Miközben néhány hete Krakkóba tartottam a Bloober Teamhez, az járt a fejemben, hogy mennyire durva, ahogy ez a kis csapat kinőtte magát az elmúlt pár évben. Mert emlékszem még a kezdetekre, mikor 2016 körül először jegyeztem meg a nevüket a Layers of Fear kapcsán. Akkor még nem a Gurura, hanem a kis személyes blog.hu-s oldalamra írogattam a játékból készített tesztemet és teljesen el voltam ájulva mindattól, amit a Bloober letett az asztalra. Számomra a Layers of Fear egy örök kedvenc lett, a horrorjátékok műfaján belül pedig legalább akkora alapvetésnek érzem, mint az Amnesia: The Dark Descent vagy az Outlast játékokat.
Tetszett az Observer retropunk sci-fi hangulata, a Layers of Fear 2 klasszikus filmekhez visszanyúló varázsa és szavakba nem tudnám önteni, mennyire vártam a Blair Witch játékadaptációját 2019-ben – noha ez utóbbi a végét leszámítva annyira nem nyerte el a tetszésemet. A 2021-ben megjelent The Medium kapcsán már azt kérdezgettem magamtól, hogy mikor készít vajon a Bloober egy Silent Hill-t, erre tessék, tavaly megcsinálták a második rész remake-jét és mindenki odáig volt érte! A lengyel csapat lényegében a csúcsra ért azzal a játékkal. Beléptek az AAA-ligába és most már egész biztos, hogy nemcsak a horror-rajongók figyelnek a velük kapcsolatos hírekre. Tudjuk, hogy náluk készül jelenleg az első Silent Hill remake-je (fixen jó lesz!), a rejtélyes Project M (ez még bármi lehet), illetve ősszel jelenik meg a Cronos: The New Dawn, amivel az Observer után ismét visszakanyarodnak a sci-fi horrorhoz. Most elmesélem, mire lehet számítani a játéktól!
Több órán keresztül pörgethettem a Cronos-t a Bloobernél, méghozzá egy igényesen berendezett, egykori acélmű területén, amit egyébként főként filmes forgatási helyszínként szoktak használni. Nem mondom, eléggé meg tudta dobni a hangulatot a régi szocialista időket visszaidéző berendezések tömkelege (egyfajta turista-látványosság a hely, ezért nagyon sok dokumentumot, ruhákat és egyebeket meghagytak látnivalónak), szóval az atmoszféra 10/10 volt már azelőtt, hogy leültem a játék elé. Kicsit szétnéztem a beállítások között, majd rányomtam a New Game opcióra és kezdetét vette az utazás. Szó szerint, hiszen az irányítható karakter itt Traveler (Utazó) néven fut és feladata, hogy visszautazzon az 1980-as évekbeli Lengyelországba, ahol válaszokat és konkrét személyeket is meg kell találnia. A Cronos bejárható helyszínei ismerősek lehetnek mindazoknak, akik jártak már Krakkóban, azon belül is a híres Nowa Huta városrészen.
Ez magyarul Új Kohót jelent, hiszen 1949-ben kifejezetten a felépített acélmű miatt hozták létre és az egész városrész eköré szerveződött. Lakóépületek lettek felhúzva, ahová az acélműben dolgozó munkások és családjaik költözhettek, kiépült a villamosvonal, az emberek pedig az ország egész területéről érkeztek, hogy lakhatás és fizetség fejében az acélműben dolgozhassanak reggeltől estig. Lényegében egy szelet szocializmus, ez Nowa Huta, aminek az alapjai annyira masszívak, hogy még manapság arra járva is megcsapja az embert a nosztalgia szele, hiszen hasonló szoci mintavárosok idehaza is voltak – például Dunaújváros. Magyarként duplán borzongató élmény ilyen helyszíneken mászkálni, egy pontnál pedig el is mosolyodtam, mivel a parkoló autók között kiszúrtam egy kis Polski-t. A Bloober mindent megtette, hogy a 80-as években érezzem magam.
A hangulat tehát adott, de milyen maga a játék? A Traveler-t irányítva akaratlanul is eszünkbe juthat a Dead Space, hiszen a karakter ruházata nemcsak külsőleg hasonlít Isaac páncélzatára, hanem a lomha mozgása is az EA sci-fi horrorját idézi. Ez az érzés annyira erős volt bennem, hogy mikor szembekerültem a legelső ellenféllel, elkezdtem a végtagjait lőni – aztán a Bloober egyik munkatársa szólt, hogy ez a taktika itt annyira nem helytálló. Egy valamire viszont oda kell figyelni: az ellenfelek összeolvadhatnak a leölt társaikkal. A Traveler tud ütni és taposni is, szóval ismét csak bevett Dead Space-hagyományként én minden egyes hullát atomjaira cipőztem, mert biztos, ami biztos! Többféle fegyver is rendelkezésünkre fog állni, nálam egyelőre csak a pisztoly és a shotgun fordult meg, de lényeges, hogy a lövéseket lehet charge-olni, ezáltal erősebb találatot adhatunk le. Rendkívül hasznos még egy újratölthető lángszóró, amivel begyújthatunk magunk körül – ez szó szerint létrehoz körülöttünk egy tűz-kört, amivel nemcsak a hullákat lehet felégetni, hanem az épp ránk támadó ellenfeleket is stunolja egy kis időre.
