EA Sports UFC 4 teszt
Két és fél év után ismét az oktogonba léphetünk, hogy a legnagyobb MMA harcosokká váljunk. A kérdés az, hogy az UFC 4 képes-e túlszárnyalni a harmadik részt?
Két és fél év után ismét az oktogonba léphetünk, hogy a legnagyobb MMA harcosokká váljunk. A kérdés az, hogy az UFC 4 képes-e túlszárnyalni a harmadik részt?
Az utóbbi időben többször is megtapasztalhattuk, hogy milyen, ha zseniális fejlesztők alkotásaiban a játékmenet nem képes felnőni a történethez. De az tényleg újdonság, ha egy ifjú csapat esetében a játékmenet önmagához sem tud felnőni.
Az elme csodálatos dolog, de, ha elborul, szörnyű dolgokra képes, ahogy azt a What Happened című, abszurd programban meg is csodálhatjuk.
A Pax Nova a címmel ellentétben nem a békéről szól, hanem arról, hogy melyik a legtökösebb faj az űrben. Ki képes előbb egy bolygó, majd a naprendszer urává válni, és végül egy egész galaxist leigázva/lehajrázva besétálni a célba!
Kísértetjárta kúria, egy olyan elmegyógyintézet, amihez képest az Arkham Asylum üdülőtelepnek tűnik, két játszható karakter és az agyat kiakasztó fejtörők sokasága, mindez nyakon öntve masszív retró hangulattal. Ezt kínálja a The 7th Guest rajongói folytatása.
Az elmúlt években a Yuke’s és a Visual Concepts közösen képes volt fenntartani egy egyenletes, de nem kiemelkedő minőséget a WWE 2K-sorozatban, így a pankráció rajongói jól szórakozhattak kedvenc bunyósaik virtuális másába bújva. Az idei rész fejlesztését azonban egyedül a Visual Concepts vezényelte le, és ennek meg is lett az eredménye…
Újabb játékkal gyarapodott az idén 25 éves Need for Speed-sorozat, méghozzá nem is rosszal. A Need for Speed Heat mind a 2015-ös epizódhoz, mind a 2017-es Paybackhez képest előrelépés, a kérdés már csak az, hogy ennyi elég-e az üdvösséghez, vagy a Ghost Games ezúttal sem tudott maradandót alkotni?
Két és fél év után tért vissza a Donkey Kong Countryhoz és a Rare-hez is kapcsolódó Playtonic Games, hogy a kaméleon Yooka és a denevér Laylee ugrálós, idegőrlő kalandjai folytatódjanak. És míg a 2017-es, 3D-s előzményért nem kifejezetten voltam oda, nos, a folytatás a látszólagos visszalépés mellett sem vall szégyent. Merthogy D-ből kevesebb jutott, mókából már annál több.
Minden eddiginél sötétebb és realisztikusabb kampány, amihez képest a Modern Warfare 2 No Russian küldetése csak gyerekmese volt… egy ilyen kijelentésre azért felkapja a fejét bárki, aki kicsit is otthon van a régóta futó széria történelmében, és bár az elnevezés fura, a fejlesztők pedig okoztak már csalódást, a remény mindig ott él az emberben.
Rég mondhattunk már olyat egy teniszjátékra, hogy igazán jóra sikeredett, az AO Tennis 2 azonban egy jó lépés a megfelelő irányba.
Újabb év, újabb Monster Energy-játék, mely ezúttal még nagyobb előrelépést hozott a szériába, mint a második rész, köszönhetően a teljesen újraírt fizikának és a motorok szabatosabban kialakított tulajdonságainak. De vajon elég lesz mindez a sikerhez?
Vannak azok a játékok, melyek minimális eszközökkel is képesek szórakoztatni az embert, Andrea Interguglielmi új alkotása pedig pont ilyen cím. A Nauticrawlban végig egy irányítópultot bámulunk, mégis, a játék által nyújtott élmény hosszú ideig velünk marad, már ha fogékonyak vagyunk az ilyesmire.
