22 éves játéksorozat életében nem könnyű újat mutatni, de 2013-ban úgy tűnt, hogy az Eidos Montréal és a Square Enix mégis képes felfrissíteni a Tomb Raider-sorozatot. Az öt évvel ezelőtti reboot nemcsak a főhősnőt helyezte új megvilágításba, de a játékmenetet is megreformálta, viszont két folytatással később úgy tűnik, hogy az alkotók már akkor ellőtték a puskaporuk jelentős részét.

Én vagyok az emberiség utolsó túlélőinek egyetlen reménye, aki kiszabadíthatja őket a bolygót elfoglaló idegen lények fogságából! Én vagyok, aki képes visszavágni az idegeneknek, és rugalmas elszakadással legyőzni őket! Én vagyok… a Pálcikaember!

Tavaly év végén talán mégsem volt olyan halva született ötlet Európába hozni az aktuális Gundam-játékot, legalábbis abból kiindulva, hogy a New Gundam Breaker is erre a sorsra jutott, sőt még 2018-ban várható a számítógépes, technikailag kiforrottabb változat.

Korántsem nevezhető eseményekben szűkölködőnek az 1800-as évek Amerikája: az Európából érkező telepesek egyre nagyobb területeket hódítottak el az őslakosoktól, és míg egyesek csak a földjüket kívánták békében művelni, addig mások banditának álltak.

Egy licenchosszabbítást követően a norvég Funcom csapata a 2008-as Age of Conan című MMO-juk után újra Hyboria világába kalauzolnak el minket, teszik mindezt a manapság oly népszerű túlélőjáték köntösben. De vajon képes lesz-e a Conan Exiles kitűnni a tömegből?

A traktorról az irodába ültem át, alig egy hónappal később. Micsoda karrier! Hiába, az agrárértelmiség útja a napsütötte jövőbe vezet – még akkor is, ha nincs sikeres gazdálkodó hatékony gépesítés és munkaerő-kölcsönzés nélkül.

Az alkímia rajongói örülhetnek, hiszen a Gust rohamtempóban rakta össze az Atelier-sorozat új részét. A nagy kérdés, hogy a széria 19. része képes-e eleget mutatni ahhoz, hogy kifizessük érte a 60 eurós árat. A válasz egyszerre igen és nem – mindjárt kifejtjük bővebben!

Egy sportcsapatot irányítani sohasem egyszerű, különösen nem hazánkban, ahol vannak sikersportok, és vannak sajnos csalódást keltő versenyágak is. A magyar foci mostanában csak ritkán képes felmutatni eredményt, de ezt a Football Manager 2018-ban elérhetjük.

A DICE csapatának két teljes éve volt arra, hogy kiköszörülje a csorbát a Battlefront játékmenetén, a folytatás pedig, bár sok területen jócskán rálicitál az első részre, sajnos botrányoktól övezve jelent meg, és még mindig nem képes felérni ahhoz az ideához, amire a legtöbb játékos egy Star Wars-lövölde esetén gondol. Pedig olyan egyszerűnek tűnik a dolog, nem?

A kilencvenes évek közepén startolt a jelen cikk tárgyát is meghajtó, Ken Silverman kezét dicsérő, John Carmack homlokára ráncot rajzoló, legendás Build engine. Megannyi mérföldkövet keltett életre a maga idejében versenyképes megjelenítési módjával és a dinamikus kamu-3D-vel. Legyen szó akármelyik, a motorhoz köthető játékról - Duke Nukem 3D, Blood, vagy egy Shadow Warrior -, bátran kijelenhető, hogy korának megbecsült résztvevője volt. A hangsúly a „korának” szócskán van, de ne szaladjunk ennyire előre.

Míg a két nagy kosárlabda sorozat közül az NBA Live soha nem tudott igazán kitörni a középszerűségből és emiatt egy időre szabadságra is ment, addig az NBA 2K képes volt egyenletes minőséget produkálni, és kiérdemelte a kosárlabda rajongók szeretetét.

