A LucasArtsnak nem ment jól az ezredfordulón: a kalandjátékokra mutatkozó igény a technológia gyors ütemű fejlődésével egyenes arányban csökkenő tendenciát mutatott, hisz egy sor olyan dolog vált megvalósíthatóvá a játékokban, amiket korábban elképzelni sem nagyon mertünk. Sztenderddé vált a 3D-s grafika, felgyorsult a játékmenet, megjelent egy sor új stílus, egyeduralkodóvá váltak az FPS-ek, és nagyon úgy tűnt, hogy a frissen kinevelődött játékosgenerációt nem érdekli a gondolkodás, csak a folyamatos, véget nem érő erőszak. Ha lehet, akkor legyen multiplayer, sok-sok fegyver és vér, agyalni, nevetni, meg tárgyakat kombinálni akar a fene. A LucasArtsnak nehezére esett a váltás, de mégis megpróbálkozott vele -- csak közben pont az egyediségüket veszítették el.
Sugárpisztoly és fénykard
A 2000-es évek első felének két kedvenc stílusa a multiplayer körül forgott. A valós idejű stratégiák egymásra licitálva kínáltak egyre sebesebb, pörgősebb élményt, míg a shooterek a nagy klasszikusokat majmolták, azaz hatalmasabbnál hatalmasabb pályákat és sokszor frusztráló logikai feladványokat, netán hajmeresztően bonyolult pályatervezést nyújtottak -- bizony, egy Jedi Knight II mai szemmel nézve nemcsak csúnyácska, de borzasztóan bonyolult és feleslegesen hosszú is, ám e tulajdonságai a maga idejében igazi királlyá avatták a Star Wars-játékosok körében. A harmadik, 2003-ban érkezett, Kyle Katarnt nyugdíjba küldő Jedi Knight, a Jedi Academy is korrektre sikeredett, sőt, hála a Quake III-motor stabil internetes kódjának, a Jedi Outcastben még gyakran laggoló és viszonylag egysíkú kompetitív multit is sikerült izgalmasabbá varázsolnia a Raven Software-nek. Ebben persze nagy segítség volt a fegyverek, fénykardok és játékoskarakterek széles skálájú testre szabhatóságának lehetősége is.
Érdekessége e remek játékoknak egyébként, hogy csak szegről-végről volt közük a LucasArtshoz: ahogy most a Disney is tervezi, annak idején Lucasék is „kölcsönadták” a Star Wars-licencet az Activisionnek, mely a tehetséges Ravennel rakatta össze az általa kiadott programokat. A siker nem maradt el, ám érthetetlen módon a Jedi Academyt sosem követte újabb Jedi Knight. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a LucasArts egyre önfejűbb üzletpolitikája, csakúgy, mint a játék gyengécske eladási mutatója, melyet ugyan sosem erősítettek meg hivatalosan, de több elemző is úgy látja, hogy a program bukás volt, és csak egy szűk, ám hűséges közösség éltette -- ők mondjuk annyira, hogy még most is játsszák.
Vader és a vukik sátra
Az FPS-eken túl az RTS-mezőnyt is meg akarta ostromolni a LucasArts: 2000 márciusában kiadta a sokak által várt, 3D-s Star Wars: Force Commander című stratégiát, ami igyekezett megfelelni a kor elvárásainak. Csakhogy az igyekezet nem minden esetben elég, és erre a Force Commander az egyik legcsúfabb példa. A játék ronda, nehézkes, irányíthatatlan és unalmas volt, máig állandó szereplője a „Top X legrosszabb játék”-listáknak. Persze, visszanézve annyira nem volt borzalmas, de a rajongók sokkal többet vártak egy Star Wars-RTS-től, főleg, hogy korábban nem készült hasonló alkotás, így valószínűleg az össznépi csalódás is rúgott egyet az amúgy is gyengélkedő Force Commanderbe. Holott akik követték a fejlesztést, azért észrevehették a rossz ómeneket. A főtervezői feladatokat például egy régóta a csapatnál dolgozó, ám még mindig viszonylag tapasztalatlan dizájnerre, Garry M. Gaberre bízták, aki csak részfeladatokat látott el addig, és fogalma sem volt, hogy kell stratégiai játékot építeni. Ehhez vegyünk még hozzá egy szintén amatőrökből álló programozógárdát, mert a LucasArts szerette volna minél olcsóbban megúszni a fejlesztést. Na, körvonalazódik a bukás oka?
