Na, jó, azért ennyire nem szállunk el a valóság talajáról. De nekem van egy konkrét elképzelésem, hogyan lehetne összebékíteni a kettőt, illetve, -azért mondhatom a pár száz eredeti játék alapján, hogy- mint gyűjtő, milyen megoldást látnék szívesen.
De előbb azért foglalkozzunk egy kicsit a kérdéskörrel. Kezdetben volt ugyebár a floppys megoldás, ami szar volt.
Aztán jöttek a CD-k, melyek a játékok technikai komplexitásával szintén „csődöt mondtak”, vagy inkább kiszorultak a piacról. Hiszen ki az az elmeháborodott, aki élvezi egy Half Life 2 6 CD-s vagy Baldur’s Gate 2 5 CD-s telepítgetését? Ugye senki. A DVD továbblépés volt - egy ideig. Aztán jött mondjuk a Medieval 2 Total War, mely megmutatta: lesz itt 2 DVD-s korszak is. Szerencsére ez már nem vált olyan idegesítővé, mint a halomnyi floppy vagy CD korszakában, minthogy egyre inkább elterjedté vált a digitális terjesztés. S manapság a GOG vagy a Steam nemcsak egyedülálló felületek, a Microsoft ugyanúgy próbálkozik hasonló terjesztési metódussal.Azonban sokan mégis, a sok szívás ellenére szerették a sokhordozós megoldást. Egyik legjobb érv, hogy a játék az enyém - ezt szimbolizálja, hogy ott porosodik a dobozban a polcon. Az igényes dobozban, hozzáteszem. Mert régen ennek nagy kultúrája volt, mely talán a digitalizációnak és az árak emelkedésének köszönhetően sajnos lehanyatlott. Persze ez sem egyszerű, mint a satu, hiszen régen egy játék jó drága volt, 15990 Ft-ba került egy szimpla új játék (Diablo 2 khm-khm). De ezeknek már a külcsínje is csalogató volt, mert nagyon adtak arra, hogy milyen formában jelenjen meg a termék. Ráadásul, ha szerencsénk volt, le tudtunk csapni olyan kuriózumokra, mint a StarCraft Battle Chest, ami egy szép nagy pakkot jelentett (kb. egy társasjátéknyi doboz), benne igényes képeskönyvvel, és bár CD-tokban elhelyezkedő lemezekkel, de ezek borítója is páratlanul kidolgozott volt. Mindez csak 3990-ért. De még ilyen abszolút szar tucatjátékokat is szívesen megvett az ember, mert egyszerűen jól mutatott a doboza. (Nekem van pár ilyen „porfogóm”, ami szimplán faszán mutat.)
Tehát ha másért nem, a doboz minőségéért visszasírja az ember az adathordozókat. De nemcsak ez volt a vonzó. Hanem a belső tartalom is. Mert a tok nem csak egy fehér papírt (vagy mostanában még annyit se) rejtett, amire ráfossák, hogy „epilepsziát okozhat jujjvigyázz!”, hanem igényes kézikönyvet. CE-knél meg, mint manapság is szokás, figurákat, artbookokat. De az minimum volt, hogy a játék főbb featurjei megjelenjenek egy ilyen 30-40 oldalas kis, igényes manualban.
S mindezt felrakhattad a polcra. Nekem is tele van egy egész szekrény ilyenekkel (filmekből még több) + a CE-knek külön helyet tartok fenn (nem rakom be ide, mert már linkeltem a PGO-n valamelyik topigban korábban). Úgyhogy néha csak úgy elégedetten végignéz az ember a szobájában, és csodálja a szebbnél szebb játékokat, melyek valóban, kézzel foghatóan ott vannak egy térben a játékossal. Egyfajta nagyobb birtoklásérzést nyújt ez. Még akkor is, ha tudod: szart nem ér az egész, ha nem telepítheted…
…s itt jön a hátulütője ennek az egész dobozosdinak. Sokaktól hallottam már és sajnos én is tapasztaltam, hogy a lemez karcos vagy teljesen használhatatlan volt, esetleg egy szar DVD-meghajtó darálta be. Ilyenkor mit lehet tenni? Semmit. Megveszed még egyszer vagy esetleg megpróbálsz kikönyörögni egy pluszpéldányt, de erre nem tudom, mekkora az esély (én inkább megvettem a Painkillert kétszer is, mivel nem volt egy nagy pénz). De engem alapból idegesít, ha egy DVD karcos. Mert akkor mindig a fejemet vakarom, meg pánikolok, hogy jaj, mikor fog elromlani. Pedig egyszer haveromékkal kipróbáltuk még réges rég balga gyerekkorunkban, hogy agyonra összekarcoltunk (értsd: késsel izomból belevágtunk) egy CD-t (meg még le is lett hugyozva tán), és működött. Tehát pár kis karcolás még nem árt. De azért mégiscsak ott van bennem a félsz, hogy mi lesz, ha a lemeznek annyi.
