A kísérletezés hiányával vádolni a Positech Games-t meglehetősen alaptalan dolog lenne, hiszen az egyszemélyes angol stúdió, azaz Cliff Harris már több mint két évtizede ontja magából a játékokat, és készített már mindent. Űrcsata-szimulátort, kártyás szerepjátékot, és még életszimulátort is, ám a név hallatán sokaknak mégis inkább az a Democracy-sorozat ugrik be, amely már a kezdetek óta azon dolgozik, hogy egy modern jogállam minden létező aspektusát szimulálja.

Hataloméhség

A Democracy 4-ben egy miniszterelnök/elnök (a helyszín beállítottságától függ) irányítása a feladat a Föld létező országainak valamelyikében – a korai hozzáférés ezen szakaszában csak a nyugati világ "nagyjai", az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország érhető el, de a jövőben természetesen az összes nagyobb hatalom megjelenése várható, jó pár különlegesebb, kisebb országgal egyetemben. Ennek folyománya, hogy sok esetben már az induláskor sincs minden rendben: a gazdasági vagy társadalmi válság jobbára a 2020-as állapotot tükrözi, ebből következik az is, hogy a Democracy 4 nem könnyű, és tulajdonképpeni végcél sincs, hiszen előbb vagy utóbb minden politikai karrier csőddel ér véget, legyen az a választás elvesztése vagy erőszakos hatalomátvétel. A feladat így igazából az elnöki székben maradni, amíg az lehetséges, megnyerve a választást, kitöltve annyi évet az irodában, amit az adott ország alkotmánya/politikai rendszere enged.

Mindez ráadásul nem is egy hagyományos értelemben vett országtérképen elevenedik meg, hanem egy több mint száz ikonból álló felületen, ahol minden egyes ikon egy politikai vagy gazdasági problémának, megoldásnak, lehetőségnek felel meg. Ez a pókháló egy rendkívül komplex rendszert alkot, ahol szinte minden mindennel összefügg. Például az egészségügy résznél problémát jelenthet a lakosság átlagos súlya, amely rögtön – színes nyilakkal – mutatja az okokat is: az egészséges vagy épp friss ételek magas árát, az alacsony átlagjövedelmet, az aktív orvosi ellátás/felülvizsgálat hiányát, és a komolyabb jogszabályok nélkül üzemelő gyorséttermek népszerűségét.

És ez csak egy példa volt: ilyen és ehhez hasonló problémából, megoldásra váró feladatból rengeteg van, és az ok-okozati összefüggések miatt ezek megoldása nem csupán abból áll, hogy rákattintunk valamire, hozunk egy törvényt vagy rendeletet, hanem meg kell, hogy próbáljuk a lehető legmélyebben és legalaposabban felderíteni az össze befolyásoló tényezőt, és azokat már-már egyenként állítva tenni a nép jólétéért.

Jól van az úgy

Ez persze nem megy annyira egyszerűen, egyrészt sok időbe fog telni, másrészt rengeteg pénzbe és egyéb erőforrásba, a Democracy 4-ben pedig a világon mindenre figyelni kell. Minden egyes forduló egy negyedévnek felel meg, és ezen időszak alatt annyira sok akciólehetőség nincs. A rendeletek, törvények implementálása akár hónapokba is beletelhet, és sok döntésnek csak hosszútávon mutatkoznak meg a hatásai. Ráadásul mindenhez nem csupán pénzre, de politikai tőkére is szükség van, amit alapvetően a miniszterek és az esetleges koalíciós pártok biztosítanak, ám mivel ennek mértéke erősen korlátozott, ezért mindig alaposan meg kell fontolni, megéri-e az adott befektetés, és hoz-e annyit a konyhára.

Ahogy ugyanis az életben, úgy a politikai élet itt is egyfajta népszerűségi verseny, ahol a világon mindenkinek a kedvére kellene tenni, de ez lehetetlen. Pártból, ideológiából már-már végtelen mennyiségű van, és nincs olyan döntés, rendelet és törvény, amely mindenkinek tetszene, így a hatalom megőrzéséhez elsősorban az kell, hogy a lehető legtöbb ember érdekét szolgáljuk, és bízzunk benne, hogy a választások során ránk szavaznak. Ezt persze befolyásolni is lehet, a választások közeledtével beszédeket lehet tartani, melyek szövege szabadon állítható össze (előre meghatározott sablonokat használva), így mi dönthetjük el, hogy éppen kik mellett állunk ki. Ha sikerül, újabb ciklusig maradhatunk a hivatalban. Ha nem, akkor jön a lemondás és karrierünk vége.

Eközben persze döntenünk kell kényes kérdésekben (engedélyezzük-e az illegális bevándorlók letelepedését; megadjuk-e a házasságkötés jogát mindenkinek), fel kell lépnünk a világ agresszoraival szemben (vagy ellenkezőleg, támogathatjuk is őket), bevezetünk új adónemeket, megküzdünk a terrorizmussal, vagy elmélyítjük a lakosság megfigyelését.

A totális szimuláció mindig is a sorozat központi eleme volt, és ez most sincs másként, sőt. A Democracy 4 és elődei között igazából nehéz különbséget találni a felszínen, és ez egyértelműen nem is egy forradalmian új rész lesz, hanem egy olyan iteráció, amely új alapokra helyezi a korábbi, egyre inkább tökéletesített játékmenetet. Elsősorban annak hosszútávú sikerének ágyaz meg a sokkal nyíltabb és egyszerűbb modtámogatás révén, amely garantálja, hogy nem csupán a lehető legfurcsább ötletek, a legkisebb országok is képviseltetik magukat a jövőben, de azt is, hogy a Democracy 4 még jó pár esztendőn át szolgálja a fotelpolitikusok ambícióit.