Lehet panaszkodni a Nintendo Switch teljesítményére, ami versenytársaihoz képest papíron valóban gyenge – különösen az új konzolgeneráció mellett –, azonban az igazán elszánt fejlesztőknek ez sem jelent akadályt, hiszen többek között még Ríviai Geralt is sikeresen belovagolt már a platformra a The Witcher 3: Wild Hunt átiratával, arról nem is beszélve, hogy a Nintendo milyen elképesztő dolgokat képes kihozni a hibrid masinából. 

Sok kiadó azonban, ha el is hozza nagyobb játékait a platformra, inkább a felhő alapú megoldás mellett dönt, még olyan régi címek esetében is, mint a Kingdom Hearts-sorozat korábbi részei. Utóbbi táborhoz tartozik részben a Techland is, hiszen a Dying Light 2: Stay Human ugyancsak Cloud Version kiadásban fog befutni a konzolra, azonban ezzel szemben elődje, az eredeti Dying Light rendes átiratot kapott, ráadásul a minden oszladozó tartalmát magában foglaló Platinum Edition formájában.

Régi újdonság

Dying Light nem mai húscafat, hiszen még 2015 januárjában tárta ki vele a Techland az egy rejtélyes járvány nyomán élőholtaktól hemzsegő, karantén alá vont Harran kapuit, ahova a Global Relief Effort (GRE) ügynökeként érkezünk meg, Kyle Crane szerepében, és nem kifejezetten a túlélők kisegítése céljából. Az alapsztorihoz a Platinum Edition részeként még rengeteg extra fegyver, kosztüm, helyszín, mellékszál és játékmód, köztük a hatalmas és számos újdonságot tartogató The Following, valamint a pokoli, középkori hangulatú Hellraid kiegészítő is párosul. Mindezt egybevéve tehát kijelenthetjük, hogy tartalom tekintetében igazán nem lehet panaszunk.

De mégis hogyan teljesít a játék Nintendo Switchen? Nos, száraz és unalmas technikai részletekbe nem bocsátkoznék, viszont összességében egész kellemesen. Ahogy az várható volt és más átiratoknál is láthattuk, kompromisszumként leginkább a felbontást és egyes látványelemeket áldoztak fel a fejlesztők a hordozhatóság oltárán, azonban az összkép még ezzel együtt is egész korrekt. 

Dokkolva egy kicsit jobb a helyzet, azonban hordozható formában sem kifejezetten szembetűnő, még ha a képeket hagyományos kijelzőn nézve talán gyengének is hat – a cikkben lévők hordozható módban készültek. Helyenként kicsit mosottas, homályos, életlen, azonban csúnyának semmiképp sem nevezném, még ha a játék többi verziója jobban is mutat.

A zombik mindenhová elkísérnek

Igazából a teljesítmény az, ami miatt kicsit aggódtam, hiszen a rohangálós parkour mozdulatok miatt elég fontos, hogy kellően gördülékenyen fusson a játék, aminek azonban gátat szabhat a zombihordákkal megpakolt nyílt világ. Félelmeim szerencsére nem igazolódtak be, a Dying Light átirata ugyanis teljesen élvezhető, és pár kivételtől eltekintve abszolút stabilan hozza a 30 fps-t, még az előhalottak nagyobb tömörülései esetében is.

A Dying Light személyében egy újabb lehetetlennek hangzó, mégis remekül kivitelezett portot kaptunk, ami vállalható kompromisszumokkal, viszont minden tartalmával együtt hozza el a zombis klasszikust a Nintendo platformjára. Még ennyi év után is iszonyatosan élvezetes páros lábbal elrepíteni és tüskés akadályokra feltűzni a járkáló húscafatokat, tetőkön ugrálva rohanni az életünkért, és a legkülönbözőbb fegyvereket barkácsolva küzdeni a túlélésért. Akinek netán kimaradt korábban, és kizárólag Nintendo Switch van a háztartásában, vagy egyszerűen szeretné bárhol, bármikor folytatni a zombikkal folytatott ádáz küzdelmet, annak kötelező darab.