Van, aki emlékszik még a Harpoon című stratégiai játékra? Arra a furi, minimálos, 2D-s grafikájú, de adatok és opciók tekintetében elképesztően részletes cuccra, amivel a falklandi mellett akár a harmadik világháborút is levezényelhettük? Na, a Command – Modern Operations is ilyen. Csak még jobb.
Az egyedi világairól és a közepes kivitelezésről ismert francia Spiders szerepjátékos menetelése új fordulóponthoz érkezett: a Greedfall a stúdió történetének leghatalmasabb és legambiciózusabb projektje, amely igyekszik túlnőni az olyan európai szerepjátékokon, mint a Risen vagy a Gothic – vagy legalábbis felnőni azokhoz.
A Konami által kiadott Pro Evolution Soccer-széria fejlesztője hosszú évek óta csak a játékmenetet tökéletesítette, de egyéb területeken sokban elmaradt a nagy rivális, a FIFA mögött. Júliusban aztán kiderült, hogy a sorozat nevet vált, amivel a kiadó a megújulást tűzte ki célul. A nagy kérdés az, hogy a névváltással együtt járt-e a valódi megújulás?
Több mint egy évtized várakozás után három frakció konfliktusával folytatja nagygépes hódítását a Fire Emblem. 3DS-ről Switchre váltott a lassan harmincéves sorozat, amely annyi újítással érkezett, ami még az innovációban mindig is élen járó Nintendótól is szokatlan.
Hershel Layton [p]rofesszor zsenialitásához nehéz lesz felérni, de ez [c]söppet sem tántorítja el le[g]esélyesebb trónfosztó [u]tódját – saját lányát. Kat[r]ielle „Kat” Layton apja nyomdokaiba lépve frissen nyílt nyomozói irodájában várja a London [u]tcáin megbúvó legelképesztőbb rejtélyeket.
A Dragon Quest Builders 2 megmutatja, milyen lenne a manapság reneszánszát élő Minecraft akkor, ha egy tipikus, lineáris videojátékot készítenének belőle, ami egy kis történetekkel és kidolgozott karakterekkel benépesített világban játszódik, sokkal jobb grafikával.
Már megint egy átlagos nap a nagyvárosban, avagy forgalmi dugó és hőség. Ja, elfelejtettem mondani, hogy ez nem Budapest, hanem a Külső Szféra, szóval van itt még két hatvan tonnás mech, ami egymást püföli a központi sugárút kellős közepén. Már nem is tűnik olyan rossznak a Teréz körúti helyzet, ugye?
A túlélésre való képességed első próbája az lesz, képes vagy-e végigjátszani a Fade to Silence első két óráját anélkül, hogy kettétörnéd a kontrollered, vagy legalább egyszer káromkodva kiviharzanál a szobából. Ha igen, akkor ígéretes túlélő vagy, és ez a játék talán neked szól!
Életének újabb évfordulóját mindenki a maga módján ünnepli, de a születésnap fogalmát egy átlagemberhez képest csöppet másként értelmezi a tragikus véget ért, bosszúra szomjazó gonosz gyermeki lélek, az örökké hétéves Sachiko Shinozaki. Vagy talán mégsem?
A Days Gone könyörtelen világában a civilizáció romjain megmaradt túlélők naponta küzdenek a vérszomjas fertőzöttekkel, őrült szektákkal és egyetlen tárnyi lőszerért ölni képes fosztogatókkal, miközben az éjszaka eljövetelével több száz rémség járja a vidéket.
A Left Alive kétségkívül ígéretes, mint koncepció, nem kispályás alkotók dolgoztak az alapvetően lopakodásra és akcióra épülő címen, ami PC-re és PS4-re jelent meg. Persze felmerül a kérdés, hogy képes-e a Square Enix játéka megállni, mondjuk, a műfaji etalonnak számító Metal Gear-széria mellett. Mert a terv nyilván ez volt.
A kalandjátékok második aranykora véget nem érőnek tűnt, most mégis kijelenthetjük, hogy véget ért. Ismét az indie fejlesztőkön a világ szeme, hogy megmutassák, mire képes a műfaj – a Trüberbrook pedig, ha nem is kiváló példa, mindenképpen egy érdekes próbálkozás.