Egy jó hosszú szünet és főiskolai ámokfutás (1 év... ehhehhh..) elhatároztam, hogy újra elkezdek többet játszani, így értelemszerűen írni is tudok valamiről. Szóval vettem magamnak egy Fallout 3-at steamen, az összes dlc-vel együtt. És mit ne mondjak... még mindig jó a fallout világ.

Emlékszem, hogy mennyien gyűlölték annak idején a fallout 3-at, amikor még meg sem jelent. Igaz, ezek többsége eléggé nevetséges volt, bár valamilyen szempontból érthető. A romlás sok esetben akkor kezdődik el, amikor túl sokat próbálnak változtatni egy már bevált játékon, és gondolom, ez szúrta sok túlbuzgó rajongó szemét. Viszont a második és harmadik rész között annyi idő telt el, hogy teljesen érthető, hogy új formába öntötték.

Igazából én már a legelején beleszerettem, hiszen a játék úgy kezdődik, hogy a karaktered megszületik.





A lehető legkreatívabb módja volt ez a karakter létrehozásának. Annak idején csak egy karakterkészítő képernyőn beállítottad azt, hogy mihez értesz, vagy mennyire vagy szép vagy erős, és mentél. Itt viszont először csecsemő vagy, utána kisgyerek, aztán tini, végül pedig eléred a mágikus 18-as számot. Ezek következtében tanulod a képességeket. Szerintem zseniális ötlet.

Ami a legjobban tetszett nekem a harmadik részben: hogy milyen óriási terület van, amit bejárhatsz. Tényleg olyan szinten részletes és sok, hogy lehetetlen első végigjátszásra mindent megtalálni. És persze itt is visszatér az, ami már az előző részeknek is a legerősebb pontja volt, nevezetesen az, hogy ezerféleképpen megoldhatsz mindent. A kameranézet FPS és TPS között szabadon váltható, és ez is tetszett. Sokkal személyesebbnek tűnik így az egész kaland, mintha felülnézetből játszanánk.

Egyetlen dolgot nem szerettem csak, az pedig az, hogy -számomra- túl könnyű volt, és mintha mindig a harc felé próbált volna orientálni a játék. Persze ez csak egy vélemény... ^^ De amikor 10-es small guns szinttel, és egy kopottas kínai géppuskával halomra lövöldözöd a nehézfegyveres, gatlinggal futkosó szupermutánsokat, akkor ott úgy éreztem, hogy ebből a szempontból butítottak a játékon. Egészen pontosan arról van szó, hogy mindegy, mennyire értesz a fegyverekhez, a legalacsonyabb fegyveres szakértelemmel is simán végighentelhetsz mindenkit. Persze a fejlesztés jó, ha van: minél jobban ért a főszereplő a fegyverekhez, annál erősebb és pontosabb lesz messziről is.

A másik dolog, ami lehetett volna kicsit jobb, az a végső harc.







De a jó dolgokra térve: a rádió jó ötlet, és a csatornákat is folyamatosan hallgattam. Olyan zenéket ismertem meg, amikről sosem gondoltam volna, hogy valaha is tetszeni fognak. Nem vagyok annyira ismerős bennük, de a tudtommal a 40-50-es évek közötti muzsikákra kell gondolni. Kissé talán még viccesek és ironikusak is, a szituációt tekintve: amikor arról hallgatsz dalokat, hogy "menjünk napozni", miközben téged egy radioaktív sivatag vesz körül, vagy a civilizációról, holott mindenütt utolsó szemét, aljas fosztogatóbandák élnek, akkor tudod, hogy a készítők megválogatták a dalocskákat.

Viszont itt is ki kell térnem egy negatívumra, az pedig maga a zene hiánya. Nem a rádió zenéire gondolok, hanem a játékbeliekre. Ha kikapcsolod a rádiót, beindul egy-egy nyugodtabb dallam, és egyébként tökéletesen passzolnak is. De bárcsak változatosabb (és komorabb) lenne. A régi fallout részek egyik ütőpontja számomra a zene volt, ami sokat tett az atmoszféráért. Itt viszont tudtommal kettő van: az egyik harcban, a másik pedig ha nyugalom van. Ami nem túl sok.

De ez már tényleg csak elhanyagolható szintű probléma, és sokkal inkább a személyes ízlésemnek tudható be, semmint a játék hibájának. És ha már a rádiót említettem... az enclave rádiója különösen vicces. Ott az önmagát amerikai elnöknek kinevezett John Henry Eden beszélgetőműsorát hallgathatjuk, és esküszöm a magasságos atyaúristenre, hogy simán elhinném neki, hogy ő tényleg elnök. Nagyon meggyőzően és ügyesen beszél. A készítők ezt sem hamarkodták el, ugyanis eredetileg Bill Clintont is fontolgatták az elnök szerepére.

Ebből már mind kivehető, hogy elégedett vagyok, de mi tesz még elégedettebbé? Hát maga a történet! Az is tökéletes, úgy, ahogy van. Rengeteg mellékküldetés van, és garantáltan nem fogsz pár órán át végigfutni rajtuk. Maga a főszál gyorsan befejezhető, ha ügyes vagy, de ha mindent megakarsz csinálni, akkor az bizony sok idő lesz.

Végül... DLC. Ezekre a kiegészítőkre is ki kell térnem, ugyanis úgy érzem, megérdemelnek némi említést. Az Operation Anchorage nagyon jó lett, és úgy éreztem magam, mintha egy teljesen más játékkal játszanák. Itt egy háború előtti tréning-gépbe megy bele a főszereplő tudatalattija, és "átéli" Kanada kínai invázióját, ami végül az egész nukleáris katasztrófát okozta. Egy a bibi: hogy miután végigviszed, az egyensúly garantáltan felbomlik. Hogy miért? Mert kapsz egy olyan Power Armort, ami sosem romlik. Lehet, hogy csak egy gliccs volt nálam, de erősen kétlem. Én úgy a játék 14-énél teljesítettem az Anchorage küldetést, és ezután az egész játék röhejesen könnyűvé vált. Plusz automatikusan megtanulsz Power Armort is felvenni (mert itt nem veheted csak úgy magadra, mint a régebbi részekben; képzés kell hozzá)... de persze az erős páncél ész nélkül nem ér sokat, ezt bevallom. ^^

A The Pitt úgyszintén jó volt, és az összes többi is, ami ezután jött. Felesleges rájuk több szót pazarolnom, úgyse tudnák sok rosszat mondani egyikről sem. Ami talán a legnegatívabb élmény volt számomra, az a Mothership Zeta. Nem hiszem, hogy különösebben magyaráznom kéne, hogy miért. Rejtett poénnak jó móka volt a korábbi részekbe, de hogy beletenni központi történeti elemként a földönkívülieket a harmadik részbe? Ez már kevésbé. Igazából ezzel a dlc csomaggal sincs különösebb bajom, mert még mindig érdekes és jó móka. Csak ez már túlságosan elrugaszkodik a Fallout-univerzumtól.

Összesítve azt mondom, hogy a Fallout 3 megéri a pénzét, ahogy a plusz tartalom is. Az egyetlen bajom az volt vele, hogy túl hamar Supermannek éreztem magam... de ha legközelebb újra elkezdeném, akkor nehezebb fokozatba kapcsolom... ^^