A spin-off intézménye a videójátékok világában valamikor a kilencvenes évek elején vált kuriózumból a mindennapok részévé, mikor a játékipar a film- és a szórakoztatóipar trükkjeit ellesve meglátta benne a lehetőséget. Ez a jelenség a társasok világában sem ismeretlen, bár a 7 Csodából kinőtt 7 Csoda: Párbaj mellékszál helyett inkább újragondolásnak tekinthető, de a Pandemic- és az Arkham-család számos tagja is bőségesen megfelel a definíciónak. Mostanra már a lengyel Board & Dice-t is elérte a láz, melyhez impozáns kínálatuk egyik legmeghatározóbb játékát porolták le.

FOUNDERS OF TEOTIHUACAN

  • Partner / Kiadó: Board&Dice
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-60 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,90/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: 45 euró, nagyjából 17 500 forint

A Founders of Teotihuacan ugyanis az idén magyarul is megjelenő, eredetileg 2018-as Teotihuacan: City of Godsból nőtt ki, lélektani előzményként keltve életre az először a legendás Daniele Tascini által megálmodott játék világát. A feladat ezúttal a városépítés: a prekolumbiánus korszak egy befolyásos építészeként kell Teotihuacan leggrandiózusabb települését létrehozni, templomok és épületek felhúzásával, valamint a város látképét uraló piramis gazdagításával. Ehhez sok idő nem áll rendelkezésre, egy meccs ugyanis mindössze pár forduló, a játékosok számától függően, mivel a napfogyatkozás bekövetkezte előtt kell a kezdetben teljesen üres saját játéktáblát feltölteni, lehetőség szerint úgy, hogy az a játék végén több győzelmi pontot hozzon, mint az, amit a riválisok hoztak tető alá.

Mindez egy olyan lapkalehelyezős játékként elevenedik meg, aminek szerves része a munkáslehelyezés is, hiszen a munkások segítségével szerezhetők meg a központi játéktábláról az épületeket szimbolizáló tetromino-stílusú lapkák. Az elsődleges feladat ezek begyűjtése, valamint a lehelyezésük egy olyan elrendezés mentén, amely a játék végén kifejezetten sok pontot hoz. Kezdetben minden játékos városa teljesen üres: mindenki egy négy szekcióra osztott, hatalmas területtel rendelkezik, amely körül körről körre jár egy építész, és csak a hatósugarába (azaz az aktuális négyszögbe) tartozó területre lehet lehelyezni a megszerzett lapkát. Pontot ez önmagában nem hoz, ehhez ugyanis muszáj fejleszteni a város közepén található piramist is, ahová három különböző színű (kék, piros, zöld) piramislapka helyezhető, akár több szinten át. Ezen lapkák alapvetően szorzóként működnek, azaz annyi pontot adnak, ahány azonos színű templomlapka található a hozzájuk tartozó kvadránsban.

Az épületeket alapvetően két kategóriára oszthatjuk: termelőegységekre, melyek a három fő nyersanyagot (arany, kő, fa) biztosítják, valamint templomokra, melyek az említett három színnel járulnak hozzá a végső pontszámhoz, felépítésükkor pedig úgynevezett imádáslapkát adnak, melyek teljesítésével/aktiválásával győzelmi pont, extra akciólehetőség, vagy épp további épületlapka szerezhető.

Az ehhez megálmodott játékmenet ráadásul egyáltalán nem bonyolult: a központi játéktáblán több akciómező is található, és ide kell munkásokat (színes korongok jelképezik őket) helyezni. A lehelyezett munkások mennyisége (egy akcióhelyen maximum 4 lehet), valamint az akcióhely helyzete dönt a lehetséges akcióról, azaz piramislapkát, templomlapkát, termelőépületet alapvetően csak úgy lehet szerezni, ha az e mezők alatt található akcióhelyek egyikét vesszük igénybe. Az, hogy hány munkást helyezünk ide, több dolgon múlik, elsősorban például rajtunk, hogy mennyi is található a készletünkben, másodsorban pedig azon, hogy mit is szeretnénk, hiszen minél nagyobb a felépíteni kívánt épületlapka, annál több munkásra van szükség. Ezzel igazából azt is meghatározzuk, hogy az adott fordulóban hány akciólehetőséget szeretnénk, hiszen ha a készletünk jelentős részét rögtön elköltjük egy masszívabb épületre, a maradék időben csak passzív nézőként követhetjük a riválisok akcióit. A csavar mindebben az, hogy egy már kvázi foglalt akcióhelyet is használhatunk, amennyiben az ott található munkások száma nem érte el a limitet. Ezzel ugyan lehet spórolni a munkásokon (kiaknázva a riválisok korábban oda rakott dolgozóit), de ezzel lemondunk az adott akcióhely minden fordulóban véletlenszerűen meghatározott bónuszáról.

A TEMPLOMOSOK

A helyzetet viszont kicsit nehezíti, hogy fordulóról fordulóra egyre kevesebb akciókoronggal kell gazdálkodni, ez pedig az alapvető stratégiát is megváltoztathatja. Pontot szerezni ugyanis számos módon lehet. Nem csupán a játék végén, a piramis- és templomlapkák ügyes kombinálásával, de menet közben is, egyrészt az imádáslapkákkal, másrészt a játéktáblára nyomtatott maszkikonok letakarásával. Amennyiben egy egész területnyit sikerül eltüntetni, megkapjuk a rendelkezésre álló maszkok egyikét. Ezzel azonban érdemes sietni, mivel nemcsak a mennyiségük korlátozott, de az értékük is változó, így aki elsőként viszi el az adott szín lapkáját, lényegesen több győzelmi pontot zsebelhet be.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Mindez persze az amúgy egyáltalán nem komplex szabályok egyszerűsített, kivonatolt, némileg sarkított változata. Az viszont így is kijelenthető, hogy a Founders of Teotihuacan az átlagos lapkalehelyezős játékoknál bonyolultabb és mélyebb, mégis meglepően áramvonalas, és messze van attól, hogy komplexnek kelljen nevezni. Játékideje (két fővel) bőven 30 perc környékére szorítható, és sokszor nagyobb játékos számnál sem lépi át a 60 perces lélektani határt. Érdekes, hangulatos, ötletes toldaléka a Teotihuacan-világnak, még ha a témával és elődjével a nevén túl igazából sok kapcsolatot nem is ápol – de az isteneknek, és a műfaj kedvelőinek talán ennyi is elég lesz!

(A játékot partnerünk, a Board&Dice biztosította – köszönjük! A Founders of Teotihuacan nem nyelvfüggő, de magyar nyelvű szabálykönyvről nincs tudomásunk.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát