Ezt a játékot muszáj megemlítenem, mert zseniális. Viszont régi és elfeledett, szerintem méltatlanul.
Még 2003-ban jelent meg, és bevallom, én sem ismertem először. Csak 2011 körül tudtam rátenni a kezeimet, viszont egyáltalán nem bántam meg. Hogy miért nem? Mert minden benne van, amitől egy horrorért rajongó ember elégedett lehet! A kritikusoktól is viszonylag tűrhető értékelést kapott annak ellenére, ami.
Kezdjük egy kis háttérrel. Az egész egy Drakula-feldolgozás, egészen pontosan inkább az 1920-as évekbeli Nosferatura hajaz. A Nosferatu volt az első filmes adaptációja a nagysikerű Drakula regénynek Bram Stokertől, azonban a derék német filmesek nem tudták megszerezni a jogokat hozzá Stoker bácsi özvegyétől. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy leforgatják, minimális változtatásokkal. Drakulából így Orlok lett, Harkerből Hutter, és még sorolhatnám. A helyszín Anglia helyett Németországba helyeződött, viszont Transzilvánia továbbra is maradt. A legnagyobb változás viszont a gonosz, vámpírrá vált grófban történt: míg a Drakulában, és minden egyéb feldolgozásban ez az elbűvölő úriember egy karizmatikus, viszonylag helyes, és arisztokratikus pasasnak van előállítva, addig a Nosferatuban Orlok egy gusztustalan, ronda, félelmetes és torz alak volt. Míg Drakulát a napfény csak gyengítette, és csak egy karóval a szívében lehetett megölni, addig Orlokra a napfény halálos, minden másra viszont immunis. Az egyetlen mód a legyőzésére egy igaz szívű hölggyel történik, aki felajánlja magát neki; amíg Orlok szívja a vérét, megfeledkezik a felkelő napról. Mire pedig magához tér az izgalomtól, rájön, hogy már késő, és hamuvá lesz. Viszont ez persze nem volt elég, és a filmet beperelték, majd a bírósági ítélet értelmében minden másolatot el kellett pusztítani a Nosferatuból. A gyűjtők kezén viszont tovább élt, ma pedig közkincs, és szabadon megnézhető a net bármely pontján. Azóta minden idők egyik legfontosabb filmjeként van számontartva, és megérdemelten.
És mindez akkor hogy is kapcsolódik a Nosferatu: The Wrath of Malachihoz? Mindjárt kiderül!
A játék főszereplője egy előkelő amerikai családból származó fickó, aki éppen egy elvesztett kardvívóbajnokságról érkezik a nővére esküvőjére, valamikor az első világháború után. A nővérkét ugyanis egy gazdag gróf eljegyezte, és ez tetszett a családnak is. Gondolták, hogy csapnak egy nagy lakomát, és együtt mennek megünnepelni az esküvőt. Természetesen a gróf egy vámpír, és mire hősünk megérkezik, a család már fogoly.
Grafikailag nem nagy szám, de az egészben ott van az a monokróm, sötét atmoszféra és látványvilág, szóval annyira nem veszed észre. Ha már sötét atmoszféra: a játék nagyon félelmetes, én személy szerint sokkal többször estem pánikba tőle, mint az Amnesiától. Főleg, hogy a termek véletlenszerűen generáltak. Ez annyit jelent, hogy minden alkalommal, hogy játszol, máshogy fog kinézni a kastély felépítése, így sosem kapod ugyanazt az élményt. Az ellenségek kreatívak és jók, mindegyik olyan, mintha egy klasszikus horrorfilmből tűnt volna fel.
