Érdekes elnevezés a magyar "társasjáték", hiszen ezt használva mindenképpen feltételezhető, hogy többszemélyes elfoglaltságról van szó. Pedig a board game esetében ennél azért több van a háttérben (ráadásul angol nyelvterületekre sem ez a legideálisabb, elvégre a tábla sem szükséges alkatrész), de ne vesszünk el a részletekben, csak éppen érdekes, mikor szóló társasról van szó. Merthogy a Kickstarterről jött Relics of Rajavihara bizony szigorúan egyszemélyes játék, többen nem is ülhetünk le elé, ám megnyugtatok mindenkit: nem ez a kiadvány egyetlen különlegessége.
Relics of Rajavihara
- Partner/kiadó: Crazy Like a Box
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: szóló
- Játékosok száma: 1 fő
- Játékidő: átlagosan 1-20 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 1,4/5
- Ára: utólagosan 32 dollárért, nagyjából 9600 forintért beszerezhető
A Relics of Rajavihara kampánya során Virginia Rivers bőrébe bújhatunk, aki a kincseiről híres Rajavihara Palotáját fedezi fel, hogy a talált értékeket utána a múzeumoknak adja át. Más azonban nem ilyen tisztességes, így nemezisünk, Montalo professzor sem, aki azonban nem is kifejezetten a kincsekre, inkább a hely szellemére pályázik, hogy utána uralkodhasson a bolygó lakossága felett. Így aztán 5 szint vár ránk, szintenként 10 különböző kihívással, amiket csak a legügyesebbek teljesíthetnek.
Level 1, Start!
A jól kialakított inzertben a legacy és kimondottan jelentős történettel rendelkező játékokra emlékeztető módon, külön dobozokban találhatók meg a számozott szintek, amik kártyalapok formájában mutatják az aktuális pályákat. A lapokon lévő elhelyezések szerint kell a játéktáblára rakni a ládákat, karaktereket és kincseket, majd a pár másodperces setupot követően kezdődhet is a fejtörő megoldása.
A Relics of Rajavihara ugyanis minden esetben, az összes szinten és pályán hasonló kihívást nyújt, mint a számítógépes puzzle játékok: a ládákat mozgatva kell eljutnunk a begyűjtendő kincsig vagy éppen a legyőzendő nemezisig, hogy aztán újabb pálya és szint kínáljon nehezedő feladatot. A ládákat ugyanis nem mindegy, hogy mozgatjuk, merre toljuk: húzni vagy emelni nem is lehet egyiket sem, avagy alaposan át kell gondolnunk a lépéseinket, mert ha nagyon kiszúrunk magunkkal, jöhet a reset, avagy az alapállapot visszaállítása, amit követően aztán célszerű a leglogikusabb utat megkeresni, hiszen minél jobban belekavarodunk a megoldásba, annál esélyesebb, hogy túlbonyolítjuk a helyzetet.
Szinte látom a poligonokat
A Relics of Rajavihara egy remek ötlet, hiszen évtizedes feladványokra és koncepcióra építkezik, amik az asztalon is nagyszerűen mutatnak vagy éppen működnek. Persze biztos sokan vannak, akik már magától a szimplán szóló játék gondolatától is vakaróznak, ahogy a téma és a mechanika sem jöhet be mindenkinek, de akit kicsit is mozgat ez az ötlet, annak érdemes ránéznie a kimondottan baráti áron megjelent produkcióra, ami az anyagminőség terén is egészen kellemes összképpel rendelkezik. Ráadásként a szintek is izgalmasak, mindig bejön a képbe valami újdonság (jeges ládák, amik egészen a következő akadályig csúsznak – ismerős?), ha pedig az összes szintet letudtuk, jöhet az utolsó csomag, ami a kampány után számos újdonságot, így csapdák és kihívások sorát hozza.
Emiatt aztán a Crazy Like a Box játéka ajánlott és érdekes, egészen egyedi darab, ami a szóló játékmódok kevelőinek éppen úgy számos remek pillanatot okozhat, mint a klasszikus puzzle videójátékok rajongóinak, akik most tényleg testközelből, valódi 3D-ben élhetik át, hogy mi van akkor, ha rossz helyre kerül egy, az utat elzáró láda.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Crazy Like a Boxnak!)
