(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Ha démonokkal töltöd az időd, a démonok megtalálnak majd. Ezt egy rég látott ismerősöm jelentette ki egy évekkel ezelőtt folytatott beszélgetés közben, amikor elárultam, hogy a horrorművek kiemelt szerepet élveznek az érdeklődési körömben, aminek egyenes következménye, hogy olykor gondolati síkon eljátszom az e műfajban tapasztalt erők lehetséges szándékaival, motivációval, jelentésével, eredetével. Hogy mi jelentősége mindennek, arra még visszatérek.
DÉMONI SZÉL TÁMAD
Fiatal, szótlan nő lép ki a kalyiba tornácára. Bőre, ruhája csurom vér, kezében pólya, ám a benne fekvő csecsemő nem sír fel. Az előtérben mozdulatlanul váró férfialakok egyike fojtott sírásban tör fel, mialatt a nő bűntudattal vegyes apátiával szorongatja a halva született csöppséget.
E nyomasztó képsorok ágyaznak meg Emma Tammi első egész estés játékfilmje kegyetlen hangulatának, amely az ezernyolcszázas évekbe kalauzol el. Az amerikai-mexikói határ közelében magányosan álló viskó huszonéves lakója, Lizzy a férje távollétében egymaga kénytelen megküzdeni az elszigeteltséggel és a felszín alatt lappangó belső démonaival. Helyzetét súlyosbítja, hogy az éj leple egyre koncentráltabb entitást szabadít a házra, amely erősödő szél, fenyegető suttogások, a verandán lépkedő különös emberalakok vagy épp megcsonkított állattetemek képében terrorizálja a fiatal nőt. Alkalomszerűen hazalátogató férje szerint felesége csak képzelődik a rátörő magány terhe alatt, így Lizzynek mindennapi csatáit egyedül, támogató fél reménye nélkül kell megvívnia. Amikor a tőle néhány mérföldre álló házikót fiatal házaspár tölti meg élettel, amelynek női tagja gyereket vár, a szél közvetítette erő elszabadul, és már közvetlenül fenyegeti Lizzy életét.
A féltucat szereplőt mozgató, alacsony költségvetésű lélektani darab a lehetőségeinek nyilvánvaló korlátait azzal igyekszik palástolni, hogy az időben felosztott cselekményt mozaikok képében szabadítja a nézőre. A technikailag kielégítő produkció lényegretörő rendezése és idegtépő vonósai árnyékából kvázi főszerephez jut az új-mexikói táj, kietlensége jól érzékelteti a Lizzyre tornyosuló kihívásokat. Mivel a produkció a tragédiát az első percekben közvetíti, a néző elvárása a cselekmény irányában egyetlen fókuszpontra koncentrálódik: hogy végigsétáljunk azon az ösvényen, amely a balul elsült eseményekhez torkollik. Olybá tűnik, a Lizzy házához vezető útszakasszal párhuzamosan elterülő temetkezési hely csak töredékében felelős a vészjósló jelenésekért.
ELSZABADUL AZ ŐRÜLET
Izgalmas nézőpontot kínál, ahogy a néző kénytelen azonosulni a főhősnővé tett Lizzy figurájával, annak minden törékenységével, ki nem mondott fájdalmával, elfojtott vágyaival, így a cselekmény kifelé sem ajánlja fel az események objektív szemmel történő megfigyelését. Bár a szereplők jönnek-mennek, a játékidő a két házikót övező területet pillanatra sem engedi látóteréből, így a fenyegetettség bármily szándéknál fogva is érkezik, okkal korlátozódik a kijelölt helyszínre.
Hogy visszautaljak a bevezetőben taglalt anekdotára: nem lehet nem észrevenni, hogy a kellékesek Lizzy könyvespolcát klasszikus rémirodalmi művekkel díszítették, amelyek közül nem egy hangsúlyosabban is megjelenik a kulcspontokon. Eképp Mary Shelley Frankensteinje is előtérbe kerül, mi pedig eltűnődhetünk, Lizzy vajon mekkora arányban felelős sorsa egyértelmű rosszabbodásáért, akár azzal, mily módon próbálja kivédeni bűntudata és az éjjeli szél démonainak támadásait.
A jelenleg csak a streamingszolgáltatóknál elérhető western-horrort a kritikusok egyelőre sokkal inkább szeretik a közönségnél. Ha a magyar piac lát benne fantáziát, talán legális keretek közt is kiderülhet, miképp fogyasztja a hazai rajongói társadalom ezt a távolról sem emblematikus, dramaturgiailag sokszor bukdácsoló, de ambiciózus darabot.
Extra
A mai napig népszerűségnek örvendenek azon produkciók, amelyek a horrort a western műfajával hivatottak összeházasítani. Épphogy kihűlt a vetítőlámpa a Megtorlás, A boszorkány vagy a Csontok és skalpok mozis előadásai után, mindkét cím kedvező fogadtatásra talált. Az ezredforduló ideje óta kísért a Farkaséhség ikonikus, fekete komédiába hajló cselekménye, jóízűt rémüldöztünk a csak lemezen hozzáférhető Halott madarak torzarcú rémségein, de olyan sokoldalú címek is egy lapon említhetők a fenti bűntársakkal, mint az Alkonyattól pirkadatig vagy épp a Tremors.