A hangsúly nem csak a harcon van, de a felderítésen és a keresgélésen is. Már csak azért is, mert ha elhagytál egy szobát, rövid időn belül bármikor megjelenhet ott néhány csúfság, hogy elrontsák a visszafelé vezető, biztonságosnak hitt utadat. És ha már említettem a harcot, ez minden szempontból kreatív. Ahelyett, hogy mindent agyba-főbe püffölnél vagy lőnél, itt mindenkinek megvan a saját gyengesége. Az alapvető fegyverünk ugyan a kard, és ez a legalkalmasabb eszköz arra, hogy rövidtávon elintézzük a nézeteltérésünket, de pl. a karóval, vagy a feszülettel legalább ennyire hasznosak lehetünk. A karóval a koporsóban alvó vámpírokat intézhetjük el (vagy begyújthatjuk, hogy fáklyaként funkcionáljon), míg a feszülettel nem ölsz meg senkit (a lidércek kivételével), viszont amíg magad előtt tartod, nem mernek az éjszaka gyermekei megközelíteni. Van még szenteltvíz (ami újratölthető), pisztoly, és egy régi géppuska is, ha persze valakinek ez nem a kenyere... ^^
A szörnyekről kicsit részletesebben: vannak ghoulok, zombik, vámpírok, succubusok, pokolbéli kutyák, a gróf feketemágia által megrontott cigány testőrei, és mindenféle cukiság, ami ide illik. Igazából mindegyik ledarálható a karddal vagy a stukkerrel, de persze vannak, akiket nem ilyen egyszerű elintézni. Pl. míg az élőhalottak vagy démonok szaladni fognak a szentelt cuccoktól, addig a még "élőnek" és halandónak számító ellenségek nem fognak megtántorogni tőlük. Feljegyzéseket is lehet találni a szörnyektől, amit a család papja írt, mielőtt elkapták volna. Itt jobban ismertetik a természetüket.
Ha már ezt megemlítettem, itt jön a játék legfontosabb része, az pedig a család. A játék a korai éjszakától (ha az emlékezetem nem csal, talán 8 órától) kezdődik, és egészen napfelkeltéig tart. Egyszerűbb lenne talán kivárni azt, hogy felkeljen a nap, és utána berohanni a grófhoz a családtagokért, de ez nem ilyen egyszerű. A drága gróf ugyanis óránként feláldoz a családból, hogy a saját, és az általa világra szabadítani akart túlvilági légióját erősítse. Minden családtag véletlenszerűen van szétszórva a kastély valamely szobájában, néha egy szobában akár több is lehet. Ha valakit megtaláltál, vissza kell kísérned a kastély kapuihoz, ami az egyetlen biztonságos terület az egész játékban (mivel az egész helyet a papok teletömték feszülettel) ... plusz itt vannak a csomagok is, amiket a családtagok hagytak maguk mögött. A csomagokat csak a náluk levő kulcsokkal lehet kinyitni, és így lehet jobb holmikhoz vagy fegyverekhez jutni. Az idő múlását egy kis óra jelzi a sarokban, és ezt folyamatosan figyelni kell. Minél több családtag hal meg, annál nehezebb lesz a végső összecsapás a gróffal. A játékidőbeli óra kb. másfél-két óra alatt telik le, szóval nem kell pokolian hosszú kalandra számítani; hajnali kettő környékén a főszereplő feladja, mert túl veszélyes, és automatikusan visszavonul. Utána reggel 5-kor pedig jön a finálé.
Amit még muszáj megemlítenem, az a zene. Az valami fantasztikus, ahogy a grafikai megvalósítás is. Tényleg úgy érzed, mintha ez valami régi, 1920-as évekbeli filmből lenne, mind a helyszín, mind a muzsika.
Egyedül két negatív pontom van: az egyik a grafika, a másik pedig az automatikus hely- és szörnygenerálással járó káosz. Ne legyen félreértés, szerintem nagyon-nagyon jó ötlet, hogy mindig máshogy alkotja a kastélyt a játék! Nem is ezzel van a baj, bárcsak több játék lenne ilyen. Hanem ha elmented a játékot egy veszélyesebb helyen, kilépsz, és újra belépsz, lehet, hogy rögtön egy szörnyeteg karjaiban találhatod magad. Ugyanis a játék olyankor úgy veszi, mintha "kiléptél volna a teremből", és amikor újra betöltöd, akkor a terem lehetőségeit is újraalkotja.
Aki szereti a vámpíros cuccokat, a retrózást, nosztalgiát, vagy csak szeretne egy jó horrort, az szerezze be. Nem fog csalódni.
Nosferatu: The Wrath of Malachi
Orlok gróf találkozása egy horrorjátékkal