A töretlen sikeréről elhíresült Mediocre egy újabb indokot adott a telefonunk képernyőjét bámulva eltöltött perceink bővítésére. Munkásságukhoz hűen Android és iOS készülékeken elérhető, az árkádjátékokhoz sorolható Smash Hit 2014 tavaszán kezdte meg pályafutását, mely során a Play Áruház legelőkelőbb dobogós helyére is felkerült. A fejlesztés 2015 őszén fejeződött be. Ma azt fogjuk boncolgatni, vajon képesek voltak-e letenni a mobiljátékok beláthatatlan asztalára a letehetetlent.

A 2013-ban szó szerint újjászületett Final Fantasy XIV nemrégiben megkapta második kiegészítőjét. A Square Enix a Stormblooddal folytatja a világépítést, hogy ismét egy elképesztő és hihetetlen kalandra invitáljon.

A birodalomépítő stratégiáiról ismert Paradox és a katonai RTS-ekre szakosodott Eugen szövetsége sokak fantáziáját megmozgatta. Csak az volt a kérdés, új játékuk mennyire lesz egyedi hibrid, és képes lesz-e megfelelni az egyre fokozottabb elvárásoknak.

Nehéz dolga van az emberfiának, ha történetesen a 2D-s platformer játékok közül szeretne valami igazán kiemelkedőt, egyedit kiválasztani. A Limbo és az Inside óta próbálok olyan címet találni, ami egyedi hangulatával, atmoszférájával kiemelkedik a független alkotások „tengeréből”, és ami képes valami újat mutatni ebben műfajban. Ha azonban az ember elég elszánt és kitartó, „kincskeresés” közben olyan gyöngyszemekre akadhat, mint tesztünk alanya. Nem is rabolnám tovább a kedves olvasó idejét, lássuk, mi is rejtőzik eme sötét erdő mélyén...

Várakozni senki sem szeret, különösen nem azok a játékosok, akik az óraműszerűen érkező folytatások világában élnek. Ám az első Halo Wars óta eltelt 8 év semmi ahhoz képest, amit a Spirit of Fire legénységének kellett elszenvednie. Hiszen három évtizeden át lebegtek öntudatlanul az űrben, majd békés, nyugodt menedék helyett egy újabb konfliktuszónában tértek magukhoz.

A várfal tövében ezúttal nem találni sem lőfegyvert, sem varázslókat, sem pedig sárkányokat. Ami van, az a puszta, mezítelen acél, az akarat és bátorság, na meg a vér fémes íze a szádban, miközben csak egy rossz lépésen múlik, hogy élettelen tested a porba hulljon. Vagy akár darabokban repkedjen mindenfele, ha ellenfeleid úgy akarják.

Ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt a Nintendo még úgy kezelte a mobiljátékos platformot, mint valami újmódi pestist, ami majd korrumpálja és megeszi a cég minden szellemi termékét, elég nagy fordulatot vett velük a világ. Mario mobilra is megérkezett!

Két és fél évvel az óriási csinnadrattával beharangozott Watch Dogs után megérkezett a hackelős akciójáték jóval „szerényebben” promózott második része, ami bizonyos elemeiben ugyan előrelépést mutat az elődjéhez képest, de még mindig nem egy olyan játék, amiért őszintén lehet rajongani.

A Mass Effect trilógiához szép számmal jelentek meg letölthető tartalmak: némelyik megérte az árát, mert igazi újdonságot kínáló extrákat adtak a játékhoz, ilyen volt például az Overlord, a Lair of the Shadow Broker és a Citadel. Egyes DLC-kért pedig mérsékelt örömmel adtak pénzt a játékosok, mivel ezek a bizonyos letölthető tartalmak az optimális játékélmény szempontjából alapvető, rendkívül fontos – alapjátékból pénzhajhász módon kivágott – elemeket tartalmaztak. Jó példa erre a From Ashes, a nagyszerű Leviathan és a közepesre sikeredett Omega DLC.