A Cronos nem dobál úton-útfélen lőszert és nyersanyagokat, úgyhogy az eszetlen lövöldözés itt alapból ki lesz zárva. Ládákat szétverve vagy csak a környezetünket alaposan tanulmányozva találhatunk hasznos cuccokat (élet-feltöltőt, lőszert, és alapanyagokat), de sosem érezhetjük magunkat biztonságban. Erre pedig a Cronos rá is játszik, mivel a legváratlanabb pillanatokban képes bedobni egy-egy jumpscare-t vagy a frászt hozni az emberre valami háttérben hallatszódó üvöltéssel. Az audio-oldal egyébként kiváló. Rendes a hideg rázott bizonyos részeknél, amire csak rátett pár lapáttal a minimalista, ám mocsok nyomasztó ambient-zene.
Akadnak a Resident Evilből ismerős nyugi-szobák, ahová betérve újratölthetjük a készleteinket, menthetünk és vásárolhatunk a boltban, sőt, még a tárgyakat is lepakolhatjuk egy erre a célra szolgáló ládába, hiszen az inventory véges kapacitással bír (persze lehet bővíteni). Fura, de szintén a Resident Evilből – főképp a második rész remake-jéből – lehet ismerős az is, hogy az ellenfelek egyszerűen nem jönnek tovább egy bizonyos pontnál. Megesett velem többször is, hogy kifogytam a lőszerből és úgy gondoltam, inkább átfutok 2-3 rémség között. Ez be is jött, szépen beértem a célállomásként funkcionáló épületbe, azok meg az ajtóig üldöztek, majd visszafordultak. Nem tudom, ez mennyire volt szándékos, de hajlok rá, hogy nem bug, hanem szándékos fejlesztői döntés állhat a háttérben – mindenesetre legalább kicsit fellélegezhettem. Jól esett, mert az atmoszféra néha konkrétan fojtogat, méghozzá két kézzel. Belépsz egy szobába, ott áll egy régi, de szépen feldíszített karácsonyfa, mellette egy levél, amit az egyik gyerek írt a lakótelepen zajló eseményekről… ha bele tudod élni magad egy játék történetébe, akkor a Cronos úgy meg tud csapni érzelmileg, mint mondjuk a The Last of Us, ahol hasonló dokumentumokból komplett élettörténetet bontakoztak ki. Én imádom ezt a fajta világépítést, úgyhogy minden felszedhető levelet elolvasgattam. Nagyon komoly lore lett a játék mögé pakolva, talán a The Mediumnál tapasztaltam hasonlót utoljára – a Silent Hill 2-t direkt nem számítom, mert az hozott alapanyag.
Néhol felbukkannak anomáliák, amiket manuálisan tudunk aktiválni vagy deaktiválni. Ez a környezeti puzzle-ök megoldásánál fog kelleni, mivel a legtöbb esetben visszaépítenek vagy épp lebontanak komplett pályaszakaszokat, úgyhogy a továbbhaladás kulcsa is sokszor azon múlik, hogy megtaláljunk egy anomáliát és belelőjünk egyet. A Silent Hill 2-nél engem picit kilökött az élményből, hogy mentél az utcán és random jöttek ellenfelek… na, itt ilyesmi nincs. Minden egyes, az életedre törő Orphan (Árva) előmászik valahonnan – a falból, egy fészekből vagy random egy lakótelepi szobából. Ezek után pedig csak rajtad áll, hogy miként győzöd le. Olykor csak 1-2 ellenfelet kell legyűrnöd, de máskor akár 4-5 jöhet rád és akkor még nem beszéltem a bossokról – bizony, akadnak bossfightok is. Az egyik ráadásul annyira nehéznek bizonyult számomra, hogy legalább 10-12 alkalommal próbálkoztam és egyszerűen nem tudtam leverni. A Cronos tehát ízig-vérig túlélőhorror, méghozzá a klasszikus fajtából – tudod, mikor spórolnod kell a lőszerrel és benézni a legutolsó sarok mögé is, hogy akad-e ott bármi hasznos holmi.
Összességében úgy gondolom, hogy a Cronos: The New Dawn az idei év egyik legjobb vétele lehet mindazok számára, akik imádják a túlélőhorrorokat és kellemes emlék fűzi őket a Dead Space-játékokhoz. Ez egy olyan poszt-apokaliptikus utazás, ahol a zsigeri testhorror szabályosan összeolvad a balkáni hangulattal és az időutazással kevert sci-fivel. Mindebből pedig egy rettentő izgalmas, ugyanakkor kellő kihívást nyújtó játék született. Engem azonnal berántott, és kifejezetten várom az őszi megjelenést, hogy végre a teljes történetet felfedezhessem. Ha téged egy kicsit is megfogott a Cronos, akkor semmiképp se hagyd ki az Utazó hátborzongató kalandjait!
Köszönjük a Bloober Teamnek és a Cenega Hungary Kft.-nek a meghívást!