Azt hihetnénk, hogy a LucasArts tanult a Force Commander hibáiból, de nem. 2001-ben kiadták a szintén Gaber keze munkáját „dicsérő” Star Wars: Galactic Battlegroundst, mely nem is nevezhető teljes játéknak, hisz tulajdonképpen egy TC-modról van szó: a LucasArts felvásárolta a már 2000-ben is elavultnak számító Age of Empires II 2D-s motorját, és az egészre ráhúzta a Csillagok háborúja-zoknit, Tie Fighterestül, Darth Vaderestül. Az eredmény egy zavarba ejtően gagyi RTS lett, ocsmány sprite-okkal, a Star Wars-világhoz abszolút nem illő színvilággal, és olyan abszurd, rajongókat is felháborító jelenetekkel, mint amikor Vader nagyúr, a galaxis legrettegettebb harcosa, fénykarddal püföli a derekáig érő, lázadók által felhúzott vuki sátrakat. A kritikai bukás egyébként viszonylagos anyagi sikerrel párosult, a játék 2002-ben két kiegészítőt is kapott. Persze nem szabad milliós eladásokra gondolni, a kiadó így is jobban járt volna, ha az expanziókra költött összeget egy másik játéba öli.
Ami pedig a Jedi Academyt illeti, az, hogy két évvel a megjelenése után nem volt kapható, teljesen megszokott volt a 2000-es évek közepén, főleg, ha egy játék nem volt átütő siker.
Ami pedig a Jedi Academyt illeti, az, hogy két évvel a megjelenése után nem volt kapható, teljesen megszokott volt a 2000-es évek közepén, főleg, ha egy játék nem volt átütő siker.
A játékaidon nőttem fel, s most felemelem kalapom: köszönöm Lucas Arts, isten veled!
For The Republic!
For The Republic!
Persze a hülyeségcunamit még megfejeled azzal, hogy a két részt megélt Force Unleashedet olyan sorozatokhoz hasonlítod, mint a GTA meg a Tomb Raider, amelyek már lassan két évtizede futnak, és ketten együtt termeltek vagy 25 epizódot.
Azt pedig már csak hallkan említem, hogy az Unleashed sikerének semmi köze nincs a bezáráshoz, hiszen a második rész is lassan három éve jelent meg, és a Disney azért zárta be a stúdiót, mert azóta egyetlen értékelhető projektet sem tettek le az asztalra.
De persze tudom, hogy ez neked semmit nem számít, és hamarosan olvashatjuk a következő okosságtengert Wiktoryyy különbejáratú univerzumából, ahol több, mint ötmillió eladott példány az nem siker (sőt, kifejezetten bukás!), és ahol a magyar letöltési adatok számítanak vlágszinten mérvadónak. Hajrá-hajrá.
1.) A Force Unleashed nem volt "akkora siker", miközben több, mint 200 millió dollárt keresett vele a kiadó, többszörösét a fejlesztési költségeknek.
2.) Senki nem töltötte le. Ilyet csak az ír, aki arra sem vette a fáradtságot, hogy megnéze egy torrent oldalon, hogy áll a játék letöltési mutatója.
A folytatást lassan írom, hogy te is megértsd. Nem a véleményeddel van baj, hanem azzal, hogy idejössz a hírhez, és tényként kommentálod azokat a hülyeségeket, amit te valóságnak gondolsz, miközben a realitásokhoz semmi köze nincs annak, amit írsz. Aztán meg csodálkozol, hogy kiröhögnek és beszólnak neked, és érvek híján azzal jössz, hogy neked ez a "véleményed". Csak az a baj, hogy amikor a tényekkel szemben állítasz a saját fejedből kipattant dolgokat, az nem vélemény, csak színtiszta hülyeség, amire bizony az emberek reagálni fognak.