Éppen ezért én jó fogyasztói birka módjára sok kedvenc játékomat megvettem még egyszer, digitálisan. Az Oblivion például két példányban van meg, ahogy a Rome: Total War is. De szerencsére vannak játékok, melyeket ha megveszel lemezen, aktiválod steamen, és onnantól bármikor letölthető. Nos, igen, ez az a megoldás, ami nekem tetszik.
Vagyis nem akarok különösebben a dobozos verziók ellen hurrogni. Én is szeretem a gyűjtői kiadásokat, meg nézegetni a tokokat, kézikönyveket. Régen volt, hogy akár órákat is elcsesztem ezek olvasgatásával (pl. a StarCraft esetében). De bizonyos kockázati tényezők miatt nyugodtabb vagyok, ha az adott játék digitálisan vagy mindkét formában meg van. Ráadásul digitális formában kényelmesebb is, hiszen bármikor letöltheted, s Steamen patcheli is magát.
Persze vannak hátulütői a „virtualitásnak” is. Például, ha beszarik a net, akkor nem tudod telepíteni a játékot, hacsak nincs biztonsági másolat. Vagy jöhet egy szép nagy csőd, és akkor kérdés, hogy mi a lopótöklesz azokkal a játékokkal, melyeket megvásároltál, de csak a (steam) accodban birtoklod őket, fizikailag nem? Persze ilyen esetben bizonyára kötelezhetők lennének arra, hogy megkapjuk ezeket valamilyen formában, de mégis: nyugtalanító érzés. Na, meg egyre több az account-lopás, illetve ezek feltörése. Steam guard persze van, de akkor is: elég egy kis hiba, és több millió forint vész kárba (félmilliót biztosan ér a steam accom, akkora birka vagyok sajnos :C ). Vagy esetleg én csinálok valami hülyeséget, s akkor szintén oda az egész accountom játékokkal együtt.
Tehát van bőven kockázat és előny mindkét oldalon. Nem biztos, hogy annyira biztonságos otthon, kézben tartani az eredeti példányainkat, de susulyka jól mutatnak a polcon. S az sem 100%, hogy digitális formában majd minden simán fog működni, mert bár nem kell patcheket keresgélni, meg egy kattintással telepíthetjük (legalábbis steamen) az adott programot, de ha a sávszélességünk szar, vagy valami szemétláda feltöri a jelszavunkat, lőttek az egésznek.
Én valami olyasmit tartanék jó dolognak a jövőben, mely tulajdonképpen már létezik. Csak talán kicsit elmozdítanám a digitális tartalom felé a mérleg nyelvét. Ugyanis én azt preferálom kényelmi szempontok miatt elsősorban. Ezért én köztes megoldást javasolnék. A CE-k maradjanak meg, de az amúgy fapados kiadásokból kösz, nem kérek. Legalábbis nekem semmi kedvem 890 Ft-ért megvenni egy ocsmány borítójú játékot. Szerintem kifejezetten megalázó pl. egy olyan cím esetében, mint a Prince of Persia. Igaz, Steamen minden drágább, hiszen 1 euró náluk 1 dollár. De akkor már inkább ráfizetek 2-300 Ft-ot egy régebbi játékra (akár GOG-on is), mert akármikor letölthetem, és nem kell pluszban félteni a polcon levő amúgy elég fostos dobozos verziót.
Viszont az igényesebb kiadásokról én sem akarok lemondani. Ezért kellene egy olyan rendszer, hogy a CE-k TARTALMÁT azt meg lehet vásárolni dobozos formában. Így a szép szobor, kézikönyv, kütyük stb. ott díszeleghetnének a szobában. A játékot meg egy digitális kód formájában megkapnád, ami ott lenne a kézikönyvben. Így az digitális formában lenne meg, és nem kellene félteni az adathordozóját.
Mint írtam, ez a megoldás tulajdonképpen már létezik. Részben. Pl. a King Arthur vagy a Fallout New Vegas aktiválhatók steamen is megvásárlás után, és így akármikor akárhányszor letölthetők. Ez tök jó, mert a dobozuk is itt ékesíti a polcomat (illetve az Artúr nem, mert az a GameStartól van meg, így a többi melléklet között hánykódik), meg nem is kell fosni, hogy mi lesz a lemezzel, ha…
Úgyhogy véleményem szerint ez a köztes megoldás nem lenne rossz. A kecske is megzabálhatná a káposztát, de ugyanakkor maradna is belőle. Vagy ilyesmi. Én tuti nyugodtabb lennék, és még csodálhatnám is a CE-ket. Igaz, a mai árak mellett nem sűrűn fogok gyűjtőit venni. Legalábbis a Skyrim sárkánya akármilyen susulyka jól néz ki vagy a Diablo III lélekköve és Diablo-szobra is tök jó lehet, de 25-30000 Ft már rohadt sok értük.
( XD)
