Ganésa, avagy Ganapati vagy Vinajaka a hindu panteon egyik legismertebb tagja, Indiától Baliig, Fijitől Trinidad és Tobagóig terjedt el a szentsége. A számos tájon számos módon megjelenített isten közös vonása, hogy elefántfülekkel és ormánnyal ábrázolják, változó számú kar társaságában, és ahogy az lenni szokott, a születését érintő mítoszok sem egyeznek meg. A legelfogadottabb nézet az, hogy Síva és Parvati fiaként született (de egyiküknek legalábbis valamilyen úton-módon köze volt megszületéséhez). Akárhogyan is legyen, Ganésa segít az anyagi és lelki akadadályok legyőzésében, egyúttal a tudomány és művészet patrónusa, valamint az intellektus és a bölcsesség dévája. Ez utóbbi kettőt idézzük meg magunkban mi is, hogy a róla elnevezett játékban győzelemre jussunk.

Ganesha

  • Partner/kiadó: CrowD Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-40 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 1,75/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 39 dollár, nagyjából 11 500 forint

A Ganesha során a célunk egyszerű: a játéktáblára, mely esetünkben stílszerűen egy mandala, gyémántok lehelyezésével jutunk győzelmi pontokhoz; akinek a legtöbb van, az nyer. A három mandala közül a játékosok számától függően választhatunk, valamint az erre szolgáló zsákban és a hatszögekre bontott oltár-táblán elhelyezett gyémántok és fűszer-tokenek száma is ezen múlik. Ezen kívül már csak egy játékostáblára és a hozzá járó meeple-re van szüksége minden résztvevőnek, illetve a kezdő játékos megkapja még Ganesha dobját, majd neki is kezdhetünk a mandala kitöltésének.

Mendegél a mandala

Első lépésben az oltárról vehetünk fel gyémántokat, attól függően, hogy a játékostábla felső két kis mezőjében (a sors-mezőkben) milyen színű ékköveink vannak. Ha üres, akkor egy tetszőleges követ vehetünk fel. Ha legalább egy kő van ott, akkor kettőt is felvehetünk, de az egyik gyémánt színével egyeznie kell a kiválasztottnak, és egy vele szomszédos mezőről választhatjuk a másodikat. Ha pedig a sors-mezőben két egyforma kövünk van, akkor bármely mezőről, bármely színt felvehetjük. Ha valamelyik kő alatt fűszert lelünk, akkor annak hatásai azonnal érvényesülnek.

Második lépésben a felvett gyámánto(ka)t aztán elhelyezhetjük a sors-mezők mellett a játékostábla harmadik, nagy mezőjében (kincstár). Előbbiekben mindig csak egy-egy kő kaphat helyet, így ha ide tennénk egy követ, az előzőleg ott levőt le kell „tolni” a kincstárba, ahol viszont akármennyit tárolhatunk. Itt jegyezném meg azt is, hogy a játékostábla területei között az átjárás egyirányú, a kincstárból vissza már nem kerülhet semmi.

Harmadik lépésben pedig eldönthetjük, hogy kívánunk-e a mandalára gyémántokat pakolni, avagy a nagyobb pontszerzés reményében tartalékoljuk őket későbbre. Persze a felrakosgatásnak is vannak feltételei, az első, hogy minden körünkben csak egy színt rakhatunk fel, de akkor abból mindent fel kell tennünk. Ehhez azonban fel kell áldoznunk az adott színből egy gyémántot, kivétel ez alól a sárga: e szín feláldozásával bármely színünket felrakhatjuk, és ezek felrakásához nem kell követ áldoznunk. A felkerülő gyémántok alatti pontértéknek megfelelően mozoghatunk előre a mandala peremén.

Egy kör során minden játékos egyszer kerül sorra, ennek elteltét a dob forgatásával jelöli a tulajdonosa. Minden harmadik kör leforgása után újratöltjük az oltárt, és más játékoshoz kerül a kezdőtoken. A játék a résztvevők számától függően 12 vagy 9 körig tart, melyek leteltével sor kerül a végjátékra, mikor a sors-kövek lekerülnek a kincstárba, és minden megmaradt kövünket egyesével pakoljuk fel, felváltva, azzal a játékossal kezdve, akinek a legkevesebb pontja van. Ha mindenkié elfogyott, akkor győztest hirdethetünk.

Színezd újra

A komponensek kifejezetten szépek, a mandalára öröm ránézni, az akril-gyémántok a nálam szokásos „finom lehet ez a gumicukor, vajon milyen ízű” gondolat-reflexet váltják ki. A kartonból készült elemek közepes minőségűek, legalább a játéktábla kaphatott volna egy kis extra műanyagvászon védelmet a gyémántok élei miatt. De sebaj, legalább egy inzertet kapunk a dobozzal együtt, mely szemmel láthatóan nemcsak egy játékhoz lett tervezve. Legalábbis úgy tűnik, hogy olyan elemeknek is van benne hely, melyek nincsenek ebben játékban, éppen ezért mindig kisebb fejtörő az elpakolás, pláne, hogy a dobozba a pontok számolására szolgáló perem épphogy elfér.

Ahogy az az absztrakt stratégiáknál általában lenni szokott, a játékmechanika nem igazán idézi meg a témaválasztást, inkább csak afféle ihletként szolgál a játékhoz. Magyarán a Ganésa-India-mandala vonalnál sokkal mélyebb összefüggésekre nem nagyon kell számítanunk. Ez persze nem vesz el a játék értékéből, mely egy roppant egyszerű absztrakt stratégiaként jellemezhető, néhány apróbb problémával. Ezek közül elsőként a szabálykönyv jön szembe, melyet olvasgatva a kelleténél bonyolultabbnak tűnik az amúgy roppant egyszerű játék. Majd a játéknak nekifogva csakhamar az is kiderül, hogy leginkább három játékosra van kitalálva és kiegyensúlyozva. Két fő esetén is élvezhető, de anélkül, hogy nagyon belemennék a részletek matematikájába, a kezdő játékosnak itt egyértelmű előnye van. Mindennek figyelembe vételével tudom ajánlani azoknak, akik a család legkisebb vagy a csoport legújabb tagját ismertetnék meg az absztrakt stratégiák világával. Akik mélyebb, komolyabb, urambocsá’ tematikusabb játékot keresnének, azok inkább másfele kutakodjanak.

(A játékot partnerünk, a CrowD Games biztosította - köszönjük!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát